Gipszkarton tipli

Ma egy érdekes kis szerkentyűt mutatok be. Egy bizonyos tiplit, amit kifejezetten gipszkarton falakhoz használunk.

Hogy érdekesebb legyen a dolog, a hozzávaló behajtót is megmutatom.

Róluk van szó.

 

A kis fehér izéke maga a tipli, ami, mint látod, csavarmenetes. Ami nem látszik, hogy üreges is, ez nagyon fontos, hiszen csak így lehet a rögzítőelemet használni. A felette látható kis fém behajtószárral lehet egyszerűen, gyorsan, pontosan behajtani egy gipszkarton falba. A behajtószár kifúrja a tiplinek megfelelő méretű lyukat, majd egyben be is csavarja a tiplit. Ez a kis műanyag bigyóka 8 kg súlyt rögzít biztonságosan a falon!

 

Összeszerelve, akkus fúrógépbe befogatva így néz ki.

 

 

 

A tipli fején lévő nyílásba kell beilleszteni a behajtót, azt befogni a gépbe, és már készen is áll a szerkentyű a munkára! A hegy kifúrja a lyukat, a tipli “becsavarodik”, és kész!

Mivel képet nem lehet gipszkaron falon szöggel rögzíteni, ez a leggyorsabb, legkönnyebb módja a képek felakasztásának. Behajtod a tiplit, becsavarod a csavart, felakasztod a képet, és kész is!

 

Azt hiszem, okos ember volt, aki ezt a rögzítőrendszert feltalálta!

 

 

Évkezdő kis gasztronómia

 

A mai bejegyzés megint rendhagyó. Ebben se lesz semmiféle csavarhúzó, fogó, kalapács, vagy egyéb szerszám.

Már megint főzöcskéltem… 😉

 

Ma kis könnyed sütőtökös csoda készült. Ez a neve, most találtam ki! 😉

 

Nem írok mennyiségeket, mert ezt mindenki a saját ízlése szerint készítheti el. A képen látható már a negyedi, vagy ötödik variáció, de ez az első, amibe tejföl helyett fehérbor került.

 

 

Lássuk, hogyan készült! Előre szólok: nagyon egyszerű ételről van szó!

 

Félbevágtam egy közepes méretű sütőtököt. Sóztam, borsoztam, majd az előmelegített sütőbe tettem. 50 perc alatt készre sült.

Ekkor apróra vágtam egy fej vöröshagymát, 10 dkg húsos szalonnát, egy kápia paprikát, és vajon megpirítottam. Amikor megpirult a “töltelék”, egy deciliter fehérbort adtam hozzá, és forraltam pár percig.

 

Közben a megsült sütőtök kihűlt egy kicsit. A húsát kikapartam a héjból, és egy marék felaprított petrezselyemmel együtt a hagymás-szalonnás-paprikás keverékhez adtam.Jól összeforgattam az egészet, hőálló tálba tettem, a tetejét megszórtam prézlivel.

 

Igazság szerint még kéksajtot is kellett voolna tenni a tetejére, de nem volt itthon.

 

Az egészet visszatettem a sütőbe, 220 fokon, grillfunkción sütöttem még nagyjából 25 percig.

Kész!

A töltelékből persze ki lehet hagyni a szalonnát, lehet fűszerezni például kakukkfűvel, a bor helyett lehet tejfölt is hozzáadni, kinek az igénye, ízlése szerint. Nagyon finom, próbáljátok ki!

 

 

 

 

Szilveszteri malackodás

Rendhagyó, év végi bejegyzés, olyan, amiben nem lesz csavarhúzó, fúrógép, szög, kalapács, fűrész, lesz viszont egy kis gasztronómia… Hű, de nagyképű voltam! Szóval malac recept!!! 😉

Itt az év vége, ideje malackodni! Vagyis malacot sütni, főzni, párolni, konfitálni. Tudod, valamit alacsony hőfokon, sokáig sütni.

De most maradjunk egy kicsit a magasabb hőfoknál, szokásos sütésnél, mert nem biztos, hogy van 4-5-6 órád megvárni, amíg megsül a malacka.

 

 

Íme egy recept, ahogy én szoktam sütni a karajt!

 

Hagymás-körtés karaj.

Szükséged lesz nagyjából 60 dkg karajra, kell még só, bors, 4 fej lilahagyma, 4 körte, valamint 20 dkg kéksajt.

A karajt kissé kiklopfoljuk, mindkét oldalán sózzuk, borsozzuk, forró olajban hirtelen pirosra sütjük, majd az olajból kivesszük, hőálló tálba tesszük. A lilahagymát felszeleteljük, az olajba tesszük, lassú tűzön megpirítjuk. Közben a körtét cikkekre vágjuk, rátesszük a hagymára, kis vizet öntünk alá, és roppanósra pároljuk. Figyelj rá, hogy ne legyen túl pufa, akkor jó, ha még “aldente”!

Majd az egészet a karajra halmozzuk, rámorzsoljuk a kéksajtot, és 180 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt készre sütjük!

 

A végén ne feledkezz el a jó borról, bár ezt ilyenkor, Szilveszterkor kiválthatod pezsgővel is!

 

Boldog Új Évet, kívánom, hogy 2015 legyen pont olyan, amilyet szeretnél! 😉

 

 

 

 

 

Hogyan készült?

 

Biztos láttál már hasonló címmel kisfilmet valamelyik ismeret terjesztő csatornán. Tegnap kicsit átéltem azt, amiről ez a filmsorozat szól: félig-meddig gyárlátogatáson vettem részt! Csak félig meddig, mert dolgoztam is, no, nem a géplánc mellett. 😉

Egyszóval: most már tudom, hogyan készül az alufelni!

Tudom, ez egy kis túlzás, inkább azt kellett volna írnom, hogy láttam, ahogy elkészítik.

Bár ez nem a Férfi meló profilja, de úgy gondolom, érdekességként megosztom.

 

 

Csak röviden. Az alufelni kb 50 cm átmérőjű, 4-5 méter hosszú rúdként kezdi az életét. Ezt egy hatalmas (és marha erős) fűrész kezelhető darabokra vágja, nagyjából 2 másodperc (!) alatt szel le egy korongot.

Aztán egy prés, az első a présgépek hosszú sorából, nagyjából vasútkerék formára préseli. Ezt a vasútkereket aztán több gép megmunkálja, kipréselik a küllők helyét, levágják a felesleget, kimarják a lyukakat. És a legérdekesebb még csak most jön, hiszen a felni még mindig egy vonat kerekéhez hasonlít. Pereme van, igazából el lehet képzelni, hogy a Váci gyors ilyen csillogó kerekeket kap majd. Persze erről szó sincs. Mert jön egy gép, mit gép, A GÉP, és megformálja, kinyújtja a felnit, pont úgy, mint ahogy a fazekas formázza meg a korongon az agyagot.

Szóval itt bemegy egy vasúti kerék, ott pedig kijön egy alufelni. Így leírva talán nem érdekes, de én szó szerint percekig álltam, és bámulta ezt a robotot!

Persze a vége mér messze van, hiszen marógépek, esztergák, csiszolók, és még ki tudja mi veszi kezelésbe a kereket. Emberrel szinte csak elvétve lehet találkozni, kis túlzással ugyan, de a minőség ellenőrzésen, és pár, robottal el nem végezhető munkafázison kívül mindent gépek csinálnak. Gépek préselnek, nyújtanak, csiszolnak, esztergálnak, peremeznek, políroznak, festenek.

 

Egyszóval nagyon érdekes élményben volt részem.