Csak csapcsere, vagy egy kicsit több? Természetesen kicsit több munka, de azért nem volt vészes, vagy nehéz a mutatvány.
Úgy nézett ki, hogy csak a mosogatócsapot kell kicserélnem. De aztán persze közbe jött ez-az, mint például sarokszelep csere, komplett csőszifon csere.
De nem akarom leírni az egész feladatsort, inkább azt írom le, hogy mire kell figyelni, ha otthon ilyen munkát végzel.
Először is a legtriviálisabb dolog: a vizet el kell zárni. Csapcserénél elég a sarokszelepet, de ha épp a szelepet cseréled, akkor a főcsapot kell elzárni.
Másodszor: minden tömítést ellenőrizni kell, hogy megfelelőek-e.
Harmadszor: a csavarokat elég erősen meg kell húzni, de nem megtépni, nehogy sérüljön a menet.
Negyedszer: ha sarokszelepet cserélsz, a tömítést teflonszalag biztosítja. Épp ezért, ha már egyszer felszerelted a csapot, azt ne lazítsd meg, mert akkor szivároghat. Vagy ha meglazítottad, akkor cseréld le a teflonszalagot újra.
Ötödször: miután az új szifont felszerelted, pár percig folyasd a vizet, ellenőrizd, hogy nem szivárog-e valahol. Ha szivárog, lehet, hogy valamelyik cső ferdén lett összerakva, és elmozdult a tömítés. Ilyenkor nem biztos, hogy szét kell szedned az az egészet, előfordul, hogy csak meg kell mozgatni a csövet. Tapasztalatom szerint legtöbbször a mosogatótálca becsatlakozásánál szokott ereszteni a cső.
Hatodszor: igazából nincs hatodszor. Csak még talán annyi, hogy a munka elvégzése után figyeld meg, hogy tényleg nem csepeg-e valahol a víz. Amikor sarokszelepet cserélsz, hiába zárod el a vizet, a falban lévő csőből egy kevés még kifolyik. Ilyenkor az új szelep felszerelése után nem biztos, hogy észreveszed a szivárgást, előfordulhat, hogy csak a szerelvény, a fal teljes megszáradása után lehetsz biztos abban, hogy jó munkát végeztél.
FÉRFI MELÓ 