Tipli, újratöltve

Már volt szó a blogon többféle tipliről, téglafalba, betonba, gipszkartonba valóról. Most egy kis hibaelhárítás következik: mit kell csinálni, ha például a lyuk túl nagy lett, vagy a tipli nem fekszik stabilan a furatban?

 

 

A legegyszerűbb “hiba”, amikor a lyuk túl nagy lett.

Van olyan, amikor kifúrod a lyukat egy 8-cas fúróval, de valamiért a furat nagyobb lesz. Talán a fal volt üreges, vagy a tégla szakadt be, lényegtelen.  Ilyenkor előveszel egy nagyobb átmérőjű tiplit, és azt teszed a lyukba. Előfordulhat, hogy a lyukat meg kell nagyobbítanod, hogy a nagyobb tipli belemenjen. Vigyázz! Ha furatot kell nagyobbítanod, nagyon óvatosan fúrj, mert lehet, hogy a 8 mm-es furatból hirtelen 12 mm-es lesz! Tehát óvatosan, és használj minőségi tiplit.

 

Persze előfordul, hogy a furatot nem tudod mélyíteni, csak az átmérőjét tudod növelni. Ilyen esetben válassz olyan, nagyobb átmérőjű tiplit, amit biztonságosan méretre tudsz vágni. Figyelj rá, hogy lehetőleg a tipli elejéből vágj, ne a hátsó részéből, és ha teheted, a tiplit ragaszd be a furatba valami erős ragasztóval. Nem, nem pillanatragasztóval, ha most márkát kellene ajánlanom, akkor a Soudal Fix All ragasztót ajánlanám. Ez nem köt meg azonnal, de ha egyszer megköt, akkor amit megragasztott, nem engedi el többé.

 

A másik hiba, amikor a tipli vége kilóg, a tipli nem stabil, pedig elég mély furatot készítettél. Talán egy kis darabka maradt a lyukban, egy leszakadt kis tégladarab, vagy vakolatdarabka. Mindegy, a tiplit ilyenkor vedd ki a lyukból, távolítsd el a “dugót”, majd nyomd vissza a tiplit. Az nem baj, ha a tiplit nem tudod könnyedén belenyomni a lyukba, sőt! Sokszor a tipli utolsó pár milliméterét kalapáccsal kell a furatba tessékelni. Akkor dolgoztál jól, ha a tipli feje egy síkban van a fallal, nem lóg ki, nem lötyög.

 

És még valami: kis gyufaszálakkal, fadarabkákkal TILOS a tiplit kiékelni! A fa nem fog semmit. A fa ki fog lazulni, ki fog esni, így a tipli se fog tartani. A fadarabkás ékelgetés nem megfelelő. Hidd el, ez így van, az ékelgetés csak ideig-óráig tart, utána kezdheted előröl az egész hajcihőt!

 

Nyomon követhetsz a facebookon is, ott lájkolhatsz, a posztokat megoszthatod kedvedre, nem fogok megharagudni érte! 😉

Gipszkarton tipli

Ma egy érdekes kis szerkentyűt mutatok be. Egy bizonyos tiplit, amit kifejezetten gipszkarton falakhoz használunk.

Hogy érdekesebb legyen a dolog, a hozzávaló behajtót is megmutatom.

Róluk van szó.

 

A kis fehér izéke maga a tipli, ami, mint látod, csavarmenetes. Ami nem látszik, hogy üreges is, ez nagyon fontos, hiszen csak így lehet a rögzítőelemet használni. A felette látható kis fém behajtószárral lehet egyszerűen, gyorsan, pontosan behajtani egy gipszkarton falba. A behajtószár kifúrja a tiplinek megfelelő méretű lyukat, majd egyben be is csavarja a tiplit. Ez a kis műanyag bigyóka 8 kg súlyt rögzít biztonságosan a falon!

 

Összeszerelve, akkus fúrógépbe befogatva így néz ki.

 

 

 

A tipli fején lévő nyílásba kell beilleszteni a behajtót, azt befogni a gépbe, és már készen is áll a szerkentyű a munkára! A hegy kifúrja a lyukat, a tipli “becsavarodik”, és kész!

Mivel képet nem lehet gipszkaron falon szöggel rögzíteni, ez a leggyorsabb, legkönnyebb módja a képek felakasztásának. Behajtod a tiplit, becsavarod a csavart, felakasztod a képet, és kész is!

 

Azt hiszem, okos ember volt, aki ezt a rögzítőrendszert feltalálta!

 

 

Monoblockos WC beállítása

Az ilyen egybeépített, monoblockos WC a legjobb megoldás, ha hozzám hasonlóan nem vagy vízvezeték szerelő. Ilyenkor nem kell falat vésni, csövet hajlítgatni, csak fogod a WC-t, ráülteted a tartályt, és kész is.

 

 

Persze érhetnek meglepetések. Például nincs sarokszelep, nincs bekötő cső, nincs semmi, csak egy lyuk a padlóban. Kezdjük a sarokszeleppel.

Szabvány fali vízvezeték 1/2 collos. A sarokszelep, amit veszel, szintén 1/2 collos, legalább is a “beszállási oldal”. Az “érkező oldal”, tehát ahova a bekötő cső csatlakozik, többféle méretű lehet. Nem részletezem most a méreteket, az majd egy másik bejegyzés témája lesz, most legyen elég annyi, hogy WC, valamint villanybojler bekötéséhez 1/2-1/2 collos sarokszelepet kell venni. A menetet természetesen be kell tekerni teflonszalaggal, majd a sarokszelepet be kell tekerni a fali vezetékbe, és erősen meg kell húzni. Az első lépés ezzel kész is.

Második lépés: a WC kagyló lerögzítése. Itt több dologra kell figyelni. Először is a csatorna 110 mm-es műanyag csőből készül. A földből kiálló részt méretre kell vágni, mert a WC erre a csőre ül rá. Vagy a profibb megoldás, ha ültetőgumit alkalmazol. Ezesetben a csatornát a járólap síkjában le kell vágni, és az ültetőgumit a helyére kell illeszteni. A kagyló kifolyónylása ebbe illeszkedik bele. A lényeg mindenképpen az, hogy a WC kagyló és a csatorna között nem legyen rés, a kagyló pontosan ráfeküdjön a lefolyócsőre. Ez persze csak az alsókifolyású WC kagylóra igaz, a hátsó kifolyásúnál más a menet, de az elv nagyon hasonló. Ezután beállítod a kagylót, majd megjelölöd a rögzítő csavar helyét. Kifúrod a furatokat, és a kagylót ráilleszted a helyére. Én előtte a kagyló alsó peremét sziloplaszttal körbenyomom, majd csak ezután rögzítem a helyére. A végén persze megint körbeszilózom a kagylót, ezzel még biztosabban a helyén marad a “trón”.

Szóval lyuk kifúrva, WC a helyén, csavarok meghúzva. Most jön a tartály.

Általában a leeresztő szelep már a helyén van az új tartályoknál, gyárilag beépítik. Neked csak az úszót és a tömítéseket kell elhelyezni. És itt jön a hibázás lehetősége. A tömítéseket a leírásnak megfelelően kell elhelyezni.

Elmondom, hogyan szoktam ezt csinálni. Először a leeresztő szelep tömítését meghúzom. Ezt, mint írtam, a gyárban beszerelik, de előfordulhat, hogy a csavart nem húzzák meg rendesen.

Utána a rögzítő csavarokat helyezem el. Először egy fém alátét kerül a csavarra, majd talpával felfelé a kúp alakú gumitömítés. Ezt beillesztem a tartály furatába. Ezután gumi alátét, fémalátét, majd az anyacsavar. Jól meghúzom, és a műveletsort megismétlem még egyszer, mivel két darab rögzítő csavar van. 😉

Ezután beszerelem az úszót. Ezt a gyárban nem szerelik be, mivel az úszó kerülhet a tartály jobb vagy bal oldalára is. Egyszerű a művelet, ezt nem is részletezem.

Ezután a nagyméretű gumitömítést a WC kagyló erre kiképzett részére rakom, majd vigyázva, hogy ez a tömítés ne mozduljon el, ráhelyezem a tartályt. A rögzítő csavarokra jön még egy gumialátét, majd egy-egy fémalátét, és végül a szárnyas anya. Jól meghúzom, és kész is!

Majd teletöltöm a tartályt vízzel, beállítom a vízmennyiséget az úszón lévő kis csavarral, és kipróbálom a rendszert. Az esetek többségében nincs szivárgás, de előfordulhat, hogy a gumitömítés mégis elmozdult, és szivárog a víz. Ilyenkor a tartályt szét kell szedni, a tömítéseket meg kell igazítani.

Jótanács: a bekötő cső a sarokszelephez csatlakozik. A csőben van tömítés, ide nem kell teflon szalag. A sarokszelep felőli részt meg lehet húzni jó erősen, mivel a sarokszelep is, és a bekötő cső is fém. Viszont a tartályban lévő úszó, amihez csatlakoztatjuk a bekötő csövet, műanyag. A menet is. Itt érzéssel, de határozottan kell meghúzni a bekötőcső rögzítő csavarját, hogy az úszó menet meg ne sérüljön!

Figyelem! A beállításra fokozottan figyelj! A monoblockos tartály, pont a sok tömítés miatt, hibázási lehetőségekkel van teli. Mire a rendszer teljesen szivárgás mentes lesz, elmehet vele az idő rendesen!

Polcok, karnisok, konzolok

Érdekes felkérést kaptam: pár polcot, karnist, TV konzolt kellett a falra felerősíteni.

 

Nem kell hozzá más, csak fúrógép, tipli, csavar, csavarhúzó, villáskulcs, mérőszalag, ceruza, vízmérték, szemmérték, odafigyelés.

 

 

Első lépés a méricskélés, ami több időt vesz igénybe, minta tényleges fúrás. Nagy odafigyelést igényel, mert figyelni kell az estleges vezetékek falon belüli elvezetésére, arra, hogy fúráskor a vezeték meg ne sérüljön. Figyelni kell a szimmetriára, nem szabad, hogy a szobában az  egyik karnis lényegesen más pozícióban legyen, mint a másik, vagy a polcok ne “fussanak”, ne legyenek egy vonalban. Figyelni kell arra is, hogy megfelelő nagyságú tiplit, csavart használjunk.

 

Tipp: ne legyünk lusták! Ha a tipli elforog a lyukban, akkor ki kell szednünk, ki kell cserélnünk, akár nagyobbra is! A lényeg, hogy a tipli stabilan rögzüljön, mert ez, és a beletekert csavar tartja a polcot.

 

TILOS az elforgó tipli mellé kis faéket befeszíteni, bízva abban, hogy majd az rögzíti a tiplit. Illetve, ha a polc, konzol nem tart nagy súlyt, elképzelhető, hogy az a kis faék még elfogadható. Viszont könyvespolcnál, konyhaszekrénynél, ahol a csavarra, tiplire nagy súly nehezedik, tényleg TILOS a faék. Még egyszer: ne legyünk lusták, tegyünk be egy nagyobb tiplit!

Persze vannak olyan esetek, amikor se a nagyobb tipli, se semmilyen praktika nem célravezető, mert a fal olyan rossz állapotban van, vagy kifejezetten üreges részbe sikerült fúrnunk. Ilyenkor ipari, nagyerejű ragasztóval lehet a tiplit beleragasztani a falba, bonthatatlanul! A tipli, kis túlzással, örökre ott marad. Ha ki is szakad, akkor a téglával együtt jön ki! Tehát ilyen esetben még fontosabb az odafigyelés, a pontos mérés.

 

Ennél a munkánál szerencsére a ragasztóra nem volt szükség, de többször is előfordult, hogy a lyukba nagyobb tiplit kellett tennem, hogy stabilan rögzítsem a polcot. A polcok, karnisok, konzolok mind felkerültek a falra, igazán örültem, hogy minden rendben lezajlott.

Még egy tipp, vagy mondhatnám úgy is, hogy tapasztalat megosztása: amikor lyukat fúrunk téglafalba, a furat nem lesz teljesen pontos, mert a fal egyenetlenségei, a malter, a tégla egy kicsit eltérítheti a fúrónkat. Ilyen esetben ne ijedjünk meg. Pár milliméter eltérést még elbír a csavar, a tartófül. Egyszerűen erőltessük be a csavart, húzzuk meg, nem számít, hogy kicsit ferdén tekertük bele a tiplibe!

Egy mindenféle nap

Bizony, mindenféle nap! Volt egy kis bútorjavítás, bútor összeszerelés, falfúrás, csapcsere, polc méretre szabása, vízkőmentesítés, tükör felszerelése.

 

 

Bútorokkal kezdeném, és itt főleg a bútor javítására helyezem a hangsúlyt. Összeszerelésről olvashatsz majd még, a napokban, ha minden igaz, komódot fogok összeszerelni itthon.

A javítás más tészta, itt egy meglévő bútort kellett megreparálnom. Egy régi stílusú kis szekrénykéről volt szó, két nyikorgó fiókkal. A nyikorgást kellett megszüntetnem.

Először is megnéztem, hogy a fiókok hol feszülnek meg, hol van felesleges anyag, amit le kell csiszolni. Ezután a rezgőcsiszolóval szépen, apránként leszedtem a felesleges anyagok a fiók oldaláról, és a szekrénykéről. A nyikorgás megszűnt, a fiókok szépen, simán csúsztak a helyükre, igazán megérte ráfordítani azt a fél órát.

 

A csapcsere egyszerű volt. A vizet elzártam, régi kádtöltő csapot leszereltem, az új csapot, a tömítések felhelyezése után, felszerelte, a vizet kinyitottam, kész!

 

Polc méretre szabása se volt túl bonyolult. Bejelöltem, hogy hol kell a polcot elvágni, a fűrésszel leszabtam, a vágás felületét lecsiszoltam, ez is kész!

 

 

Falfúrás, tükör felszerelése.

Ez hosszadalmasabb művelet volt, mert először a tükör helyét kellett nagyon pontosan kimérni, kijelölni. Mindent kétszer ellenőriztem, majd a falat kifúrtam. Tiplik, rögzítők a helyükre kerültek, majd felerősítettem a tükröt.

 

A többi apróság igazán nem vitt el sok időt. Egy lyuk ide, egy oda, egy kis igazítás, és a végén fáradtan, de elégedetten fejeztem be a napot.

 

Kapaszkodó

 

Amikor valaki idősebb lesz, vagy átesik egy nagyobb műtéten, a mindennapi élet apró dolgai nagy kihívásokká válhatnak. Ilyen kihívás például a mosakodás, beszállás a kádba, vagy épp a kijövetel, mert kapaszkodni kellene, de nincs mibe.

A megoldás egy kapaszkodó felszerelése a falra.

Ennél a munkánál a mérésnek nagyobb szerepe van, mint a felszerelésnek, mert legyünk őszinték, 6 lyukat kifúrni, majd a kapaszkodót csavarokkal rögzíteni nem nagy ördöngősség.

 

 

De a kapaszkodó helyének a meghatározása már nehezebb feladat.  Figyelni kell számtalan tényezőre, például arra, hogy ha túl meredek a kapaszkodó, akkor beszállás közben csavarodhat, feszülhet a kar, ha pedig nincs megfelelő helyen, akkor balesetveszélyes lehet a használata. Épp ezért egy ilyen munkát mindig úgy kell kezdeni, hogy több variációban kipróbáljuk a kapaszkodót. Bele kell ülni a kádba, meg kell nézni, hogy milyen állásban a legkényelmesebb a kapaszkodás. Meg kell nézni, hogy ha kiszállunk a kádból, segít-e, jó helyen van-e a kapaszkodó.

 

A fúrást megelőzi ez a tíz perces kis “szeánsz”. Miután mindent kipróbáltunk, beállítottunk, és bejelöltük a furatok helyét, jöhet a fúrás, a tipli behelyezése, és végül a rögzítés a csavarokkal. Majd egy próba, hogy tényleg elbír-e minket a kapaszkodó, és kész is.

 

Könnyű munka, de odafigyelést igényel.

Mix, vagyis egyveleg, avagy egy klassz kis munka

 

Vannak munkák, amik teljes megelégedettséggel töltenek el. A mai is egy ilyen volt.

Mi történt? Semmi különös, csak egy kis polc javítás, egy kis árnyékoló felszerelés, egy kis zárszervíz, és egy kis pakolás. Szóval igazi mindenes nap. 😉

Egy irodában kellett egy árnyékolót felszerelnem a plafonra. A cél az volt, hogy a sarokban lévő polcot eltakarja egy darab szövet. Először kimértem a rögzítő elemek helyét, majd fúrtam 5 db lyukat, négyet a rögzítőkonzoloknak, egyet a zsinór rögzítő kis huroknak. Majd a konzolba pattintottam a rolót, és kész is.

Majd egy túlterhelt polcot erősítettem meg pár csavarral, és összeszereltem egy tárgyalóasztalt.

Végül pedig egy zárfészket kellett megreszelnem, hogy az ajtót zárni lehessen.

És egy pár bútort vittem át egyik szobából a másikba, és valamint két-három dolgot a pincébe, négy képet szögeltem fel a falra, és egy fogas fúrtam fel.

A kedvenceim az ilyen napok. Mindenfélét kell csinálni, sok-sok apróságot, de csupa olyan dolgot, ami megszépíti az adott környezetet. 😉

Hiszel az ufókban?

 

Én hiszek, sőt, már volt is hozzájuk szerencsém. A múltkor például két ufóból sikerült egyet csinálni. Az egyik, már tönkre ment ufó alkatrészeit felhasználva javítottam ki az új hibáit. És még a kis zöld emberek se haragudtak érte! 😉

 

 

Karácsony táján több ideje van mindenkinek, hogy az otthoni dolgait rendezze, kicserélje például a kiégett izzót a lámpában. Ilyenkor pedig előfordul, hogy az izzócsere alkalmával a lámpa burája leesik, és összetörik. És jön a meglepetés: ilyen burát már nem lehet kapni, új lámpát kell venni! Aztán a következő meglepetés: az új lámpát nem lehet olyan egyszerűen felszerelni, mint ahogyan az üzletben mondták.

De mi köze mindennek az ufókhoz? Csak annyi, hogy a plafonra szerelhető kerek lámpát nevezik ufó lámpának. Tehát sajnos még nem kellett igazi űrhajót szerelnem, de ami késik, nem múlik!

 

De kezdjünk neki a munkának. Első lépésként a régi lámpát szedtem le. Könnyen ment, mindössze két csavart kellett kicsavarni, és a lámpa már a kezemben volt. Ezután jött a munka nehezebb része. Az új lámpát három csavar rögzítette, így a plafonba három új lyukat kellett fúrnom. Majd a fali vezetékről leszedtem a régi szigetelőszalagot.

Az új lámpához nem adtak se foglalatot, se vezetéket, semmit. Egészen kicsit hiányos volt a csomag. Új foglalatot kellett venni, és a régi lámpa vezetékeit felhasználva azt be kellett kötni. A vezeték végére csoki csatlakozót tettem, majd a lámpát a három furat segítségével rögzítettem a plafonra. A fali vezetéket a csokit felhasználva bekötöttem, az üveget a helyére illesztettem, és a lámpa már működött is.

 

Csak azt nem értem, hogy miért kellett ezért ennyit barkácsolni? A távol-keleti gyártó a foglalatot, vezetéket, csavart, stb miért spórolta ki a csomagolásból?

Tanulság: a legegyszerűbb munkához is úgy kell hozzáállni, hogy ne okozzon meglepetést semmi.

És a kis zöld emberkék se maradjanak UFO nélkül… 😉

Vasárnapi családi ebéd… helyett

 

Vasárnap általában a családi ebéd ideje, ilyenkor látogatja meg az unoka a Nagymamát, a fiú lányt, a kutya a macskát.

És ilyenkor cserél zuhanykabint a családok elenyésző kisebbsége. Az én Anyukám is ezt a napot nézte ki erre a munkára, amit természetesen örömmel vállaltam!

Kezdjünk is neki!

Először a régi kabint kellett kiszabadítani a helyéről. Könnyebben ment, mint gondoltam, mindössze két csavar korrodálódott annyira, hogy erővel kellett kikényszeríteni a helyéről.

Ezután a zuhanytálcát állítottuk be, és kötöttük össze a lefolyóval. Gyerekjáték volt.

És következett maga a kabin. Először a keretet szereltük össze, a csempére feljelöltük a furatok helyeit, kifúrtuk, és a keretet a csavarokkal rögzítettük. Majd az üveg oldalfalat és az üvegajtót helyeztük be a helyére. A végén az illesztéseket sziloplaszttal tömítettük, és kész is a mű!

 

És akkor két dolog. Talán észre vetted, hogy többes számban írtam meg a bejegyzést. Itt volt segítségem. Igazság szerint egyedül is be lehet állítani a kabint, de sokkal több időbe telik, és nem is a legegyszerűbb. Szerintem ez kétemberes munka, így gyorsabb, és főleg könnyebb!

 

A másik dolog ami nem hiszem, hogy feltűnt neked: nagyon egyszerű így leírva az egész. Igazából az is, egészen a kabin összeállításáig. A valóságban a régi kabin elbontása és az új tálca beállítása együtt véve nem tartott annyi ideig, mint az új kabin összeállítása! Szorgos távol-keleti kezek munkája nyomán létre jött kabin nevezetű valamit kellett normálisa összeállítani, ami nem egyszerű. Problémák: például a tetszőlegesen kifúrt furatok. Némelyik még sorjás volt, némelyikből kifelejtették a menetet, némelyik jó helyen volt. A többi pontatlanul lett kifúrva. Az üveg egy picit nagyobb volt, mint a hely, ahova bele kellett passzintani, és a tömítést szolgáló szilikon szalagot képtelenség volt a helyére illeszteni.

 

Tanulság: egy ilyen egyszerű munka is kihívásokkal teli. Örülök, hogy Anyukámnál lehetőségem volt ezt gyakorolni, így a következő, éles felkérést nyugodtan el merem majd vállalni!

Egy kis szekrénysor

Amikor megveszed, mindenki azt hangoztatja: könnyű összeszerelni, azért van lapra szerelve, hogy neked a levegőt nem kelljen kifizetned, hogy hatékonyabb legyen a szállítás, a termékhez adott alkatrészekkel gond nélkül, bármilyen lakásban a falra lehet erősíteni…

 

Ha úgy gondolod, ez nincs teljesen így, akkor talán nem tévedsz. És most álljunk is meg egy kicsit. Nem rosszak a lapra szerelt bútorok, tényleg (viszonylag) egyszerű az összeállításuk, és tényleg nem kell kifizetned a levegőt, mivel a bútor kis helyet foglal, és fajlagosan egy kamionba sokkal több fér be, mintha össze lenne szerelve.

De tényleg olyan egyszerű a falra rögzítés? Tényleg minden lakásban alkalmazható az a kis műanyag rögzítő elem?

A válasz igen. És nem. Igen, mivel a kis műanyag elem tökéletesen illeszkedik, strapabíró, erős. Nem, mivel a falak messze nem zárnak be egymással derékszöget, vagyis nincsenek vinkliben. Ilyenkor mindenféle, házilag kialakított, vagy szaküzletben vásárolt kis távtartókkal lehet beállítani a vinklit, rögzíteni a falra a szekrényt. Csalunk, de csak azért, hogy minden passzoljon. És, főleg, ha egy szekrénysorról van szó, a dolgoknak passzolniuk kell. A szekrénysort, amikor összerakod, az egyes elemeket összecsavarozod, rögzíted egymáshoz. A szekrény, mivel előre, géppel, pontosan levágott darabokból készül, biztos, hogy vinkliben lesz. A fal viszont nem lett ilyen pontossággal elkészítve. Hogy ez hanyagságból lenne így? Nem. Egyszerűen egy vakolt falnál nem lehet elvárni a milliméteres pontosságot, van egy tolerálható hibahatár.

Mit kell, mit lehet ilyenkor tenni?

Egyszerű. Először összerakod a szekrényt, az alsó és a felső részét is. Majd szépen összepárosítod a még különálló szekrényeket, úgy, ahogy a falon szeretnéd őket látni, tehát beállítod a szekrényt a helyére. Majd „csalsz”. Mivel egyetlen szoba, egyetlen sarok se teljesen pontos, ezért, a hibát elosztva, megpróbálod úgy beállítani a szekrénysort, hogy a lehető legjobban felfeküdjön a falra. Aztán, ott, ahol mégse fekszik fel, ahol túl nagy a különbség, szépen hézagolókat szabsz méretre, és azokat használva rögzíted a falra a szekrényt. Ja, és természetesen nem a szekrényhez adott, a tökéletes falfelületet feltételezve becsomagolt csavart, tiplit használod, hanem nagyobb tiplit, erősebb csavart. Ezek után feljelölöd a furatok helyét, majd, miután biztonságosan rögzítetted a szekrényt a falra, összecsavarozhatod a különálló részeket.

Ugye azt mondanom se kell, hogy ez nem egyszemélyes munka…