Mosogatócsap cseréje

 

Csak csapcsere, vagy egy kicsit több? Természetesen kicsit több munka, de azért nem volt vészes, vagy nehéz a mutatvány.

 

Úgy nézett ki, hogy csak a mosogatócsapot kell kicserélnem. De aztán persze közbe jött ez-az, mint például sarokszelep csere, komplett csőszifon csere.

De nem akarom leírni az egész feladatsort, inkább azt írom le, hogy mire kell figyelni, ha otthon ilyen munkát végzel.

 

 

Először is a legtriviálisabb dolog: a vizet el kell zárni. Csapcserénél elég a sarokszelepet, de ha épp a szelepet cseréled, akkor a főcsapot kell elzárni.

Másodszor: minden tömítést ellenőrizni kell, hogy megfelelőek-e.

Harmadszor: a csavarokat elég erősen meg kell húzni, de nem megtépni, nehogy sérüljön a menet.

Negyedszer: ha sarokszelepet cserélsz, a tömítést teflonszalag biztosítja. Épp ezért, ha már egyszer felszerelted a csapot, azt ne lazítsd meg, mert akkor szivároghat. Vagy ha meglazítottad, akkor cseréld le a teflonszalagot újra.

Ötödször: miután az új szifont felszerelted, pár percig folyasd a vizet, ellenőrizd, hogy nem szivárog-e valahol. Ha szivárog, lehet, hogy valamelyik cső ferdén lett összerakva, és elmozdult a tömítés. Ilyenkor nem biztos, hogy szét kell szedned az az egészet, előfordul, hogy csak meg kell mozgatni a csövet. Tapasztalatom szerint legtöbbször a mosogatótálca becsatlakozásánál szokott ereszteni a cső.

Hatodszor: igazából nincs hatodszor. Csak még talán annyi, hogy a munka elvégzése után figyeld meg, hogy tényleg nem csepeg-e valahol a víz. Amikor sarokszelepet cserélsz, hiába zárod el a vizet, a falban lévő csőből egy kevés még kifolyik. Ilyenkor az új szelep felszerelése után nem biztos, hogy észreveszed a szivárgást, előfordulhat, hogy csak a szerelvény, a fal teljes megszáradása után lehetsz biztos abban, hogy jó munkát végeztél.

 

Mosogató beszerelése

 

Szép, rozsdamentes, csillog-villog… és ott áll a sarokban, mert nincs, aki beszerelje.

Nézzük, én hogyan állok neki!

 

 

Először is: ha az új mosogatót új munkalapba kell beépíteni, akkor nem úszom meg a mérést-rajzolást-fúrást-vágást. Meghatározom a munkalapon a mosogató helyét, majd a mosogatót fejjel lefelé a munkalapra fektetem, és körül rajzolom. Majd a körvonalaknál 10 mm-rel kisebb részt körüljelölök, és kezdődhet a vágás! Dekopír fűrésszel nagyjából 10 perc alatt ki lehet szabni egy kétmedencés mosogatónak a helyét.

A könnyebbik része a dolognak kész. Most jön az igazi munka.

A rozsdamentes mosogatón a csaptelep helye általában nincs kivágva. Ha nem fali, hanem álló csaptelepet szerelek be, akkor bizony a mosogatón ki kell jelölni és ki kell vágni a csap helyét. Ez általában egy 35 mm átmérőjű kör, amit a vízvezeték szerelők spéci szerszámával pillanatok alatt ki lehet vágni. Én viszont nem vagyok vízvezeték szerelő, a spéci szerszám drága, így marad a fúró-tűreszelő kettős. Először kijelölöm a lyuk helyét. Majd körben szépen kifúrogatom a mosogatót, a furatok közötti részeket tűreszelővel lereszelem. A kör nem lesz teljesen szabályos, de ez úgyse fog látszani, ha beépítem a csapot, csak én fogom tudni, hogy nem célszerszámmal lett kifúrva a lyuk. Egyébként a tágító fúró is jó megoldás lehet, de nekem sajnos még nincs 35 mm-es fúróm, csak 32-es. Az a 3 mm eltérés pedig számít…

Térjünk vissza a mosogatóhoz: lyuk kifúrva, mosogató mehet a helyére. De előbb még beszerelem a csaptelepet, könnyebb így, mint amikor a mosogató már be van építve. Itt is, mint minden vizes munkánál, figyelni kell a tömítésekre, az illesztésekre.

Ha a csap a helyén van, és miután a mosogató alsó élére feltapasztottam a tömítő szalagot, és a rögzítő pöckök is a helyükön vannak, a mosogató mehet a helyére. Ellenőrzöm, hogy mindenhol rendben felfekszik-e, majd bebújok a mosogató alá, és jön a legnehezebb, legfárasztóbb része az egész munkának. A rögzítő pöckökkel a mosogatót rögzítem a munkalaphoz. Ilyenkor félig a konyhabútorban fekszem, egyik kezemmel a rögzítőpöcök fülecskéjét illesztem a helyére, másik kezemmel a csavart hajtom be, és közben nyögök. 😉 Ez a munkafázis eltart nagyjából negyed óráig, de a végeredmény magáért beszél: a mosogató stabil, nem mozog, használatra majdnem kész!

Majdnem, mert még hátra van a szifon összerakása, beépítése. Szerencsére a gyári, új mosogatókhoz csomagolnak szifont, ami majdnem jó, majdnem tökéletes. Előfordulhat ugyanis, hogy a lefolyó cső egy kicsit rövidebb, mint kellene, így a szifont nem tudom rákötni a csatorna hálózatra. A legtöbb esetben egy darab 40-es átmérőjű műanyag cső megoldja a problémát, már csak azt kell leellenőrizni, hogy a szifon nem ereszt-e valahol.

Ez elő szokott fordulni. A mai modern, automata leeresztős szifonok elég érzékenyek. Ha nem teljesen precíz az összeszerelés, szivároghat. El lehet vele vacakolni, mire minden tökéletesen passzol.

 

Egyszóval összetett munka a beszerelés. Sokat kell mérni, fúrni, vágni, szerelni. Sok helyen lehet hibázni, igazán oda kell figyelni!

 

A sarokszelepet most nem említettem, de egy előző bejegyzésben erről már elég részletesen volt szó.