Kiszakadt zsanér javítása

Ha a pozdorjalapból kiszakad a zsanér, nem kell kétségbe esni. Elviheted egy lapszabászatba, vagy a Jedi-barát barkácsáruházba (tudod, Obi…), marathatsz az ajtóra egy másik zsanérfészket, majd a teljes zsanért kicsit lejjebb-följebb szerelve, csavarozva, a helyére illesztheted az ajtót.

Vagy akár otthon, saját kezűleg is javíthatod a hibát. Én most ez utóbbit mutatom meg, hogyan is kell csinálni.

 

Először is a kiszakadt lyukba bele kell ragasztani egy fatiplit. Nagyon fontos, hogy a tipli szorosan illeszkedjen a lyukba! Ha mondjuk a 8-as tipli nem megy be a lyukba, de a 6-os lötyög, akkor célszerű a kiszakadt részt, kiszakadt lyukat felfúrni úgy, hogy a 8-as tipli szoruljon. Ezután a furatból ki kell fújni/piszkálni az összes kis koszt, fűrészport, majd erős FARAGASZTÓVAL (direkt írtam nagy betűvel) be kell ragasztani a tiplit. Egy kis ragasztó a lyukba, egy kicsi a tiplire, majd pár percig erősen a helyére nyomni, és kész is!

 

Ma idáig jutottunk, ugyanis a ragasztó teljes kötési ideje 24 óra. Nyugodtan elmehetünk aludni, Star Wars filmet nézni, bárhova. A munkát holnap fejezzük be, mivel a tiplit ezek után nagy mechanikai behatás fogja érni. 😉 Vagyis fűrészelünk, csiszolunk, fúrunk.

 

Szóval először a tiplit levágjuk a bútorlap síkjában, a vágási felületet, ha kell, lecsiszoljuk.

 

Ezután a tiplit kifúrjuk. Figyeljünk arra, hogy a furat akkora legyen, hogy a zsanér csavarját könnyen bele tudjuk csavarni, de az mégis befeszüljön. Itt, mint a képen is látszik, csak a beragasztott tipli alatti gyári furatról kellett mintát venni. Fúrásnál vigyázzunk, hogy a bútorlapot ne fúrjuk át! Ha jól dolgoztunk, a zsanért már a helyére is tudjuk csavarozni.

 

Majd felszereljük az ajtót, beállítjuk, és kész is!

 

Ugye, hogy nem is volt nehéz?

 

Amúgy de. Oda kell figyelni, pontosan kell fúrni, ragasztani, vágni, csiszolni, fúrni, csavarozni, beállítani. Annyira nem könnyű, de nem is nagy ördöngősség.

 

Azt hiszem, Karácsony előtt ez az utolsó poszt, így most ezzel fejezem be:

Boldog, békés Karácsonyt kívánok!

Gipszkarton házilag

Az elmúlt héten egy falnyílást kellett eltüntetnem. Mivel nem vagyok egy David Copperfield, ezért a varázslás helyett inkább a gipszkarton mellett döntöttem. 😉

 

A nyílás két fiúszoba között volt, a téglafalat bontották ki annak idején, így kaptak egy 2X2 méteres átjárót a két szoba között. Mostanra a fiúk felnőttek, nagyok lettek, és igény volt a saját zugra, nem kellett már a közös élettér. Gipszkarton falat javasoltam, két okból. Az egyik, hogy gyors felhúzni, viszonylag tiszta a munka, a másik, hogy téglafalat még soha nem építettem. Az igazat megvallva, gondolkoztam rajta, hogy  Ytong elemekből építem fel a falat, de a gyakorlat hiánya miatt inkább a gipszkarton mellett döntöttem. Javamra legyen írva: közöltem, hogy téglából falat nem építettem, de ha a megrendelő így akarja, akkor inkább keressen meg valaki mást.

 

Engem választottak.

A munka méricskéléssel, anyagbeszerzéssel kezdődött, majd először a keretet raktam össze, amire a gipszkartont rögzíteni kell. Egy ilyen kis felületnél nem láttam értelmét acél profil beépítésének, egyszerű tetőlécből készült a keret. Ezzel pénzt is spóroltam.

Mint látható, dupla keretet készült, mivel a nyílás 13 cm széles volt, a tetőléc pedig csak 5 centiméteres. De először mértem, jelöltem, megint mértem, fúrtam, beállítottam, ellenőriztem, szinte vég nélkül. Fontos, sőt, létszükséglet a keretet úgy beállítani, hogy a 9,5 milliméter vastagságú gipszkarton ne térjen el a falsíktól.

Miután a kerettel kész lettem, az egyik oldalra felcsavaroztam a gipszkarton táblákat. Mivel egyedül dolgozom, ezért “egyemberes”, 60X200 centiméteres táblákat vettem.

 

Az egyik oldal tehát kész, most már csak a szigetelést kellett beépíteni, mielőtt a fal másik oldalát is felszerelem. Hő- és hangszigetelő kőzetgyapot

 

Mint látható, a szigetelést nem kell külön rögzíteni. Egyszerűen bele kell nyomni a keretbe.

Ezután már csak a másik oldal gipszkarton burkolatának felerősítése volt hátra.

A munka ezzel majdnem kész. Már “csak” le kell glettelni, le kell festeni, vagy le kell tapétázni a falat.

Ha teljesen készen lettünk, és képet, polcot szeretnénk a gipszkarton falra felerősíteni, akkor… hm, olvassuk el egy korábbi bejegyzést. Nem kell messzire menni, itt, a Férfi Melón megtalálható. 😉

 

Gipszkarton tipli

 

 

Tipli, újratöltve

Már volt szó a blogon többféle tipliről, téglafalba, betonba, gipszkartonba valóról. Most egy kis hibaelhárítás következik: mit kell csinálni, ha például a lyuk túl nagy lett, vagy a tipli nem fekszik stabilan a furatban?

 

 

A legegyszerűbb “hiba”, amikor a lyuk túl nagy lett.

Van olyan, amikor kifúrod a lyukat egy 8-cas fúróval, de valamiért a furat nagyobb lesz. Talán a fal volt üreges, vagy a tégla szakadt be, lényegtelen.  Ilyenkor előveszel egy nagyobb átmérőjű tiplit, és azt teszed a lyukba. Előfordulhat, hogy a lyukat meg kell nagyobbítanod, hogy a nagyobb tipli belemenjen. Vigyázz! Ha furatot kell nagyobbítanod, nagyon óvatosan fúrj, mert lehet, hogy a 8 mm-es furatból hirtelen 12 mm-es lesz! Tehát óvatosan, és használj minőségi tiplit.

 

Persze előfordul, hogy a furatot nem tudod mélyíteni, csak az átmérőjét tudod növelni. Ilyen esetben válassz olyan, nagyobb átmérőjű tiplit, amit biztonságosan méretre tudsz vágni. Figyelj rá, hogy lehetőleg a tipli elejéből vágj, ne a hátsó részéből, és ha teheted, a tiplit ragaszd be a furatba valami erős ragasztóval. Nem, nem pillanatragasztóval, ha most márkát kellene ajánlanom, akkor a Soudal Fix All ragasztót ajánlanám. Ez nem köt meg azonnal, de ha egyszer megköt, akkor amit megragasztott, nem engedi el többé.

 

A másik hiba, amikor a tipli vége kilóg, a tipli nem stabil, pedig elég mély furatot készítettél. Talán egy kis darabka maradt a lyukban, egy leszakadt kis tégladarab, vagy vakolatdarabka. Mindegy, a tiplit ilyenkor vedd ki a lyukból, távolítsd el a “dugót”, majd nyomd vissza a tiplit. Az nem baj, ha a tiplit nem tudod könnyedén belenyomni a lyukba, sőt! Sokszor a tipli utolsó pár milliméterét kalapáccsal kell a furatba tessékelni. Akkor dolgoztál jól, ha a tipli feje egy síkban van a fallal, nem lóg ki, nem lötyög.

 

És még valami: kis gyufaszálakkal, fadarabkákkal TILOS a tiplit kiékelni! A fa nem fog semmit. A fa ki fog lazulni, ki fog esni, így a tipli se fog tartani. A fadarabkás ékelgetés nem megfelelő. Hidd el, ez így van, az ékelgetés csak ideig-óráig tart, utána kezdheted előröl az egész hajcihőt!

 

Nyomon követhetsz a facebookon is, ott lájkolhatsz, a posztokat megoszthatod kedvedre, nem fogok megharagudni érte! 😉

Szekrényajtók

 

A mai bejegyzésnek az adta az apropóját, hogy tavaly év vége felé össze kellett raknom 3 db lapra szerelt szekrényt.

A szekrényeknek ugye van ajtajuk is, és az ajtókkal több a macera, mint magával a szekrény összerakásával.

 

 

Az ajtókat zsanérok tartják, amik a mai modern, otthon is összeszerelhető szekrényeknél  3 irányban, vagy divatos szóval élve, 3D-ben állítható. 😉

De először nézzük, hogyan szereljük fel az ajtót.

A szekrényajtó kijelölt furatába 2 csavarral rögzítjük a zsanért. Ez a furat igazából egy kimart, kimélyített, nagyjából 2 cm átmérőjű kör, amibe a zsanér precízen illeszkedik. A két csavar fix, a későbbi beállításokban nincs szerepe.

A zsanér ellendarabját szintén 2 csavarral rögzítjük a a szekrény kijelölt részén. Ez a ellendarab egyben az állításért felelős darab is a zsanérban. A rögzítőcsavarok furata az ellendarabban ovális furat, így a függőleges állítás bizonyos határok között biztosított.

Ha a zsanér is, és az ellendarab is a helyén van, akkor a kettőt “összeházasítjuk”. 😉

Az ajtót a zsanérral az ellendarabra emeljük, az ellendarabot és a zsanért 2 csavarral összeerősítjük. A furatok az ellendarabon találhatók, egymás mellett. A két újabb csavar közül az egyik az oldalirányú beállításért felel, míg a másik az ajtó síkját közelíti-távolítja a szekrény síkjától. A beállítás itt is bizonyos határok között lehetséges.

Érthető? Nem? 😉

 

Nem lepődök meg, ha ezt így elolvasva nem érted meg egyből. Igazából a gyakorlat se egyszerűbb, sőt, ha viszonylag sok ajtót kell egymáshoz és a szekrény oldalához-tetejéhez síkba állítani, akkor esetenként még a tényleges összeszerelésnél több időt is el lehet pepecselni vele!

A lényeg: a zsanér jól használható, egyszerű szerkezet. Centiméteres nagyságrendű állítást tesz lehetővé, tehát egy sokajtós szekrénynél az állítgatások lehetősége megsokszorozódhat. Mire minden szekrény éle szépen fut, mire az ajtók közötti hézagok mindenhol egyformák, bizony bele lehet őrülni az állítgatásba.

Jó hír, hogy ezeket a mai bútorokat viszonylag pontosan gyártják, tehát a beállítás ha nem is könnyű, de nem lehetetlen. Viszont itt a buktatója is a dolognak, mármint a precízségen. Minél precízebb valami, annál drágább. Minél pontatlanabb, annál olcsóbb. Ami pedig olcsó, nem biztos, hogy könnyen, és jól beállítható. Erre is gondolj, amikor bútort választasz, sok bosszúságtól megkímélheted magad!

 

A zsanért az egyik saját szekrényemen lefényképeztem, ezt a képet láthatod felül, a bejegyzés elején. Kis magyarázat: az egymás alatti csavarok biztosítják a fel-le állítást. A vízszintesen elhelyezkedő csavarok pedig a jobbra-balra, ki-be állítást. A barna színű rész természetesen az ajtó. itt láthatod a kerek furatot. A rögzítő csavarokat nem, azokat egy kis lemezke fedi, de Istenbizony ott vannak alatta! 😉

 

Így már érthetőbb?

Monoblockos WC beállítása

Az ilyen egybeépített, monoblockos WC a legjobb megoldás, ha hozzám hasonlóan nem vagy vízvezeték szerelő. Ilyenkor nem kell falat vésni, csövet hajlítgatni, csak fogod a WC-t, ráülteted a tartályt, és kész is.

 

 

Persze érhetnek meglepetések. Például nincs sarokszelep, nincs bekötő cső, nincs semmi, csak egy lyuk a padlóban. Kezdjük a sarokszeleppel.

Szabvány fali vízvezeték 1/2 collos. A sarokszelep, amit veszel, szintén 1/2 collos, legalább is a “beszállási oldal”. Az “érkező oldal”, tehát ahova a bekötő cső csatlakozik, többféle méretű lehet. Nem részletezem most a méreteket, az majd egy másik bejegyzés témája lesz, most legyen elég annyi, hogy WC, valamint villanybojler bekötéséhez 1/2-1/2 collos sarokszelepet kell venni. A menetet természetesen be kell tekerni teflonszalaggal, majd a sarokszelepet be kell tekerni a fali vezetékbe, és erősen meg kell húzni. Az első lépés ezzel kész is.

Második lépés: a WC kagyló lerögzítése. Itt több dologra kell figyelni. Először is a csatorna 110 mm-es műanyag csőből készül. A földből kiálló részt méretre kell vágni, mert a WC erre a csőre ül rá. Vagy a profibb megoldás, ha ültetőgumit alkalmazol. Ezesetben a csatornát a járólap síkjában le kell vágni, és az ültetőgumit a helyére kell illeszteni. A kagyló kifolyónylása ebbe illeszkedik bele. A lényeg mindenképpen az, hogy a WC kagyló és a csatorna között nem legyen rés, a kagyló pontosan ráfeküdjön a lefolyócsőre. Ez persze csak az alsókifolyású WC kagylóra igaz, a hátsó kifolyásúnál más a menet, de az elv nagyon hasonló. Ezután beállítod a kagylót, majd megjelölöd a rögzítő csavar helyét. Kifúrod a furatokat, és a kagylót ráilleszted a helyére. Én előtte a kagyló alsó peremét sziloplaszttal körbenyomom, majd csak ezután rögzítem a helyére. A végén persze megint körbeszilózom a kagylót, ezzel még biztosabban a helyén marad a “trón”.

Szóval lyuk kifúrva, WC a helyén, csavarok meghúzva. Most jön a tartály.

Általában a leeresztő szelep már a helyén van az új tartályoknál, gyárilag beépítik. Neked csak az úszót és a tömítéseket kell elhelyezni. És itt jön a hibázás lehetősége. A tömítéseket a leírásnak megfelelően kell elhelyezni.

Elmondom, hogyan szoktam ezt csinálni. Először a leeresztő szelep tömítését meghúzom. Ezt, mint írtam, a gyárban beszerelik, de előfordulhat, hogy a csavart nem húzzák meg rendesen.

Utána a rögzítő csavarokat helyezem el. Először egy fém alátét kerül a csavarra, majd talpával felfelé a kúp alakú gumitömítés. Ezt beillesztem a tartály furatába. Ezután gumi alátét, fémalátét, majd az anyacsavar. Jól meghúzom, és a műveletsort megismétlem még egyszer, mivel két darab rögzítő csavar van. 😉

Ezután beszerelem az úszót. Ezt a gyárban nem szerelik be, mivel az úszó kerülhet a tartály jobb vagy bal oldalára is. Egyszerű a művelet, ezt nem is részletezem.

Ezután a nagyméretű gumitömítést a WC kagyló erre kiképzett részére rakom, majd vigyázva, hogy ez a tömítés ne mozduljon el, ráhelyezem a tartályt. A rögzítő csavarokra jön még egy gumialátét, majd egy-egy fémalátét, és végül a szárnyas anya. Jól meghúzom, és kész is!

Majd teletöltöm a tartályt vízzel, beállítom a vízmennyiséget az úszón lévő kis csavarral, és kipróbálom a rendszert. Az esetek többségében nincs szivárgás, de előfordulhat, hogy a gumitömítés mégis elmozdult, és szivárog a víz. Ilyenkor a tartályt szét kell szedni, a tömítéseket meg kell igazítani.

Jótanács: a bekötő cső a sarokszelephez csatlakozik. A csőben van tömítés, ide nem kell teflon szalag. A sarokszelep felőli részt meg lehet húzni jó erősen, mivel a sarokszelep is, és a bekötő cső is fém. Viszont a tartályban lévő úszó, amihez csatlakoztatjuk a bekötő csövet, műanyag. A menet is. Itt érzéssel, de határozottan kell meghúzni a bekötőcső rögzítő csavarját, hogy az úszó menet meg ne sérüljön!

Figyelem! A beállításra fokozottan figyelj! A monoblockos tartály, pont a sok tömítés miatt, hibázási lehetőségekkel van teli. Mire a rendszer teljesen szivárgás mentes lesz, elmehet vele az idő rendesen!

Színtelen polc egy színes egyéniségnek

 

Szeptemberben kaptam egy felkérést egy kedves ismerősömtől. Polcot álmodott meg magának. Megnézte a saját, 2001 óta szolgálatban lévő polcomat, és egy hasonlót kért tőlem, “Ráér!” felkiáltással. Most végre volt időm rá, és ma délelőtt elkészítettem.

 

 

Nézzük, hogy is készült! 😉

Nem vagyok asztalos, nincsenek “rendes” gépeim, nincs gyalupadom, csak két kezem, meg egy pár barkácsgép. Így tekints el az esetleges hibáktól.

A lényegen mindez nem változtat, ma elkészült végre!

 

Először átcsiszoltam az egyes elemeket, mert a gyalult fa kicsit szálkás, festéskor ez nem túl szerencsés. Ezek után kimértem a furatok helyét, majd fúrtam, jelöltem, ellenőriztem, fúrtam, fúrtam. Aztán elkezdődött az összeállítás. Először a legalsó és a legfelső polcokat illesztettem a helyükre, majd rögzítettem bútorcsavarral. Aztán az egyes polcok kerültek a helyükre, és a “mű” elkészült, nagyjából 3 óra alatt!

 

 

 

Egy kis magyarázat: bútorcsavart használok, mert erősebb, jobb, mint a facsavar. Nagyon jól rögzíti az egyes elemeket, és mivel ragasztót nem használok, de számomra fontos a tartósság, nem sajnálom a plusz pénzt, amivel többe kerül, mint a facsavar. Mivel nincs asztalos műhelyem, felszerelve minden jóval, minden egyes alkatrésznek meg van a saját helye. A polcok nem felcserélhetők, mert nem állványos fúróval fúrok, nem használok sablont, így a furatok nem teljesen precízek. Mindez a végeredményt nem befolyásolja, a polc tartós, mutatós. És ami a lényeg: nagy örömet okoz az elkészítése. Próbáld ki, csak egy kis odafigyelés kell hozzá!;)

 

Vasárnapi családi ebéd… helyett

 

Vasárnap általában a családi ebéd ideje, ilyenkor látogatja meg az unoka a Nagymamát, a fiú lányt, a kutya a macskát.

És ilyenkor cserél zuhanykabint a családok elenyésző kisebbsége. Az én Anyukám is ezt a napot nézte ki erre a munkára, amit természetesen örömmel vállaltam!

Kezdjünk is neki!

Először a régi kabint kellett kiszabadítani a helyéről. Könnyebben ment, mint gondoltam, mindössze két csavar korrodálódott annyira, hogy erővel kellett kikényszeríteni a helyéről.

Ezután a zuhanytálcát állítottuk be, és kötöttük össze a lefolyóval. Gyerekjáték volt.

És következett maga a kabin. Először a keretet szereltük össze, a csempére feljelöltük a furatok helyeit, kifúrtuk, és a keretet a csavarokkal rögzítettük. Majd az üveg oldalfalat és az üvegajtót helyeztük be a helyére. A végén az illesztéseket sziloplaszttal tömítettük, és kész is a mű!

 

És akkor két dolog. Talán észre vetted, hogy többes számban írtam meg a bejegyzést. Itt volt segítségem. Igazság szerint egyedül is be lehet állítani a kabint, de sokkal több időbe telik, és nem is a legegyszerűbb. Szerintem ez kétemberes munka, így gyorsabb, és főleg könnyebb!

 

A másik dolog ami nem hiszem, hogy feltűnt neked: nagyon egyszerű így leírva az egész. Igazából az is, egészen a kabin összeállításáig. A valóságban a régi kabin elbontása és az új tálca beállítása együtt véve nem tartott annyi ideig, mint az új kabin összeállítása! Szorgos távol-keleti kezek munkája nyomán létre jött kabin nevezetű valamit kellett normálisa összeállítani, ami nem egyszerű. Problémák: például a tetszőlegesen kifúrt furatok. Némelyik még sorjás volt, némelyikből kifelejtették a menetet, némelyik jó helyen volt. A többi pontatlanul lett kifúrva. Az üveg egy picit nagyobb volt, mint a hely, ahova bele kellett passzintani, és a tömítést szolgáló szilikon szalagot képtelenség volt a helyére illeszteni.

 

Tanulság: egy ilyen egyszerű munka is kihívásokkal teli. Örülök, hogy Anyukámnál lehetőségem volt ezt gyakorolni, így a következő, éles felkérést nyugodtan el merem majd vállalni!

Előtető

 

Gondolkodtam valami frappáns címen, de mivel az előtető minden, csak nem frappáns, ezért a cím egyszerű lett. A munka is az volt, de igénybe kellett venni némi segítséget is…

Amikor hazaérsz egy fárasztó nap után, és csöpög az eső, nincs is annál lelombozóbb dolog, mint vizesen, az ajtó előtt állva próbálod a kulcsot beleilleszteni a zárba. Az eső esik, te egyre dühösebb vagy, egyre elkeseredettebb, és arra gondolsz, milyen jó is lenne, ha valaki egy esernyőt tartana a fejed fölé.

No, esernyőtartásra nem vállalkozom, de egy előtető felszerelése talán megoldaná a problémád!

Kollégám is így vélte, amikor megkért, hogy segítsek neki felszerelni az előtetőt. Mert ez nem egyemberes munka, sőt, két ember is kevés hozzá, legalább is ha fém, készre szerelt tetőt épitünk be!

A munka méréssel, próbával kezdődött. Hárman tartottuk a tetőt, a kollégám kijelölte a rögzítő csavarok helyét. Majd leellenőriztünk mindent, megnéztük, merre haladnak a vezetékek a falban, mivel nem lett volna jó, ha belefúrunk. Aztán kifúrtuk a lyukakat, szám szerint tizet. Négy átmenő furatot, és hat “normálisat”.

 

Aztán behelyeztük a dübeleket, felhelyeztük a tetőt, és amíg tartottuk, kollégám gyorsan betekert pár menetes szárt az átmenő furatokba. Ezután a csavarokat csavartuk bele a dübelekbe, és az összes anyát, csavart, rögzítőt meghúztuk. A támasztást elvettük, és a tető a helyére került. Már csak a héjalást kellett rögzíteni, kb százezer szegeccsel.

 

Kész. Azóta nem esett az eső… 😉

Tipli, dübel

Aki követ a facebookon, az tudja, hogy a mai bejegyzést egy halásszal reklámoztam. Egyszerűen azért, mert az a tipli, vagy ha jobban tetszik, dübel, amiről ma szó lesz, az ismert cég terméke. A cég neve magyarul halászt jelent, így azt hiszem, ez a kis képzavar megbocsátható nekem. 😉

 

És még egy kis képzavar, csak a biztonság kedvéért, szó szerint! 😉

 

 

Igazából egy, illetve két konkrét munka miatt térek megint vissza a minőségi tiplihez. Lehet, hogy a minőséget meg kell fizetni, de egyrészt az árkülönbség nem olyan hatalmas, másrészről pedig egyéb költségektől kímélhetjük meg magunkat, ha egy jobb terméket használunk.

 

Történt ugyanis, hogy egy konyhai lámpatestet kellett felszerelnem, amit két huzal tartott. A huzaloknak lyukat kellett fúrni a födémbe. Az egyik furat tökéletes lett, de a másikat nem tudtam elég mélyre fúrni, mert a födémgerenda egyik vasát eltaláltam. A tiplinek kb a 4/5-e ment bele a lyukba, illetve a lyuk egy kicsit kitágult, ahogy a fúró “megbicsaklott”. A minőségi tiplinek ez nem okozott gondot, szépen befeszült. Amikor a rögzítő kampót becsavartam, megpróbáltam kitépni a födémből. Mivel ez nem sikerült, a lámpát teljes nyugalommal felakasztottam.

 

A másik eset ma reggeli történet. Egy falilámpa felszereléséhez hívtak, és a furat itt se volt tökéletes. A kis teljesítményű fúrógép nem tudott elég mély lyukat kifúrni, ráadásul itt is “megbicsaklott” a fúró. A furatot kimélyítettem, és egy nagyobb tiplit tettem bele. Tökéletes lett.

 

TIPP: egyszer már volt róla szó, de nem árt ismételni. Minőségi tipli a megoldás ilyen esetekben. Ha pedig a furat sérül, és van rá lehetőség, akkor megéri egy mérettel nagyobb tiplit beletenni!

Lyukak. Még mindig.

A múltkor a lyukakról volt szó, mégpedig az eltüntetésükről. Most egy sokkal látványosabb munkáról beszéljünk. A fúrásról, már megint, még mindig!

 

Látványos munka, mert kifúrod a lyukat, tiplit teszel bele és csavart, ráakasztasz egy képet, és mindig a szemed előtt lesz.

 

De itt álljunk meg egy kicsit!

Mire van szükséged, a fúrógépen kívül?

 

 

Tiplire. Szép szó, nekem legalább is tetszik, és nincs is vele semmi gond. Nem kell megvenni, nem kell utána járni, hiszen a gyártók a termékeikhez már csomagolnak tiplit, csavart, mindent.

Persze egy festőművésztől ne kérj akasztót a képéhez, de például egy árnyékolóhoz már kapsz mindent. Így nem kell elmenned a barkácsáruházba, nem kell venned semmit, csak fogod, kifúrod a lyukat, beleteszed a tiplit, aztán…

 

…aztán beülsz az autóba, és irány az első áruház!

 

Ugyanis a tipli, amit kaptál, nagy valószínűség szerint lötyögni fog a furatban, nem rögzít megfelelően. Ennek az oka az, hogy amikor kifúrsz egy lyukat a falban, a vakolat, a tégla, de akár a régi beton is, sérül, mivel az idő előrehaladtával minden egy kicsit porózusabbá válik. A termékhez kapott tipli pedig a legolcsóbb fajta, alig pár fillérbe kerül, és a porózusabb fallal már nem képes megbirkózni, mert amikor becsavarod a csavart, nem feszül neki a furat falának.

 

Tehát amikor megveszel egy árnyékolót, amihez adtak mindent, vegyél hozzá egy pár jobb minőségű tiplit is, és azt tedd bele a falba. A jobb tipli torzul, ahogy a csavart meghúzod, és kitölti a furatot, beleszorul, így a rögzítendő “dolog” nem lazul ki.

 

TIPP:

 

Általában a termékekhez 8-as tiplit csomagolnak. Te is ilyet vegyél, nem kell nagyobb méretű, elég, ha a minősége jobb!