Díszítő elemek: díszléc

Egy sorozat első része következik. Legalább is én nagyon remélem, hogy sorozat lesz, és be tudom mutatni a lakást díszítő különféle elemeket.

Tehát, kicsit optimistán, a díszítő elemek sorozat első része: hungarocell díszléc felhelyezése.

 

Csak a végeredményről vannak képeim, munka közben el voltam foglalva a méréssel, ragasztással, illesztéssel, majd a sziloplaszt kinyomásával, végül a festéssel. Tehát ez egy összetett munka, amit két összeszokott ember gyorsan, könnyen el tud végezni. De én egyedül dolgozom. Valamint ez a gyorsan, könnyen dolog annyira talán nem is igaz.

 

Lássuk lépésről lépésre.

Első (buktató) a sarkok kialakítása. Persze elméletben ez egyszerű, hiszen csak le kell vágni ferdén a hungarocell díszléc végét, majd felragasztani a falra, és kész is! Csakhogy ez nem így működik. Mivel a díszléc íves kialakítású, nem olyan egyszerű a sarkot kivágni. A síkot nem a léc hátulja, se nem az eleje mutatja, hanem a teteje. DE! De ugye egy íves részt ferdén, 45°-os szögben levágni, úgy, hogy az ív illeszkedjen az ellendarabhoz, nagyon nehéz, sőt, szinte lehetetlen. Ilyenkor a szabásnál csak közelíteni lehet a tökéleteshez, a hiányzó részt pedig pótolni kell egy kis glettel.

(Ezt így leírni elég bonyolult. Ígérem, hogy egy-két héten belül képeket is feltöltök, pótlom a hiányt!)

 

Breaking: itt történt egy kis előre lépés, bár még mindig képek nélkül. Szóval a sarok kialakítása nem reménytelen vállalkozás, bár az igaz, hogy nem olyan egyszerű. Nekem ez volt az első díszlécezésem, azóta itthon gyakoroltam egy kicsit a méretre szabást. Igazából minden a gérvágó láda és a díszléc egymáshoz viszonyított helyzetén múlik. A díszlécet úgy kell elhelyezni a ládában, hogy a ragasztandó felülete, tehát az a rész, ami a fallal/plafonnal érintkezik, teljes egészében felfeküdjön a gérvágó oldalára. De nagyon pontosan, jól kell beállítani a díszlécet, mert egykis elmozdulás is azt eredményezi, hogy a végeredmény nem lesz megfelelő, a díszléc elcsúszik a síkból.Hidd el, nem olyan nehéz a dolog, de gyakorolni kell, mint mindent. Képek kicsit később.

 

De szerencsére van B terv:  olyan oldalról kell rendelni díszlécet, ahol kész sarokelem is kapható! Ez nagyon megkönnyíti a helyzetet, de ugye tudjuk, hogy derékszög az építőiparban nem létezik, tehát itt is szükség van egy kis alakításra, módosításra, de ez sokkal könnyebb, mint a sarok kialakítása kézzel.

 

Most, a hosszú bevezető után már gyorsan megy minden. A sarokelemeket felragasztjuk a szoba falsíkjának és a mennyezet síkjának a találkozásához, magyarul a sarokba. Vigyázunk arra, hogy az elem ne feszüljön nagyon, ne legyen görbe, illeszkedjen a falhoz, vagy a mennyezethez, amennyire csak lehet! Falhoz, VAGY a mennyezethez… Igen, néha vagy az egyik, vagy a másik síkot kell etalonnak venni, mert lehet olyan eset, hogy a fal, vagy a mennyezet nagyon hullámos, és a díszítő léc nem képes mindkét síkhoz egyaránt illeszkedni. Ilyenkor ki kell választani a nekünk tetszőt, és nem szabad azzal törődni, hogy a másik síknál nagy rés tátong, hiszen a későbbiekben úgyis körbe kell nyomni sziloplaszttal a lécek széleit.

Szóval, sarkok fent vannak. Ezek után a léceket szépen felragasztjuk, az egyik sarokból kiindulva, figyelve arra, hogy az illesztéseket is beragasztózzuk, így egységesebb lesz a felület, a végén kevesebbet kell javítani.

 

Tipp: ha egyedül dolgozol, célszerű nagyjából 1 méteres darabokra szabni a díszlécet. Ezt 2 méter hosszú darabkban árulják, de egyedül ilyen hosszú lécet nehezen tudsz pontosan, szépen a helyére illeszteni.

 

Amikor a ragasztással végeztél, jön a munka befejező része: a szilózás. A lécek éleit végig kell nyomni sziloplaszttal, így tüntetve el a hézagokat a léc és a fal között. Érdemes, sőt, kötelező MINDENHOL eltüntetni a réseket, ott is, ahol szerinted nincs rá szükség, mert a sziloplaszt után nagyon látszik minden apró egyenetlenség.

Ha ezzel is kész vagy, jöhet az utolsó mozzanat: a festés. Ehhez nincs mit hozzátennem, csupán annyit, hogy festhető sziloplasztot vegyél, amit egyszerű átszínezni.

 

És a munkával már el is készültél! Ja, hogy hosszú ideig tartott? Nem végeztél egy szobával fél óra alatt? Persze, hogy nem! Ez egy igazi, pepecselős munka, ami nekem így sikerült:

 

Az egyes munkafolyamatok külön-külön is nagy odafigyelést igényelnek, tehát csak akkor vágj bele, ha van türelmed, kézügyességed, ha kreatív vagy, és nem sajnálod az idődet. Egy 50-60 nm-es lakás feldíszítése nagyjából két napi tarthat…

Tipli, újratöltve

Már volt szó a blogon többféle tipliről, téglafalba, betonba, gipszkartonba valóról. Most egy kis hibaelhárítás következik: mit kell csinálni, ha például a lyuk túl nagy lett, vagy a tipli nem fekszik stabilan a furatban?

 

 

A legegyszerűbb “hiba”, amikor a lyuk túl nagy lett.

Van olyan, amikor kifúrod a lyukat egy 8-cas fúróval, de valamiért a furat nagyobb lesz. Talán a fal volt üreges, vagy a tégla szakadt be, lényegtelen.  Ilyenkor előveszel egy nagyobb átmérőjű tiplit, és azt teszed a lyukba. Előfordulhat, hogy a lyukat meg kell nagyobbítanod, hogy a nagyobb tipli belemenjen. Vigyázz! Ha furatot kell nagyobbítanod, nagyon óvatosan fúrj, mert lehet, hogy a 8 mm-es furatból hirtelen 12 mm-es lesz! Tehát óvatosan, és használj minőségi tiplit.

 

Persze előfordul, hogy a furatot nem tudod mélyíteni, csak az átmérőjét tudod növelni. Ilyen esetben válassz olyan, nagyobb átmérőjű tiplit, amit biztonságosan méretre tudsz vágni. Figyelj rá, hogy lehetőleg a tipli elejéből vágj, ne a hátsó részéből, és ha teheted, a tiplit ragaszd be a furatba valami erős ragasztóval. Nem, nem pillanatragasztóval, ha most márkát kellene ajánlanom, akkor a Soudal Fix All ragasztót ajánlanám. Ez nem köt meg azonnal, de ha egyszer megköt, akkor amit megragasztott, nem engedi el többé.

 

A másik hiba, amikor a tipli vége kilóg, a tipli nem stabil, pedig elég mély furatot készítettél. Talán egy kis darabka maradt a lyukban, egy leszakadt kis tégladarab, vagy vakolatdarabka. Mindegy, a tiplit ilyenkor vedd ki a lyukból, távolítsd el a “dugót”, majd nyomd vissza a tiplit. Az nem baj, ha a tiplit nem tudod könnyedén belenyomni a lyukba, sőt! Sokszor a tipli utolsó pár milliméterét kalapáccsal kell a furatba tessékelni. Akkor dolgoztál jól, ha a tipli feje egy síkban van a fallal, nem lóg ki, nem lötyög.

 

És még valami: kis gyufaszálakkal, fadarabkákkal TILOS a tiplit kiékelni! A fa nem fog semmit. A fa ki fog lazulni, ki fog esni, így a tipli se fog tartani. A fadarabkás ékelgetés nem megfelelő. Hidd el, ez így van, az ékelgetés csak ideig-óráig tart, utána kezdheted előröl az egész hajcihőt!

 

Nyomon követhetsz a facebookon is, ott lájkolhatsz, a posztokat megoszthatod kedvedre, nem fogok megharagudni érte! 😉

Itthoni kis mindenes

 

Mit csinál a magamfajta, amikor épp nem dolgozik?

Körülnéz a ház körül, és biztos talál valami elfoglaltságot.

Találtam is, mindjárt két dolgot, amit már ideje volt kijavítani. Megjegyzem, a javítás összesen nem volt több idő negyed óránál…

 

 

Először a fal egy kis repedését javítottam ki. Nyáron festettem a konyhát és a vizes helyiségeket, és persze festés után, mikor máskor, megrepedt egy helyen a vakolat. No, nem nagyon, de azért látványosan.

A javítás gyors volt, és nagyon könnyű. Mestertapaszt kentem a repedésre. Kész. Szerencsére a fal is, a mestertapasz is fehér, így festeni nem kell, majd csak egy kicsit lecsiszolni, ha megszáradt a glett. Ja, igen, a mestertapasz egy kész glettanyag, amit fán, falon lehet használni. Nem túl drága, sokáig megtartja az állagát, és fő előnye, hogy nagyon tiszta a javítás. Az állaga olyan, akár egy nagyon sűrű tejfölé, nem csepeg, szinte semmi koszt nem hagy maga után.

A második “munka” bonyolultabb volt. A téli bringás kesztyűm ujját reparáltam meg… szürke powertape szalaggal. 😉

Mindkét mutatóujj kilyukadt, így muszáj volt valamit lépnem. A kesztyű egyébként jó minőségű, de az évek megtették hatásukat. Szinte hihetetlen, hogy 10 év után ez az egy hibája volt csak!

A javításról nem írok semmit. Azt hiszem, elég a képeket megnézni. 😉

 

Egy kis szekrénysor

Amikor megveszed, mindenki azt hangoztatja: könnyű összeszerelni, azért van lapra szerelve, hogy neked a levegőt nem kelljen kifizetned, hogy hatékonyabb legyen a szállítás, a termékhez adott alkatrészekkel gond nélkül, bármilyen lakásban a falra lehet erősíteni…

 

Ha úgy gondolod, ez nincs teljesen így, akkor talán nem tévedsz. És most álljunk is meg egy kicsit. Nem rosszak a lapra szerelt bútorok, tényleg (viszonylag) egyszerű az összeállításuk, és tényleg nem kell kifizetned a levegőt, mivel a bútor kis helyet foglal, és fajlagosan egy kamionba sokkal több fér be, mintha össze lenne szerelve.

De tényleg olyan egyszerű a falra rögzítés? Tényleg minden lakásban alkalmazható az a kis műanyag rögzítő elem?

A válasz igen. És nem. Igen, mivel a kis műanyag elem tökéletesen illeszkedik, strapabíró, erős. Nem, mivel a falak messze nem zárnak be egymással derékszöget, vagyis nincsenek vinkliben. Ilyenkor mindenféle, házilag kialakított, vagy szaküzletben vásárolt kis távtartókkal lehet beállítani a vinklit, rögzíteni a falra a szekrényt. Csalunk, de csak azért, hogy minden passzoljon. És, főleg, ha egy szekrénysorról van szó, a dolgoknak passzolniuk kell. A szekrénysort, amikor összerakod, az egyes elemeket összecsavarozod, rögzíted egymáshoz. A szekrény, mivel előre, géppel, pontosan levágott darabokból készül, biztos, hogy vinkliben lesz. A fal viszont nem lett ilyen pontossággal elkészítve. Hogy ez hanyagságból lenne így? Nem. Egyszerűen egy vakolt falnál nem lehet elvárni a milliméteres pontosságot, van egy tolerálható hibahatár.

Mit kell, mit lehet ilyenkor tenni?

Egyszerű. Először összerakod a szekrényt, az alsó és a felső részét is. Majd szépen összepárosítod a még különálló szekrényeket, úgy, ahogy a falon szeretnéd őket látni, tehát beállítod a szekrényt a helyére. Majd „csalsz”. Mivel egyetlen szoba, egyetlen sarok se teljesen pontos, ezért, a hibát elosztva, megpróbálod úgy beállítani a szekrénysort, hogy a lehető legjobban felfeküdjön a falra. Aztán, ott, ahol mégse fekszik fel, ahol túl nagy a különbség, szépen hézagolókat szabsz méretre, és azokat használva rögzíted a falra a szekrényt. Ja, és természetesen nem a szekrényhez adott, a tökéletes falfelületet feltételezve becsomagolt csavart, tiplit használod, hanem nagyobb tiplit, erősebb csavart. Ezek után feljelölöd a furatok helyét, majd, miután biztonságosan rögzítetted a szekrényt a falra, összecsavarozhatod a különálló részeket.

Ugye azt mondanom se kell, hogy ez nem egyszemélyes munka…