Egy kis szekrénysor

Amikor megveszed, mindenki azt hangoztatja: könnyű összeszerelni, azért van lapra szerelve, hogy neked a levegőt nem kelljen kifizetned, hogy hatékonyabb legyen a szállítás, a termékhez adott alkatrészekkel gond nélkül, bármilyen lakásban a falra lehet erősíteni…

 bútor11

Ha úgy gondolod, ez nincs teljesen így, akkor talán nem tévedsz. És most álljunk is meg egy kicsit. Nem rosszak a lapra szerelt bútorok, tényleg (viszonylag) egyszerű az összeállításuk, és tényleg nem kell kifizetned a levegőt, mivel a bútor kis helyet foglal, és fajlagosan egy kamionba sokkal több fér be, mintha össze lenne szerelve.

De tényleg olyan egyszerű a falra rögzítés? Tényleg minden lakásban alkalmazható az a kis műanyag rögzítő elem?

A válasz igen. És nem. Igen, mivel a kis műanyag elem tökéletesen illeszkedik, strapabíró, erős. Nem, mivel a falak messze nem zárnak be egymással derékszöget, vagyis nincsenek vinkliben. Ilyenkor mindenféle, házilag kialakított, vagy szaküzletben vásárolt kis távtartókkal lehet beállítani a vinklit, rögzíteni a falra a szekrényt. Csalunk, de csak azért, hogy minden passzoljon. És, főleg, ha egy szekrénysorról van szó, a dolgoknak passzolniuk kell. A szekrénysort, amikor összerakod, az egyes elemeket összecsavarozod, rögzíted egymáshoz. A szekrény, mivel előre, géppel, pontosan levágott darabokból készül, biztos, hogy vinkliben lesz. A fal viszont nem lett ilyen pontossággal elkészítve. Hogy ez hanyagságból lenne így? Nem. Egyszerűen egy vakolt falnál nem lehet elvárni a milliméteres pontosságot, van egy tolerálható hibahatár.

Mit kell, mit lehet ilyenkor tenni?

Egyszerű. Először összerakod a szekrényt, az alsó és a felső részét is. Majd szépen összepárosítod a még különálló szekrényeket, úgy, ahogy a falon szeretnéd őket látni, tehát beállítod a szekrényt a helyére. Majd „csalsz”. Mivel egyetlen szoba, egyetlen sarok se teljesen pontos, ezért, a hibát elosztva, megpróbálod úgy beállítani a szekrénysort, hogy a lehető legjobban felfeküdjön a falra. Aztán, ott, ahol mégse fekszik fel, ahol túl nagy a különbség, szépen hézagolókat szabsz méretre, és azokat használva rögzíted a falra a szekrényt. Ja, és természetesen nem a szekrényhez adott, a tökéletes falfelületet feltételezve becsomagolt csavart, tiplit használod, hanem nagyobb tiplit, erősebb csavart. Ezek után feljelölöd a furatok helyét, majd, miután biztonságosan rögzítetted a szekrényt a falra, összecsavarozhatod a különálló részeket.

Ugye azt mondanom se kell, hogy ez nem egyszemélyes munka…