Konyhabútor készítése

Egy konyhabútor egyik elemének a pótlására kértek fel a múlt héten. Beépített sütős konyhaszekrényt kellett készítenem.

 

 

Nézzük a munkát lépésről lépésre.

Első természetesen a méretek felvétele, és a bútor megtervezése. A mérésnél jó többször mérni, sokszor ellenőrizni az egyes méreteket, és csak utána szabad felírni a méretet, miután teljesen biztosak vagyunk benne, hogy nem tévedtünk. Majd számítógépen, milliméter papíron -én ez utóbbit használom- meg kell tervezni a bútor kinézetés, meg kell határozni a színt.

Ezután irány egy lapszabászat, gyártassuk le a lapokat a megfelelő méretre!

 

Itt egy meglévő bútor kiegészítéséről volt szó, tehát az új bútor színének egyezni kellett a régi bútorral.

TIPP: a régi bútor egyik polcát vidd magaddal a lapszabászatba, és a színkártya alapján válaszd ki a megfelelő lapot. Az eladók segítenek!

 

Ha már lapszabászat: jó tudni, hogy általában a maradék lapot is el kell hoznod. Egy bútorlap 2,8X2,07 m méretű.Ennél a szekrénylénél egy lap nem volt elég, a maradék viszont majdnem egy egész lap volt: nagyjából 2X2 méteres “hulladék” keletkezett.

 

Ez probléma lehet a vásárlásnál. Itt csak ezt az egy szekrényt kellett elkészíteni, de mégis két lapot kellett kifizetni! Az anyagköltség 65 000 Ft-ra rúgott. Ha elég lett volna egy lap, akkor a költségek 28 000 Ft-tal lettek volna alacsonyabbak…

 

De nézzük az összeszerelést!

 

 

A lapokat 4,5X50-es Reisser csavarokkal rögzítettem. Persze a csavarozás előtt is a méretek felvételével, és a csavarhelyek kijelölésével kezdtem.

Amikor megvoltak a csavarok helyei, vékony fúróval kifúrtam a bútorlapot. Erre azért van szükség, hogy a csavar nehogy megrepessze a lapot.

 

 

Ezután összeállítottam a szekrényt, behelyeztem a helyére a sütőt, rögzítettem, majd a szekrényt is rögzítettem a falhoz, és a mellette lévő bútorokhoz. Kis takarítás, és kész is!

 

 

Persze be kellett állítani az ajtókat, ki kellett fúrni a polc rögzítőpöckeinek a helyét, apró kis távtartó lábakat kellett felszögelni a bútor aljára, hogy felmosásnál a víz nehogy kikezdje a lap alját.

 

Mindez nagyjából 4 órát vett igénybe. Mindent legalább kétszer mértem, mivel nem vagyok asztalos, tehát nincs akkora tapasztalatom a méretekben, a bútor összeállításában. A végeredmény mégis jó lett. A tapasztalatlanságot bőven feledtette a pontos mérés, precíz fúrás.

 

Azért ez a kép elég jól visszaadja a koncentráltságot, amit a munka megkövetelt. 😉

 

 

A végére egy kis időrendi képes összefoglaló, rengeteg képpel!

 

Egy mindenféle nap

Bizony, mindenféle nap! Volt egy kis bútorjavítás, bútor összeszerelés, falfúrás, csapcsere, polc méretre szabása, vízkőmentesítés, tükör felszerelése.

 

 

Bútorokkal kezdeném, és itt főleg a bútor javítására helyezem a hangsúlyt. Összeszerelésről olvashatsz majd még, a napokban, ha minden igaz, komódot fogok összeszerelni itthon.

A javítás más tészta, itt egy meglévő bútort kellett megreparálnom. Egy régi stílusú kis szekrénykéről volt szó, két nyikorgó fiókkal. A nyikorgást kellett megszüntetnem.

Először is megnéztem, hogy a fiókok hol feszülnek meg, hol van felesleges anyag, amit le kell csiszolni. Ezután a rezgőcsiszolóval szépen, apránként leszedtem a felesleges anyagok a fiók oldaláról, és a szekrénykéről. A nyikorgás megszűnt, a fiókok szépen, simán csúsztak a helyükre, igazán megérte ráfordítani azt a fél órát.

 

A csapcsere egyszerű volt. A vizet elzártam, régi kádtöltő csapot leszereltem, az új csapot, a tömítések felhelyezése után, felszerelte, a vizet kinyitottam, kész!

 

Polc méretre szabása se volt túl bonyolult. Bejelöltem, hogy hol kell a polcot elvágni, a fűrésszel leszabtam, a vágás felületét lecsiszoltam, ez is kész!

 

 

Falfúrás, tükör felszerelése.

Ez hosszadalmasabb művelet volt, mert először a tükör helyét kellett nagyon pontosan kimérni, kijelölni. Mindent kétszer ellenőriztem, majd a falat kifúrtam. Tiplik, rögzítők a helyükre kerültek, majd felerősítettem a tükröt.

 

A többi apróság igazán nem vitt el sok időt. Egy lyuk ide, egy oda, egy kis igazítás, és a végén fáradtan, de elégedetten fejeztem be a napot.

 

8 fiókos komód

Gondolkoztam valami frappáns kis címen, amit ennek a bejegyzésnek adhatnék, de úgy döntöttem, egy IKEA-komódnak nem kell ütős cím. Az összerakása elég ütős dolog. 😉

Illetve talán nem is annyira bonyolult, mint első látásra gondolnánk. Olyan, mint a Lego: az elején egy kicsit oda kell figyelni, és utána már minden könnyen, gyorsan megy.

Amikor neki állsz, először nézd meg a leírás első 3-4 oldalát. Nézd meg, hogyan következnek egymás után az egyes elemek. Nagyon figyelj: ha most elrontod, szedheted szét az egészet! A legelső kis kép alapján rakd szét az alkotóelemeket, majd állj meg. Lapozz előre, ismételd át a lépéseket, és csak ezután kezdj neki! Nekem legalább is ez a taktikám, és ezt a taktikát folytattam a legutolsó felkérésnél is. Szépen kicsomagoltam mindent, átnéztem a kézikönyv elejét, és nagyjából 10 perc múlva nekiálltam az összerakásnak. Sok ez a 10 perc? Nem hiszem. Látványra biztos zavaró, hogy megkérsz valakit, hogy rakja össze a bútorod, és az a valaki 10 percig csak nézegeti az elemeket, lapozgatja a könyvet, de ez a lapozgatás bizony nem hiába való. Minden IKEA bútornál a keret, az alap összerakása a legfontosabb. Egyértelmű kapcsolódási pontok vannak kijelölve, de ha ezt slendrián mód kezeled, akkor az összerakás sokkal nehezebb lesz, és a végén talán nem is boldogulsz vele.

Szóval 10 perc “fejvakarás” után kicsivel több, mint 2 óra alatt összeállt a komód. Két óra kellett a keret összerakásához, a fennmaradó “kicsivel több” idő pedig a nyolc fiók összeállításához. A keret forgatása, az elemek egymáshoz illesztése sokszor kétemberes munka, ezt én, csak hogy nehezítsek a dolgomon, egyedül szoktam csinálni. Így nehezebb ugyan egy kicsit, de precízebb is a végeredmény, mert minden egyes csatlakozást átnézek, nincs hibalehetőség, igaz, az egymásra mutogatás lehetősége sincs meg. 😉

Magát a összeállítást leírni nem hiszem, hogy túl olvasmányos lenne, inkább az alap szerszámokat említem még meg: kalapács, imbuszkulcs, csavarhúzó, akkus csavarozó. Ez utóbbi tényleg alapvető felszerelés. Annyira az, hogy a héten egy cikkben be is mutatom majd, leírom, hogy én mire használom, és mire figyelj oda, ha egy ilyen gép megvételében töröd a fejed.

Egy kis szekrénysor

Amikor megveszed, mindenki azt hangoztatja: könnyű összeszerelni, azért van lapra szerelve, hogy neked a levegőt nem kelljen kifizetned, hogy hatékonyabb legyen a szállítás, a termékhez adott alkatrészekkel gond nélkül, bármilyen lakásban a falra lehet erősíteni…

 

Ha úgy gondolod, ez nincs teljesen így, akkor talán nem tévedsz. És most álljunk is meg egy kicsit. Nem rosszak a lapra szerelt bútorok, tényleg (viszonylag) egyszerű az összeállításuk, és tényleg nem kell kifizetned a levegőt, mivel a bútor kis helyet foglal, és fajlagosan egy kamionba sokkal több fér be, mintha össze lenne szerelve.

De tényleg olyan egyszerű a falra rögzítés? Tényleg minden lakásban alkalmazható az a kis műanyag rögzítő elem?

A válasz igen. És nem. Igen, mivel a kis műanyag elem tökéletesen illeszkedik, strapabíró, erős. Nem, mivel a falak messze nem zárnak be egymással derékszöget, vagyis nincsenek vinkliben. Ilyenkor mindenféle, házilag kialakított, vagy szaküzletben vásárolt kis távtartókkal lehet beállítani a vinklit, rögzíteni a falra a szekrényt. Csalunk, de csak azért, hogy minden passzoljon. És, főleg, ha egy szekrénysorról van szó, a dolgoknak passzolniuk kell. A szekrénysort, amikor összerakod, az egyes elemeket összecsavarozod, rögzíted egymáshoz. A szekrény, mivel előre, géppel, pontosan levágott darabokból készül, biztos, hogy vinkliben lesz. A fal viszont nem lett ilyen pontossággal elkészítve. Hogy ez hanyagságból lenne így? Nem. Egyszerűen egy vakolt falnál nem lehet elvárni a milliméteres pontosságot, van egy tolerálható hibahatár.

Mit kell, mit lehet ilyenkor tenni?

Egyszerű. Először összerakod a szekrényt, az alsó és a felső részét is. Majd szépen összepárosítod a még különálló szekrényeket, úgy, ahogy a falon szeretnéd őket látni, tehát beállítod a szekrényt a helyére. Majd „csalsz”. Mivel egyetlen szoba, egyetlen sarok se teljesen pontos, ezért, a hibát elosztva, megpróbálod úgy beállítani a szekrénysort, hogy a lehető legjobban felfeküdjön a falra. Aztán, ott, ahol mégse fekszik fel, ahol túl nagy a különbség, szépen hézagolókat szabsz méretre, és azokat használva rögzíted a falra a szekrényt. Ja, és természetesen nem a szekrényhez adott, a tökéletes falfelületet feltételezve becsomagolt csavart, tiplit használod, hanem nagyobb tiplit, erősebb csavart. Ezek után feljelölöd a furatok helyét, majd, miután biztonságosan rögzítetted a szekrényt a falra, összecsavarozhatod a különálló részeket.

Ugye azt mondanom se kell, hogy ez nem egyszemélyes munka…

Egy kis polc, egy kis szekrény…

 

Elég érdekes munkám volt a héten, szó szerint minden erőmet össze kellett szednem, hogy be tudjam fejezni. De kezdjük az elején!

 

 

Ismerősömnek segítettem, aki új lakásba költözött. Vett egy szép polcot, átvitte a régi gardrób szekrényét, vett új lámpát, függönyt. Talán a függönnyel kezdem, mert az volt a legegyszerűbb mutatvány. Egyszerűen fel kellett csúsztatni a karnisra, nem kellett hozzá más, mint egy 2 mm-es imbuszkulcs. Meg egy 3 mm-es. Illetve egy 1,5 mm-es is. Vajon a gyártók miért bonyolítják ennyire túl a dolgokat? Miért kell 3 mm-es belső nyílású csavart használni a stifthez, ami a karnis tartókáját a falra rögzíti? Miért kell 2 mm-est használni ahhoz a csavarhoz, ami a karnisrudat rögzíti a tartóelemhez? És végül: miért kell 1,5 mm-est használni a rúd végelzáró eleméhez??? Nem értem…

 

A lámpa bekötése egyszerű volt, szót se érdemel.

 

Gardrób: az új lakásban valamivel kevesebb, rövidebb volt a hely, ahova a gardróbot a költöztetők annak idején beépítették. Eddig nem volt ajtaja, mert a sín, amiben az ajtók futottak, túl hosszú volt. Ezt méretre szabtam, a parkettához ragasztottam az alsó sínt, a felsőt a gardrób tetejéhez erősítettem, majd mindent a helyére raktam. A gardrób így szinte teljesen jól használható lett. Mindössze a szélső elemet kellett kipótolni egy polccal és két akasztórúddal, valamint a fiókokat kellett kiszedni, mivel az ajtók miatt nem lehetett mozgatni őket. A szekrény keskenyebb lett, és így az ajtók túl szélesek lettek. Ez egy kis bosszúsággal járt, illetve most épp a végleges megoldáson töröm a fejem.

 

És jöjjön a lényeg: a polc. Ehhez tényleg minden erőmre szükség volt, mert a polc 108 kilós volt, és senki se tudott segíteni a felemelésében. De kezdem az elejéről. Érdekes kialakítású, eltolt elemekből állt a polc, szép fehér, vastag bútorlapból készült. A kismillió csavart viszonylag egyszerű volt a helyére illeszteni, de a végső összeállításnál az egyik elem makacskodott. A csavar nem ment a helyére, mert a furatok nem voltak egy vonalban. Gondoltam, a polcot egy kicsit megemelem, mert úgy láttam, hogy a furat így lesz egy síkban, és akkor a csavar a helyére kerül. És itt jött a meglepetés: meg se bírtam mozdítani az összeszerelt bútort! Feszítővasnak egy csavarhúzót használtam, és így, nagyon lassan és nehezen, de be tudtam tekerni a csavart! Kész, a polc ott fekszik a földön, már csak fel kell állítani, és a helyére tenni!

 

Nem részletezem, de igazából dühből/erőből sikerült megoldani a feladatot. A polcot a falhoz rögzítettem, majd érdekesség képpen megnéztem a dobozt, hátha rá van írva, hogy mekkora súlyt is emeltem meg: 108 kilót… Én 62 vagyok…

 

Így talán érthető, miért ezt a képet raktam be a bejegyzéshez. 😉