Kiszakadt zsanér javítása

Ha a pozdorjalapból kiszakad a zsanér, nem kell kétségbe esni. Elviheted egy lapszabászatba, vagy a Jedi-barát barkácsáruházba (tudod, Obi…), marathatsz az ajtóra egy másik zsanérfészket, majd a teljes zsanért kicsit lejjebb-följebb szerelve, csavarozva, a helyére illesztheted az ajtót.

Vagy akár otthon, saját kezűleg is javíthatod a hibát. Én most ez utóbbit mutatom meg, hogyan is kell csinálni.

 

Először is a kiszakadt lyukba bele kell ragasztani egy fatiplit. Nagyon fontos, hogy a tipli szorosan illeszkedjen a lyukba! Ha mondjuk a 8-as tipli nem megy be a lyukba, de a 6-os lötyög, akkor célszerű a kiszakadt részt, kiszakadt lyukat felfúrni úgy, hogy a 8-as tipli szoruljon. Ezután a furatból ki kell fújni/piszkálni az összes kis koszt, fűrészport, majd erős FARAGASZTÓVAL (direkt írtam nagy betűvel) be kell ragasztani a tiplit. Egy kis ragasztó a lyukba, egy kicsi a tiplire, majd pár percig erősen a helyére nyomni, és kész is!

 

Ma idáig jutottunk, ugyanis a ragasztó teljes kötési ideje 24 óra. Nyugodtan elmehetünk aludni, Star Wars filmet nézni, bárhova. A munkát holnap fejezzük be, mivel a tiplit ezek után nagy mechanikai behatás fogja érni. 😉 Vagyis fűrészelünk, csiszolunk, fúrunk.

 

Szóval először a tiplit levágjuk a bútorlap síkjában, a vágási felületet, ha kell, lecsiszoljuk.

 

Ezután a tiplit kifúrjuk. Figyeljünk arra, hogy a furat akkora legyen, hogy a zsanér csavarját könnyen bele tudjuk csavarni, de az mégis befeszüljön. Itt, mint a képen is látszik, csak a beragasztott tipli alatti gyári furatról kellett mintát venni. Fúrásnál vigyázzunk, hogy a bútorlapot ne fúrjuk át! Ha jól dolgoztunk, a zsanért már a helyére is tudjuk csavarozni.

 

Majd felszereljük az ajtót, beállítjuk, és kész is!

 

Ugye, hogy nem is volt nehéz?

 

Amúgy de. Oda kell figyelni, pontosan kell fúrni, ragasztani, vágni, csiszolni, fúrni, csavarozni, beállítani. Annyira nem könnyű, de nem is nagy ördöngősség.

 

Azt hiszem, Karácsony előtt ez az utolsó poszt, így most ezzel fejezem be:

Boldog, békés Karácsonyt kívánok!

Gipszkarton tipli

Ma egy érdekes kis szerkentyűt mutatok be. Egy bizonyos tiplit, amit kifejezetten gipszkarton falakhoz használunk.

Hogy érdekesebb legyen a dolog, a hozzávaló behajtót is megmutatom.

Róluk van szó.

 

A kis fehér izéke maga a tipli, ami, mint látod, csavarmenetes. Ami nem látszik, hogy üreges is, ez nagyon fontos, hiszen csak így lehet a rögzítőelemet használni. A felette látható kis fém behajtószárral lehet egyszerűen, gyorsan, pontosan behajtani egy gipszkarton falba. A behajtószár kifúrja a tiplinek megfelelő méretű lyukat, majd egyben be is csavarja a tiplit. Ez a kis műanyag bigyóka 8 kg súlyt rögzít biztonságosan a falon!

 

Összeszerelve, akkus fúrógépbe befogatva így néz ki.

 

 

 

A tipli fején lévő nyílásba kell beilleszteni a behajtót, azt befogni a gépbe, és már készen is áll a szerkentyű a munkára! A hegy kifúrja a lyukat, a tipli “becsavarodik”, és kész!

Mivel képet nem lehet gipszkaron falon szöggel rögzíteni, ez a leggyorsabb, legkönnyebb módja a képek felakasztásának. Behajtod a tiplit, becsavarod a csavart, felakasztod a képet, és kész is!

 

Azt hiszem, okos ember volt, aki ezt a rögzítőrendszert feltalálta!

 

 

Mosogató beszerelése

 

Szép, rozsdamentes, csillog-villog… és ott áll a sarokban, mert nincs, aki beszerelje.

Nézzük, én hogyan állok neki!

 

 

Először is: ha az új mosogatót új munkalapba kell beépíteni, akkor nem úszom meg a mérést-rajzolást-fúrást-vágást. Meghatározom a munkalapon a mosogató helyét, majd a mosogatót fejjel lefelé a munkalapra fektetem, és körül rajzolom. Majd a körvonalaknál 10 mm-rel kisebb részt körüljelölök, és kezdődhet a vágás! Dekopír fűrésszel nagyjából 10 perc alatt ki lehet szabni egy kétmedencés mosogatónak a helyét.

A könnyebbik része a dolognak kész. Most jön az igazi munka.

A rozsdamentes mosogatón a csaptelep helye általában nincs kivágva. Ha nem fali, hanem álló csaptelepet szerelek be, akkor bizony a mosogatón ki kell jelölni és ki kell vágni a csap helyét. Ez általában egy 35 mm átmérőjű kör, amit a vízvezeték szerelők spéci szerszámával pillanatok alatt ki lehet vágni. Én viszont nem vagyok vízvezeték szerelő, a spéci szerszám drága, így marad a fúró-tűreszelő kettős. Először kijelölöm a lyuk helyét. Majd körben szépen kifúrogatom a mosogatót, a furatok közötti részeket tűreszelővel lereszelem. A kör nem lesz teljesen szabályos, de ez úgyse fog látszani, ha beépítem a csapot, csak én fogom tudni, hogy nem célszerszámmal lett kifúrva a lyuk. Egyébként a tágító fúró is jó megoldás lehet, de nekem sajnos még nincs 35 mm-es fúróm, csak 32-es. Az a 3 mm eltérés pedig számít…

Térjünk vissza a mosogatóhoz: lyuk kifúrva, mosogató mehet a helyére. De előbb még beszerelem a csaptelepet, könnyebb így, mint amikor a mosogató már be van építve. Itt is, mint minden vizes munkánál, figyelni kell a tömítésekre, az illesztésekre.

Ha a csap a helyén van, és miután a mosogató alsó élére feltapasztottam a tömítő szalagot, és a rögzítő pöckök is a helyükön vannak, a mosogató mehet a helyére. Ellenőrzöm, hogy mindenhol rendben felfekszik-e, majd bebújok a mosogató alá, és jön a legnehezebb, legfárasztóbb része az egész munkának. A rögzítő pöckökkel a mosogatót rögzítem a munkalaphoz. Ilyenkor félig a konyhabútorban fekszem, egyik kezemmel a rögzítőpöcök fülecskéjét illesztem a helyére, másik kezemmel a csavart hajtom be, és közben nyögök. 😉 Ez a munkafázis eltart nagyjából negyed óráig, de a végeredmény magáért beszél: a mosogató stabil, nem mozog, használatra majdnem kész!

Majdnem, mert még hátra van a szifon összerakása, beépítése. Szerencsére a gyári, új mosogatókhoz csomagolnak szifont, ami majdnem jó, majdnem tökéletes. Előfordulhat ugyanis, hogy a lefolyó cső egy kicsit rövidebb, mint kellene, így a szifont nem tudom rákötni a csatorna hálózatra. A legtöbb esetben egy darab 40-es átmérőjű műanyag cső megoldja a problémát, már csak azt kell leellenőrizni, hogy a szifon nem ereszt-e valahol.

Ez elő szokott fordulni. A mai modern, automata leeresztős szifonok elég érzékenyek. Ha nem teljesen precíz az összeszerelés, szivároghat. El lehet vele vacakolni, mire minden tökéletesen passzol.

 

Egyszóval összetett munka a beszerelés. Sokat kell mérni, fúrni, vágni, szerelni. Sok helyen lehet hibázni, igazán oda kell figyelni!

 

A sarokszelepet most nem említettem, de egy előző bejegyzésben erről már elég részletesen volt szó.

 

 

 

 

Monoblockos WC beállítása

Az ilyen egybeépített, monoblockos WC a legjobb megoldás, ha hozzám hasonlóan nem vagy vízvezeték szerelő. Ilyenkor nem kell falat vésni, csövet hajlítgatni, csak fogod a WC-t, ráülteted a tartályt, és kész is.

 

 

Persze érhetnek meglepetések. Például nincs sarokszelep, nincs bekötő cső, nincs semmi, csak egy lyuk a padlóban. Kezdjük a sarokszeleppel.

Szabvány fali vízvezeték 1/2 collos. A sarokszelep, amit veszel, szintén 1/2 collos, legalább is a “beszállási oldal”. Az “érkező oldal”, tehát ahova a bekötő cső csatlakozik, többféle méretű lehet. Nem részletezem most a méreteket, az majd egy másik bejegyzés témája lesz, most legyen elég annyi, hogy WC, valamint villanybojler bekötéséhez 1/2-1/2 collos sarokszelepet kell venni. A menetet természetesen be kell tekerni teflonszalaggal, majd a sarokszelepet be kell tekerni a fali vezetékbe, és erősen meg kell húzni. Az első lépés ezzel kész is.

Második lépés: a WC kagyló lerögzítése. Itt több dologra kell figyelni. Először is a csatorna 110 mm-es műanyag csőből készül. A földből kiálló részt méretre kell vágni, mert a WC erre a csőre ül rá. Vagy a profibb megoldás, ha ültetőgumit alkalmazol. Ezesetben a csatornát a járólap síkjában le kell vágni, és az ültetőgumit a helyére kell illeszteni. A kagyló kifolyónylása ebbe illeszkedik bele. A lényeg mindenképpen az, hogy a WC kagyló és a csatorna között nem legyen rés, a kagyló pontosan ráfeküdjön a lefolyócsőre. Ez persze csak az alsókifolyású WC kagylóra igaz, a hátsó kifolyásúnál más a menet, de az elv nagyon hasonló. Ezután beállítod a kagylót, majd megjelölöd a rögzítő csavar helyét. Kifúrod a furatokat, és a kagylót ráilleszted a helyére. Én előtte a kagyló alsó peremét sziloplaszttal körbenyomom, majd csak ezután rögzítem a helyére. A végén persze megint körbeszilózom a kagylót, ezzel még biztosabban a helyén marad a “trón”.

Szóval lyuk kifúrva, WC a helyén, csavarok meghúzva. Most jön a tartály.

Általában a leeresztő szelep már a helyén van az új tartályoknál, gyárilag beépítik. Neked csak az úszót és a tömítéseket kell elhelyezni. És itt jön a hibázás lehetősége. A tömítéseket a leírásnak megfelelően kell elhelyezni.

Elmondom, hogyan szoktam ezt csinálni. Először a leeresztő szelep tömítését meghúzom. Ezt, mint írtam, a gyárban beszerelik, de előfordulhat, hogy a csavart nem húzzák meg rendesen.

Utána a rögzítő csavarokat helyezem el. Először egy fém alátét kerül a csavarra, majd talpával felfelé a kúp alakú gumitömítés. Ezt beillesztem a tartály furatába. Ezután gumi alátét, fémalátét, majd az anyacsavar. Jól meghúzom, és a műveletsort megismétlem még egyszer, mivel két darab rögzítő csavar van. 😉

Ezután beszerelem az úszót. Ezt a gyárban nem szerelik be, mivel az úszó kerülhet a tartály jobb vagy bal oldalára is. Egyszerű a művelet, ezt nem is részletezem.

Ezután a nagyméretű gumitömítést a WC kagyló erre kiképzett részére rakom, majd vigyázva, hogy ez a tömítés ne mozduljon el, ráhelyezem a tartályt. A rögzítő csavarokra jön még egy gumialátét, majd egy-egy fémalátét, és végül a szárnyas anya. Jól meghúzom, és kész is!

Majd teletöltöm a tartályt vízzel, beállítom a vízmennyiséget az úszón lévő kis csavarral, és kipróbálom a rendszert. Az esetek többségében nincs szivárgás, de előfordulhat, hogy a gumitömítés mégis elmozdult, és szivárog a víz. Ilyenkor a tartályt szét kell szedni, a tömítéseket meg kell igazítani.

Jótanács: a bekötő cső a sarokszelephez csatlakozik. A csőben van tömítés, ide nem kell teflon szalag. A sarokszelep felőli részt meg lehet húzni jó erősen, mivel a sarokszelep is, és a bekötő cső is fém. Viszont a tartályban lévő úszó, amihez csatlakoztatjuk a bekötő csövet, műanyag. A menet is. Itt érzéssel, de határozottan kell meghúzni a bekötőcső rögzítő csavarját, hogy az úszó menet meg ne sérüljön!

Figyelem! A beállításra fokozottan figyelj! A monoblockos tartály, pont a sok tömítés miatt, hibázási lehetőségekkel van teli. Mire a rendszer teljesen szivárgás mentes lesz, elmehet vele az idő rendesen!

Színtelen polc egy színes egyéniségnek

 

Szeptemberben kaptam egy felkérést egy kedves ismerősömtől. Polcot álmodott meg magának. Megnézte a saját, 2001 óta szolgálatban lévő polcomat, és egy hasonlót kért tőlem, “Ráér!” felkiáltással. Most végre volt időm rá, és ma délelőtt elkészítettem.

 

 

Nézzük, hogy is készült! 😉

Nem vagyok asztalos, nincsenek “rendes” gépeim, nincs gyalupadom, csak két kezem, meg egy pár barkácsgép. Így tekints el az esetleges hibáktól.

A lényegen mindez nem változtat, ma elkészült végre!

 

Először átcsiszoltam az egyes elemeket, mert a gyalult fa kicsit szálkás, festéskor ez nem túl szerencsés. Ezek után kimértem a furatok helyét, majd fúrtam, jelöltem, ellenőriztem, fúrtam, fúrtam. Aztán elkezdődött az összeállítás. Először a legalsó és a legfelső polcokat illesztettem a helyükre, majd rögzítettem bútorcsavarral. Aztán az egyes polcok kerültek a helyükre, és a “mű” elkészült, nagyjából 3 óra alatt!

 

 

 

Egy kis magyarázat: bútorcsavart használok, mert erősebb, jobb, mint a facsavar. Nagyon jól rögzíti az egyes elemeket, és mivel ragasztót nem használok, de számomra fontos a tartósság, nem sajnálom a plusz pénzt, amivel többe kerül, mint a facsavar. Mivel nincs asztalos műhelyem, felszerelve minden jóval, minden egyes alkatrésznek meg van a saját helye. A polcok nem felcserélhetők, mert nem állványos fúróval fúrok, nem használok sablont, így a furatok nem teljesen precízek. Mindez a végeredményt nem befolyásolja, a polc tartós, mutatós. És ami a lényeg: nagy örömet okoz az elkészítése. Próbáld ki, csak egy kis odafigyelés kell hozzá!;)

 

Polcok, karnisok, konzolok

Érdekes felkérést kaptam: pár polcot, karnist, TV konzolt kellett a falra felerősíteni.

 

Nem kell hozzá más, csak fúrógép, tipli, csavar, csavarhúzó, villáskulcs, mérőszalag, ceruza, vízmérték, szemmérték, odafigyelés.

 

 

Első lépés a méricskélés, ami több időt vesz igénybe, minta tényleges fúrás. Nagy odafigyelést igényel, mert figyelni kell az estleges vezetékek falon belüli elvezetésére, arra, hogy fúráskor a vezeték meg ne sérüljön. Figyelni kell a szimmetriára, nem szabad, hogy a szobában az  egyik karnis lényegesen más pozícióban legyen, mint a másik, vagy a polcok ne “fussanak”, ne legyenek egy vonalban. Figyelni kell arra is, hogy megfelelő nagyságú tiplit, csavart használjunk.

 

Tipp: ne legyünk lusták! Ha a tipli elforog a lyukban, akkor ki kell szednünk, ki kell cserélnünk, akár nagyobbra is! A lényeg, hogy a tipli stabilan rögzüljön, mert ez, és a beletekert csavar tartja a polcot.

 

TILOS az elforgó tipli mellé kis faéket befeszíteni, bízva abban, hogy majd az rögzíti a tiplit. Illetve, ha a polc, konzol nem tart nagy súlyt, elképzelhető, hogy az a kis faék még elfogadható. Viszont könyvespolcnál, konyhaszekrénynél, ahol a csavarra, tiplire nagy súly nehezedik, tényleg TILOS a faék. Még egyszer: ne legyünk lusták, tegyünk be egy nagyobb tiplit!

Persze vannak olyan esetek, amikor se a nagyobb tipli, se semmilyen praktika nem célravezető, mert a fal olyan rossz állapotban van, vagy kifejezetten üreges részbe sikerült fúrnunk. Ilyenkor ipari, nagyerejű ragasztóval lehet a tiplit beleragasztani a falba, bonthatatlanul! A tipli, kis túlzással, örökre ott marad. Ha ki is szakad, akkor a téglával együtt jön ki! Tehát ilyen esetben még fontosabb az odafigyelés, a pontos mérés.

 

Ennél a munkánál szerencsére a ragasztóra nem volt szükség, de többször is előfordult, hogy a lyukba nagyobb tiplit kellett tennem, hogy stabilan rögzítsem a polcot. A polcok, karnisok, konzolok mind felkerültek a falra, igazán örültem, hogy minden rendben lezajlott.

Még egy tipp, vagy mondhatnám úgy is, hogy tapasztalat megosztása: amikor lyukat fúrunk téglafalba, a furat nem lesz teljesen pontos, mert a fal egyenetlenségei, a malter, a tégla egy kicsit eltérítheti a fúrónkat. Ilyen esetben ne ijedjünk meg. Pár milliméter eltérést még elbír a csavar, a tartófül. Egyszerűen erőltessük be a csavart, húzzuk meg, nem számít, hogy kicsit ferdén tekertük bele a tiplibe!

Egy mindenféle nap

Bizony, mindenféle nap! Volt egy kis bútorjavítás, bútor összeszerelés, falfúrás, csapcsere, polc méretre szabása, vízkőmentesítés, tükör felszerelése.

 

 

Bútorokkal kezdeném, és itt főleg a bútor javítására helyezem a hangsúlyt. Összeszerelésről olvashatsz majd még, a napokban, ha minden igaz, komódot fogok összeszerelni itthon.

A javítás más tészta, itt egy meglévő bútort kellett megreparálnom. Egy régi stílusú kis szekrénykéről volt szó, két nyikorgó fiókkal. A nyikorgást kellett megszüntetnem.

Először is megnéztem, hogy a fiókok hol feszülnek meg, hol van felesleges anyag, amit le kell csiszolni. Ezután a rezgőcsiszolóval szépen, apránként leszedtem a felesleges anyagok a fiók oldaláról, és a szekrénykéről. A nyikorgás megszűnt, a fiókok szépen, simán csúsztak a helyükre, igazán megérte ráfordítani azt a fél órát.

 

A csapcsere egyszerű volt. A vizet elzártam, régi kádtöltő csapot leszereltem, az új csapot, a tömítések felhelyezése után, felszerelte, a vizet kinyitottam, kész!

 

Polc méretre szabása se volt túl bonyolult. Bejelöltem, hogy hol kell a polcot elvágni, a fűrésszel leszabtam, a vágás felületét lecsiszoltam, ez is kész!

 

 

Falfúrás, tükör felszerelése.

Ez hosszadalmasabb művelet volt, mert először a tükör helyét kellett nagyon pontosan kimérni, kijelölni. Mindent kétszer ellenőriztem, majd a falat kifúrtam. Tiplik, rögzítők a helyükre kerültek, majd felerősítettem a tükröt.

 

A többi apróság igazán nem vitt el sok időt. Egy lyuk ide, egy oda, egy kis igazítás, és a végén fáradtan, de elégedetten fejeztem be a napot.

 

Kapaszkodó

 

Amikor valaki idősebb lesz, vagy átesik egy nagyobb műtéten, a mindennapi élet apró dolgai nagy kihívásokká válhatnak. Ilyen kihívás például a mosakodás, beszállás a kádba, vagy épp a kijövetel, mert kapaszkodni kellene, de nincs mibe.

A megoldás egy kapaszkodó felszerelése a falra.

Ennél a munkánál a mérésnek nagyobb szerepe van, mint a felszerelésnek, mert legyünk őszinték, 6 lyukat kifúrni, majd a kapaszkodót csavarokkal rögzíteni nem nagy ördöngősség.

 

 

De a kapaszkodó helyének a meghatározása már nehezebb feladat.  Figyelni kell számtalan tényezőre, például arra, hogy ha túl meredek a kapaszkodó, akkor beszállás közben csavarodhat, feszülhet a kar, ha pedig nincs megfelelő helyen, akkor balesetveszélyes lehet a használata. Épp ezért egy ilyen munkát mindig úgy kell kezdeni, hogy több variációban kipróbáljuk a kapaszkodót. Bele kell ülni a kádba, meg kell nézni, hogy milyen állásban a legkényelmesebb a kapaszkodás. Meg kell nézni, hogy ha kiszállunk a kádból, segít-e, jó helyen van-e a kapaszkodó.

 

A fúrást megelőzi ez a tíz perces kis “szeánsz”. Miután mindent kipróbáltunk, beállítottunk, és bejelöltük a furatok helyét, jöhet a fúrás, a tipli behelyezése, és végül a rögzítés a csavarokkal. Majd egy próba, hogy tényleg elbír-e minket a kapaszkodó, és kész is.

 

Könnyű munka, de odafigyelést igényel.

Mix, vagyis egyveleg, avagy egy klassz kis munka

 

Vannak munkák, amik teljes megelégedettséggel töltenek el. A mai is egy ilyen volt.

Mi történt? Semmi különös, csak egy kis polc javítás, egy kis árnyékoló felszerelés, egy kis zárszervíz, és egy kis pakolás. Szóval igazi mindenes nap. 😉

Egy irodában kellett egy árnyékolót felszerelnem a plafonra. A cél az volt, hogy a sarokban lévő polcot eltakarja egy darab szövet. Először kimértem a rögzítő elemek helyét, majd fúrtam 5 db lyukat, négyet a rögzítőkonzoloknak, egyet a zsinór rögzítő kis huroknak. Majd a konzolba pattintottam a rolót, és kész is.

Majd egy túlterhelt polcot erősítettem meg pár csavarral, és összeszereltem egy tárgyalóasztalt.

Végül pedig egy zárfészket kellett megreszelnem, hogy az ajtót zárni lehessen.

És egy pár bútort vittem át egyik szobából a másikba, és valamint két-három dolgot a pincébe, négy képet szögeltem fel a falra, és egy fogas fúrtam fel.

A kedvenceim az ilyen napok. Mindenfélét kell csinálni, sok-sok apróságot, de csupa olyan dolgot, ami megszépíti az adott környezetet. 😉

Hiszel az ufókban?

 

Én hiszek, sőt, már volt is hozzájuk szerencsém. A múltkor például két ufóból sikerült egyet csinálni. Az egyik, már tönkre ment ufó alkatrészeit felhasználva javítottam ki az új hibáit. És még a kis zöld emberek se haragudtak érte! 😉

 

 

Karácsony táján több ideje van mindenkinek, hogy az otthoni dolgait rendezze, kicserélje például a kiégett izzót a lámpában. Ilyenkor pedig előfordul, hogy az izzócsere alkalmával a lámpa burája leesik, és összetörik. És jön a meglepetés: ilyen burát már nem lehet kapni, új lámpát kell venni! Aztán a következő meglepetés: az új lámpát nem lehet olyan egyszerűen felszerelni, mint ahogyan az üzletben mondták.

De mi köze mindennek az ufókhoz? Csak annyi, hogy a plafonra szerelhető kerek lámpát nevezik ufó lámpának. Tehát sajnos még nem kellett igazi űrhajót szerelnem, de ami késik, nem múlik!

 

De kezdjünk neki a munkának. Első lépésként a régi lámpát szedtem le. Könnyen ment, mindössze két csavart kellett kicsavarni, és a lámpa már a kezemben volt. Ezután jött a munka nehezebb része. Az új lámpát három csavar rögzítette, így a plafonba három új lyukat kellett fúrnom. Majd a fali vezetékről leszedtem a régi szigetelőszalagot.

Az új lámpához nem adtak se foglalatot, se vezetéket, semmit. Egészen kicsit hiányos volt a csomag. Új foglalatot kellett venni, és a régi lámpa vezetékeit felhasználva azt be kellett kötni. A vezeték végére csoki csatlakozót tettem, majd a lámpát a három furat segítségével rögzítettem a plafonra. A fali vezetéket a csokit felhasználva bekötöttem, az üveget a helyére illesztettem, és a lámpa már működött is.

 

Csak azt nem értem, hogy miért kellett ezért ennyit barkácsolni? A távol-keleti gyártó a foglalatot, vezetéket, csavart, stb miért spórolta ki a csomagolásból?

Tanulság: a legegyszerűbb munkához is úgy kell hozzáállni, hogy ne okozzon meglepetést semmi.

És a kis zöld emberkék se maradjanak UFO nélkül… 😉