A minap egy ismerősöm unta meg a régi WC kagylót. Csúnya, kopott volt már, így úgy döntött, itt az ideje lecserélni egy újra. A lehetőségek adottak voltak: monoblockos, hátsó kifolyású, mélyöblítéses szerkezet jöhetett csak szóba. A munka pedig…
Olvass csak tovább bátran!
A munka pedig hosszúra nyúlt. Először a régi tartályt szereltem le, majd a régi kagyló kifolyócsövét húztam i a falból. A “szokásoknak megfelelően” a kagyló kifolyója a csőhöz gumi/szigetelőszalag/drót/sziloplaszt kombinációjával volt odaerősítve. Ezt nem hámoztam le, mivel az egész, a csővel együtt a kukába, vagyis egy konténerbe került. Az új kagylót beállítottam a helyére, a rögzítőfurat kimérése és kifúrása után a kagyló a kifolyócsővel együtt a helyére került. Visszaszereltem a tartályt, a kagylót körbenyomtam sziloplaszttal, és kész is!
De akkor mi tartott mégis sokáig?
A beállítás. Sajnos a hátsó kifolyású kagylóknál előfordul, hogy az univerzális kifolyó cső nem zár teljesen, így az öblítővíz csepeghet. Illetve csepeg. Így az összeillesztést tömíteni kell rugalmas vízzáró anyaggal, pl sziloplaszttal, vagy egyéb ragasztó/tömítő anyaggal. Ennek felhordása nem túl bonyolult, de a száradási időt meg kell várni, illetve jelen esetben elég nehezen fértem hozzá a csőhöz. Végül megoldódott minden, a csőből nem csepeg a víz. Viszont pont a hely szűkössége miatt nehezebb dolgom volt, többször kellett csúszni-mászni, mint egyébként, és a munka időtartama ezért nőtt meg. Tanulság volt ez a számomra, mert most is bebizonyosodott, hogy nincs két egyforma megbízás, nincs két egyforma munka, mindegyikre külön fel kell készülni.
TIPP: ha otthon egyedül állsz neki, fontos, hogy mindent elpakolj az útból. Ha kis helyen kell dolgoznod, akkor még gondoskodnod kell egy másik helyiségről is, ahol a kiszerelt, vagy éppen beépítésre váró alkatrészek elférnek. Figyelj oda, hogy fürdőszoba szőnyeg, kádkilépő ne legyen útban, ne ázzon át!
FÉRFI MELÓ 