Konyhabútor készítése

Egy konyhabútor egyik elemének a pótlására kértek fel a múlt héten. Beépített sütős konyhaszekrényt kellett készítenem.

 

 

Nézzük a munkát lépésről lépésre.

Első természetesen a méretek felvétele, és a bútor megtervezése. A mérésnél jó többször mérni, sokszor ellenőrizni az egyes méreteket, és csak utána szabad felírni a méretet, miután teljesen biztosak vagyunk benne, hogy nem tévedtünk. Majd számítógépen, milliméter papíron -én ez utóbbit használom- meg kell tervezni a bútor kinézetés, meg kell határozni a színt.

Ezután irány egy lapszabászat, gyártassuk le a lapokat a megfelelő méretre!

 

Itt egy meglévő bútor kiegészítéséről volt szó, tehát az új bútor színének egyezni kellett a régi bútorral.

TIPP: a régi bútor egyik polcát vidd magaddal a lapszabászatba, és a színkártya alapján válaszd ki a megfelelő lapot. Az eladók segítenek!

 

Ha már lapszabászat: jó tudni, hogy általában a maradék lapot is el kell hoznod. Egy bútorlap 2,8X2,07 m méretű.Ennél a szekrénylénél egy lap nem volt elég, a maradék viszont majdnem egy egész lap volt: nagyjából 2X2 méteres “hulladék” keletkezett.

 

Ez probléma lehet a vásárlásnál. Itt csak ezt az egy szekrényt kellett elkészíteni, de mégis két lapot kellett kifizetni! Az anyagköltség 65 000 Ft-ra rúgott. Ha elég lett volna egy lap, akkor a költségek 28 000 Ft-tal lettek volna alacsonyabbak…

 

De nézzük az összeszerelést!

 

 

A lapokat 4,5X50-es Reisser csavarokkal rögzítettem. Persze a csavarozás előtt is a méretek felvételével, és a csavarhelyek kijelölésével kezdtem.

Amikor megvoltak a csavarok helyei, vékony fúróval kifúrtam a bútorlapot. Erre azért van szükség, hogy a csavar nehogy megrepessze a lapot.

 

 

Ezután összeállítottam a szekrényt, behelyeztem a helyére a sütőt, rögzítettem, majd a szekrényt is rögzítettem a falhoz, és a mellette lévő bútorokhoz. Kis takarítás, és kész is!

 

 

Persze be kellett állítani az ajtókat, ki kellett fúrni a polc rögzítőpöckeinek a helyét, apró kis távtartó lábakat kellett felszögelni a bútor aljára, hogy felmosásnál a víz nehogy kikezdje a lap alját.

 

Mindez nagyjából 4 órát vett igénybe. Mindent legalább kétszer mértem, mivel nem vagyok asztalos, tehát nincs akkora tapasztalatom a méretekben, a bútor összeállításában. A végeredmény mégis jó lett. A tapasztalatlanságot bőven feledtette a pontos mérés, precíz fúrás.

 

Azért ez a kép elég jól visszaadja a koncentráltságot, amit a munka megkövetelt. 😉

 

 

A végére egy kis időrendi képes összefoglaló, rengeteg képpel!

 

Betonfelület javítása

A nyáron volt egy nagyon érdekes munkám. A csatornát vezették be hozzánk a telekre, és az egyik munkásnak sikerült letörnie a terasz sarkát.

Ezt a kis hibát hoztam helyre.

Amint talán látszik, egy régi öntött műkő felület sérült meg. Amikor kisfelületű betonjavítást végzek, vagy zsákos készbetont, vagy esztrichet veszek. Könnyebb egy előkevert anyaggal dolgozni, mint bekeverni a betont. Így csak egy zsák anyagot kell venni, nem pedig sódert, cementet külön.

Szóval előkevert anyag: itt esztrichhel dolgoztam, mert az kis, szögletes szemcsékből áll, és a kész felület így jobban fog hasonlítani az eredetire.

Először a zsalut kellett elkészítenem, ehhez egy régi faládát szedtem szét. A láda vékony lapjai pont megfelelőek voltak a munkához.

Persze alulról építkeztem, először a terasz oldalát zsaluztam be, és támasztottam meg. A zsaluelemeket szöggel rögzítettem egymáshoz. Ja, a képen talán látszik, hogy a vízszintes  zsalurész kifelé lejt, ugyanis az eredeti teraszt vizorral készítették. Ez a lefolyó vizet lecsepegteti, így az nem folyik le a függőleges felületen.

 

A zsaluzásnál nagyon kell figyelni az illeszkedésre. Ha valahol rés van, ott a beton kifolyik, és csúnya lesz a felület.

Azért, hogy a későbbiekben a javított sarok ne törjön le, vasalással kell megerősíteni, a vasakat pedig vékony, rugalmas dróttal egymáshoz kell rögzíteni.

Tipp: én a drótból levágtam egy kb méteres darabot, és apró, nagyjából 1 cm-es darabkákra vágtam. Ezt az apróságot hozzákevertem a betonhoz, és így megerősítettem azt. Az apró drótokkal megerősített beton olyan, mint a vasbeton. A drótok plusz erősítő szerepe, főleg egy ilyen kis felületen, igencsak számottevő!

Ezután már csak aaz oldalfal kialakítása volt hátra…

 

…és annak rögzítése egy “rugóval”, ami az oldalzsalut tarja, megakadályozza, hogy a beton a zsalut kinyomja.

Aztán betonozás, csömöszölés, és a munka kész is!

Persze a betont locsolni kell, hogy meg ne égjen. Mivel a terasz kifeezetten napos helyen van, a javított felületnek szinte állandóan nedvesnek kell lennie.

Tipp: egy régi felmosórongyot kell a felületre teríteni, és azt locsolgatni. A rongy vizes, nehezebben szárad ki, mint a beton,  így a javítás állandóan nedves marad.

 

A zsalut másnap már le is bonthatjuk. A munka kész!

A munka majdnem 2,5 óráig tartott. Kicsit több, mint két óra volt a zsalu elkészítése, kb negyed óra a vasalat plusz a drótdarabkák  levágása, és nagyjából 5 perc a betonozás.

Lambéria javítása

Az elmúlt időben lambériát javítottam, ami egy terasz oldalát borította. A lambéria elég rossz állapotban volt, több elemet ki kellett cserélni, illetve egy pár régebbi elemet rövidebbre szabva újra be kellett építeni.

Az ilyen javítás, mint mindig, most is a bontással kezdődött. A kilazult, mozgó darabokat eltávolítottam, amelyeket még fel lehetett használni, félre tettem. A bontás könnyen, gyorsan ment, szinte egyszer se kellett szerszámhoz nyúlnom. A legtöbb elemet kézzel sikerült lebontani, a régi szögek szinte kiestek a fából.

 

Mint a képen is látható, elég sok elem már teljesen eldeformálódott. Ezeket kidobtam, semmire se lehetett már használni őket.

 

Az elvetemedett darabokat újakkal pótoltam, a kerethez szeggel erősítettem. A szegeléshez apró, bognárfejű szöget használtam, nútba szögeltem, vagyis a lambéria hornyába, a “negatív” részbe, ahova a következő elem fédere, a “pozitív” rész csatlakozik. Pont, mint a parkettánál.

 

A képen látszik, hogy nem minden régi elemet dobtam ki, a még jó állapotúakat felhasználtam. A régi lambéria természetesen nem olyan könnyen visszaépíthető, mint az új. A jobb állapotú elem is el volt vetemedve egy kicsit, a fédert a nútba úgy kellett visszaügyeskedni. Annak érdekében, hogy a síkból egy elem se álljon ki, a régebbi lambériákat nem csak szögeltem, hanem egyes esetekben a homlokfelület felől önmetsző csavarral is rögzítettem.

 

A végeredmény magárt beszél. A szétkorhadt, elhanyagolt teraszburkolat szinte megújult, a régi pipaléc is ki lett cserélve. Talán látszik, hogy a pipaléc kis csavarral lett a lambéria felső éléhez rögzítve.

Tipp: amikor önmetsző csavart használunk, érdemes a rögzítendő elemet előfúrni, így a csavar nem hasítja szét azt.

 

Már csak a festés volt hátra, ami az esős idő miatt majdnem két hetet csúszott.

Végül ilyen lett az elkészült javítás.

 

 

Kézi csiszolás, majd két réteg vékonylazúr került fel. Látszik, hogy a legvilágosabb az új lambéria, míg a legsötétebb az a régi elem, amelyik a legjobban ki volt téve az időjárás viszontagságainak.

Szép lett a végeredmény, egységes, stabil a burkolat. A többi, használható elemet kár lett volna kicserélni, itt nem felújításról, javításról volt szó. Természetesen egy teljes felújításnál az összes régi elemet el kell távolítani, és újat beépíteni, hogy festésnél ne legyen eltérés a színárnyalatban.

 

Vaslépcső felújítása

Ez a munka a vastelepen kezdődött. 😉

Ugyanis a felkérés alapján egy régi, beton járófelületű, de acélszerkezetes lépcsőt kellett felújítanom. A régi járófelület málladozott, töredezett volt, így azt le kellett cserélni.

A beton járófelületet úgy kell elképzelni, hogy az acél lépcsőkeretet alulról kizsaluzták, betonvassal megerősítették, majd betonnal kiöntötték. Mivel ez legalább 25 éve történt, a beton már tönkre ment, a járófelület nem volt biztonságos. A megoldás a beton eltávolítása, és méretre szabott bordáslemez rögzítése lett. És épp ezért kezdődött a munka vastelepen. A közelünkben lévő, egyébként nagyon jó árakon dolgozó vastelepen nem vállalták a méretre szabást, de adtak áramot, hosszabbítót, nekem csak a flexet kellett vinnem. A 15 lépcsőfok leszabása nagyjából 2-2,5 óráig tartott.

 

Ez még a version 0.8 állapot. Csak a szélessége egyezik, a hosszát a helyszínen kellett levágni, ahol a munka rombolással folytatódott, a régi betont távolítottam el, majd jött egy kis újabb flexelés, és a lépcsőfokok ideiglenes elhelyezése.

 

Azt hiszem, ezen a képen még látszik a régi járófelület, talán az 5. lépcsőfoktól felfelé.

Ezek után a lépcsőfokokat kifúrtam, hogy az acél kerethez rögzíteni tudjam. Hegeszteni ugyanis még nem tudok, de ami késik, nem múlik! 😉 Majd a lépcsőfokok alját, és az acélkeretet lefestettem, másnap pedig a lemezeket véglegesen rögzítettem, és az egész szerkezetet lefestettem.

 

Néhány fénykép a munkafolyamatokról.

 

Anyagbeszerzéssel, leszabással, szállítással együtt a munka 3 napig tartott. Természetesen a sittet se hagytam ott, minden törmelék eljött velem. 😉

 

A végeredmény szép lett. A rozsdás, kopott szerkezet szépen csillog, a lépcső most már biztonságos.

 

Üvegszálas csónak javítása

Megrepedt műanyag csónakok javításával foglalkoztam nagyjából egy hónapja. A csónakmotor tartóbakja körül repedtek el a csónakok, ezt a részt kellett megerősíteni.

 

 

A munka egy kis csiszolással kezdődött, a régi javítás nyomait tüntettem el. Ezután üvegszálas réteget vittem fel a felületre, majd “paplan”, majd megint üvegszálas erősítés következett. A végén szinezett műgyantás fedőréteg került fel, és a javítás elkészült.

 

 

Jó, azért nem volt ennyire egyszerű a dolog. Először is az üvegszálas javításnál nagyon kell figyelni a műgyanta két komponensének megfelelő keverési arányára. Az edző anyag, tehát a B komponens 1-3 súly%, az A komponenshez viszonyítva. Egyszerre csak kis mennyiséget szabad bekeverni, mert a műgyanta gyorsan köt.

 

 

Épp ezért a legelső lépés az üvegszál, valamint a paplan méretre szabása, az esetleges plusz erősítések meghatározása, az ehhez szükséges anyag leszabása. Majd mindent rétegenként felhordunk, a rétegek között a száradási időt nem kell megvárni. Majd a végén a szinezőpaszta bekeverése történik, pont, mint a rétegeket összekötő műgyanta keverésénél, plusz hozzáadva a szinezőpasztát.

Szóval gyorsan, de minden lépést előre megtervezve kell dolgoznunk.

És amit nem szoktam írni, a védőfelszerelések. Védőszemüveg, fülvédő, arcmaszk a flexelés miatt. A szemüveg, arcmaszk a szálló üvegszállal kevert por miatt szükséges, a fülvédő a flex visító, bántó hangja miatt. A műgyantához pedig elengedhetetlen a kesztyű. Én gumirozott tenyerű kesztyűt használtam, illetve kesztyűket. Egy egész napos műgyantázáshoz 2-3 pár kesztyű fogyott el.

 

Pár képet még beszúrok, csak úgy szöveg nélkül, egy kenu megerősítéséről. A képek jó sorrendben láthatók, a harmadik-negyediken a műgyantával átitatott üvegszálas réteg látható.

 

 

 

 

Gépkocsibehajtó készítése

Az elmúlt hetekben az  egyik felkérés egy gépkocsi behajtó készítése volt. Új építésű ház régi, sáros, megsüllyedt behajtóját kellett felújítanom.

Nézzük a munkamenetet szépen, sorjában.

A kezdetekről “természetesen” nincs fényképem. Már megint elfelejtettem fényképezni…

Az első lépés a kontúrok kijelölése volt, majd ki kellett ásni a talajt megfelelő mélységben. Az első kép már a kész földmunkát mutatja, illetve a szegélyezés első fázisait. A képen nem látszik, de a földből elég sok, karvastagságú, és még annál is vastagabb gyökeret kellett eltávolítani. Egy ilyen munkánál a csákányon és az ásón kívül még nagy szükség van egy éles baltára is.

 

 

Ne nézd a madzagot. Nem kövezőzsinór, de egy ilyen rövidebb, 2-2,5 méteres szakaszon ez is megteszi. A kövezőzsinór vékony, erős műanyag zsinór, amit erősen meg lehet feszíteni, úgy hogy minimális belógása legyen. Hosszabb szegélyezéshez mindenképpen azt ajánlatos használni!

A megtámasztás beton. Mivel a kertiszegélynek csak szépészeti szerepe van, csak a behajtó kontúrját adja, így itt egy viszonylag soványabb keveréket is elég használni. Mondjuk 4-1 arányú sóder/cement teljesen megfelelő.

 

 

Az első napon nagyjából eddig jutottam. A murvafeltöltést csak azért csináltam meg, hogy este bele ne essenek a munkatükörbe.

 

 

 

Második nap. Látszik a másik oldali kertiszegély. És, az utolsó murvás képen az is, hogy a hasított szegélyt is ki kellett igazítanom. Mivel a behajtón, a hasított kövön autóval áthajtanak, ezért a szegély alá itt természetesen erősebb betont használtam, 3-1-es keverést.

A hasított kövek illesztési hézagait természetesen kifugáztam.

 

 

Utolsó képek, már az aszfaltozás után.

 

 

 

A munka fizikailag nagyon megterhelő lehet. Egy ekkora kapubehajtóból nagyjából 1 köbméternyi földet kell kitermelni, ami, ha tele van gyökerekkel, és ráadásul jól le van taposva, bizony nem könnyű dolog. A szegélykövek beemelése is nehéz lehet, hiszen figyelni kell arra, hogy a zsinórt ne lökjük el, a földet ne sodorjuk be a munkaárokba. Ha nem szoktad meg az efféle munkát, akkor készülj egy igen erős izomlázra! 😉

Szerelőablak, lépésről-lépésre

Nagyjából egy éve írtam már egy bejegyzést revíziós ablak beépítéséről, és úgy érzem, nem árt újra elővenni ezt a témát. Már csak azért sem, mert most, az egy évvel ezelőttivel ellentétben, nekem kellett  a nyílást is kiszabni.

 

Tehát nézzük, szépen, sorjában.

Először is ki kell jelölni a szervízablak helyét a csempén, úgy, hogy a későbbiekben a kádszifonhoz kényelmesen hozzá lehessen férni. Épp ezért érdemes nagyobb szerelőablakot venni, mert van az úgy, hogy mind a két kezünkkel be kell nyúlni a kád alá.

A jelölés pofon egyszerű. Odaillesztjük a kívánt helyre a szerelőablakot, a sarkait megjelöljük, majd egy vonalzó, vízmérték, egyenes léc segítségével körberajzoljuk a kontúrokat. Arra azért figyeljünk, hogy “szűken” rajzoljunk, a jelölés ne legyen nagyobb, mint a szerelőablak pereme!

 

Ezután sarokcsiszolóval körbevágjuk a jelölést. Ez a leghangosabb, de ami még fontosabb, a munka legporosabb része. Érdemes az ajtót becsukni, ablakot kinyitni, a fürdőből MINDEN mozdíthatót kivinni! A munka elkészülte után egy nagyon alapos takarításra lesz szükség.

A kivágás nem mindig lesz szép. A képen is látható, hogy elég egyenetlen a széle. Ennek oka az volt, hogy a mosdótól nem fértem hozzá rendesen, olyan féloldalasan tudtam csak vágni. Ilyen esetben fokozottan figyeljünk arra, hogy a “csálé” befelé, tehát a kibontandó rész felé essen, a látszó felületbe ne vágjunk bele!

 

Ezután ki kell bontani a nyílást. Mivel a csempe valószínűleg ytongra lett felragasztva, a kibontás nem is olyan egyszerű. A flex, legalább is a kis, 115-125 mm-es flex nem tudja átvágni a csempét és az ytongot is. Érdemes egy vékony fűrészlappal kézzel kivágni a nyílást, mert ha a csempét nagyon feszegetjük, esetleg megsérülhet a látszó felület is. Így, reszelgetéssel, fűrészelgetéssel viszont szépen ki lehet emelni egyben az egészet.

Kibontás után valami ilyesmit kell kapnunk:

 

Ezután be kell próbálni a helyére a szervízablakot. Akkor jó, ha passzentos. Ne lötyögjön, de ne is szoruljon. Épp ezért érdemes kétszer, háromszor mérni, és egyszer vágni. Nagyobbítani lehet a nyílást bármikor. Ha az ablak passzol, akkor a peremét körbe kell nyomni ipari ragasztóval, és utána a helyére kell illeszteni. Pár percig erősen nyomjuk, majd készen is vagyunk! A ragasztó 24 óra alatt véglegesen megköt, de már 5 perc múlva se lehet nagyon mozgatni az ablakot.

Ha pontosan dolgozunk, akkor a végeredmény valami ilyesmi lesz:

 

 

Az utolsó képen pedig talán látszik, hogy mennyire volt szűkös a hely. Én, a 170 centimmel, épp hogy elfértem. 😉

 

 

Szeretem az ilyen, látszólag pepecselős munkákat. Sok mérés, odafigyelés, pontosság szükséges hozzá. Koncentrált figyelem az egész, szinte meditatív állapot, hiszen akkor se szabad kapkodnunk, ha már hatalmas rutinunk van a munkában. 😉

 

Szigetelés és vakolás kis felületen

Pár héttel ezelőtt felkértek, hogy egy kisebb falszakaszt szigeteljek le, majd, ahogy az idő engedi, vakoljam is be. A loggia egy részét építették be, így növelve meg a kisebbik szoba alapterületét. A korlát és a magasság (4. emelet) miatt csak a könnyen hozzáférhető, kisebb falszakasz lett helyreállítva.

 

A munka nem volt túl bonyolult. Először a szigetelőanyagot vágtam méretre, valamint a falat tisztítottam meg, ugyanis a poros, málló felületen a ragasztó PUR hab nem ragad meg. Ez egy különleges PUR hab. Használat után nem nő meg a térfogata, nagyon jó tapadófelületet alkot, a szigetelőanyag bombabiztosan a helyén marad.

 

A PUR habot szép hurkában kell a felületre vinni. Jellemzője, hogy 4-5 percig még lehet mozgatni a ragasztott anyagot, majd békén kell hagyni. 1-2 óra alatt teljesen megköt.

 

 

A fal ezek után 2-3 hetet “pihent”. Csak most lett annyira meleg, hogy a vakolást szépen, jól meg tudtam csinálni.

Először rabichálót erősítettem a szigetelésre, nagyfejű szögekkel, majd két, méretre vágott lécet illesztettem a felületre. Erre azért van szükség, hogy a vakolatot egyenletesen le tudjuk húzni, ne legyen benne hullám. Magyarul ez amolyan szamár vezető, a hozzám hasonló “műkedvelők” ezt lelkiismeret-furdalás nélkül használhatják. 😉

 

Kültéri vékonyvakolatot használtam, nagyjából 1 cm-es vastagságban.

Először persze csak felvittem az anyagot, csak nagyjából lett lehúzva.

 

Majd egy kicsit finomabb lehúzást követően óvatosan eltávolítottam a léceket.

 

Itt jól látszik a rabicháló, annak rögzítése, valamint a vakolat vastagsága is. Azt hiszem, szép egyenletes lett!

 

 

Ezek után már csak a lécek helyét kellett feltölteni, majd egy idő után, miután a vakolat félig megkötött, az egészet át kellett simítani. A kötés egyébként nem ment gyorsan. Simán belefért egy kávézás és egy hosszabb ebédszünet. Az 5-7 fok nem a legideálisabb erre a munkára!

 

És a végeredmény:

 

A fal már csak a festésre vár. Igazán szép lett a vakolás, sima, egyenletes a felület, megérte vele annyit vesződni!

A munkáimat nyomon követheted a facebook oldalamon is. Elég beírni a facebook keresőjébe, hogy Férfi Meló. 😉

 

 

 

 

 

 

Parapet nyílás eltüntetése

Fűtéskorszerűsítésnél gyakran lekerül a falról a régi gázkonvektor, egy nyílást hagyva maga mögött. Ennek a kéménykivezetésnek az eltüntetése volt a feladat.

 

Mivel a lakás a 4. emeleten található, és a fal “feltöltését” nem én csináltam, valamint a falsík külső befoltozását nem kérték, csak a belső felületet kellett rendbe tenni. Először még fel kellett töltenem a nyílást 2 réteg hungarocell beszabásával.

 

 

Ezután jött a vakolat helyreállítása.

 

Majd az egyenetlenségek eltüntetése, és a festés.

 

 

Az utolsó képen látszik, hogy a festés már majdnem megszáradt. Még 1-2 réteget a fal elbír, de a javítás nagyon szép lett.

 

Tipp: ilyenkor, főleg, ha festés után javítunk, nagyon oda kell figyelni a felület kialakítására, simaságára. Én ebben az esetben a vakolás után még két rétegben legletteltem a falat. Glettelésnél nem szabad egy, vastag réteget felvinni! Inkább több, vékony réteget hordjunk fel a falra, rétegenként lecsiszolva. Felhordásnál figyeljünk arra, hogy a glett egyenletes legyen, ne legyenek a felületen lyukak, nagyobb barázdák. Kis odafigyeléssel szinte tükörsimaságú felületet tudunk kialakítani!

 

 

 

 

Falnyílás eltüntetése

Amikor átalakítunk egy lakást, előfordulhat, hogy lesz egy kis folytonossági hiány a falban. Magyarul: ablakcsere, falbontás, lakásbővítés után bizony van még mit javítani.

 

Ebben az esetben egy nagyjából 20 cm-es rést kellett befalazni, a megrendelő kívánságának megfelelően gipszkartonnal.

Először mérni kell, sokat, mivel a cél az, hogy az utólagos javítás minél kevésbé látszódjon. Majd a gipszkartont tartó keretet kell elkészíteni.

 

Én most fával dolgoztam, ebből alakítottam ki a keretet. Majd a gipszkarton táblát szabtam méretre, tapétavágó és aluvonalzó segítségével.

Ezután csavarral a helyére kell rögzíteni a kiszabott gipszkartont.

 

 

Több réteg glettelés után így néz ki a javítás:

 

Majd pár réteg festés. Mint látszik, nem egyenletesen száradt meg a glett, néhol egy kicsit még átüt. Ettől nem kell megijedni: pár nap alatt összeérik a felület.

 

A javítás, befalazás alig látszik, azt mondanám, 95%-ban sikerült eltüntetni a nyílást. A maradék 5%-ot csak akkor lehetne hozzáadni, ha még festés előtt készítenénk el a javítást. Így se lett csúnya, sőt, a síkok szépen futnak, egyedül a festésnél látszik egy kicsit az utólagos javítás.

 

Egy ilyen munkára a glettelések, festések miatt jópár órát rá kell szánni. Szerszámigénye nem túl nagy, viszont van egy egzotikus szerszám, ami mindenképpen szükséges: hajszárító. Az egyes rétegek száradását lehet ezzel gyorsítani, így a munka kevesebb ideig tart.