Mosogatócsap cseréje

 

Csak csapcsere, vagy egy kicsit több? Természetesen kicsit több munka, de azért nem volt vészes, vagy nehéz a mutatvány.

 

Úgy nézett ki, hogy csak a mosogatócsapot kell kicserélnem. De aztán persze közbe jött ez-az, mint például sarokszelep csere, komplett csőszifon csere.

De nem akarom leírni az egész feladatsort, inkább azt írom le, hogy mire kell figyelni, ha otthon ilyen munkát végzel.

 

falikút

 

Először is a legtriviálisabb dolog: a vizet el kell zárni. Csapcserénél elég a sarokszelepet, de ha épp a szelepet cseréled, akkor a főcsapot kell elzárni.

Másodszor: minden tömítést ellenőrizni kell, hogy megfelelőek-e.

Harmadszor: a csavarokat elég erősen meg kell húzni, de nem megtépni, nehogy sérüljön a menet.

Negyedszer: ha sarokszelepet cserélsz, a tömítést teflonszalag biztosítja. Épp ezért, ha már egyszer felszerelted a csapot, azt ne lazítsd meg, mert akkor szivároghat. Vagy ha meglazítottad, akkor cseréld le a teflonszalagot újra.

Ötödször: miután az új szifont felszerelted, pár percig folyasd a vizet, ellenőrizd, hogy nem szivárog-e valahol. Ha szivárog, lehet, hogy valamelyik cső ferdén lett összerakva, és elmozdult a tömítés. Ilyenkor nem biztos, hogy szét kell szedned az az egészet, előfordul, hogy csak meg kell mozgatni a csövet. Tapasztalatom szerint legtöbbször a mosogatótálca becsatlakozásánál szokott ereszteni a cső.

Hatodszor: igazából nincs hatodszor. Csak még talán annyi, hogy a munka elvégzése után figyeld meg, hogy tényleg nem csepeg-e valahol a víz. Amikor sarokszelepet cserélsz, hiába zárod el a vizet, a falban lévő csőből egy kevés még kifolyik. Ilyenkor az új szelep felszerelése után nem biztos, hogy észreveszed a szivárgást, előfordulhat, hogy csak a szerelvény, a fal teljes megszáradása után lehetsz biztos abban, hogy jó munkát végeztél.

 

Monoblockos WC beállítása

Az ilyen egybeépített, monoblockos WC a legjobb megoldás, ha hozzám hasonlóan nem vagy vízvezeték szerelő. Ilyenkor nem kell falat vésni, csövet hajlítgatni, csak fogod a WC-t, ráülteted a tartályt, és kész is.

 

wc

 

Persze érhetnek meglepetések. Például nincs sarokszelep, nincs bekötő cső, nincs semmi, csak egy lyuk a padlóban. Kezdjük a sarokszeleppel.

Szabvány fali vízvezeték 1/2 collos. A sarokszelep, amit veszel, szintén 1/2 collos, legalább is a “beszállási oldal”. Az “érkező oldal”, tehát ahova a bekötő cső csatlakozik, többféle méretű lehet. Nem részletezem most a méreteket, az majd egy másik bejegyzés témája lesz, most legyen elég annyi, hogy WC, valamint villanybojler bekötéséhez 1/2-1/2 collos sarokszelepet kell venni. A menetet természetesen be kell tekerni teflonszalaggal, majd a sarokszelepet be kell tekerni a fali vezetékbe, és erősen meg kell húzni. Az első lépés ezzel kész is.

Második lépés: a WC kagyló lerögzítése. Itt több dologra kell figyelni. Először is a csatorna 110 mm-es műanyag csőből készül. A földből kiálló részt méretre kell vágni, mert a WC erre a csőre ül rá. Vagy a profibb megoldás, ha ültetőgumit alkalmazol. Ezesetben a csatornát a járólap síkjában le kell vágni, és az ültetőgumit a helyére kell illeszteni. A kagyló kifolyónylása ebbe illeszkedik bele. A lényeg mindenképpen az, hogy a WC kagyló és a csatorna között nem legyen rés, a kagyló pontosan ráfeküdjön a lefolyócsőre. Ez persze csak az alsókifolyású WC kagylóra igaz, a hátsó kifolyásúnál más a menet, de az elv nagyon hasonló. Ezután beállítod a kagylót, majd megjelölöd a rögzítő csavar helyét. Kifúrod a furatokat, és a kagylót ráilleszted a helyére. Én előtte a kagyló alsó peremét sziloplaszttal körbenyomom, majd csak ezután rögzítem a helyére. A végén persze megint körbeszilózom a kagylót, ezzel még biztosabban a helyén marad a “trón”.

Szóval lyuk kifúrva, WC a helyén, csavarok meghúzva. Most jön a tartály.

Általában a leeresztő szelep már a helyén van az új tartályoknál, gyárilag beépítik. Neked csak az úszót és a tömítéseket kell elhelyezni. És itt jön a hibázás lehetősége. A tömítéseket a leírásnak megfelelően kell elhelyezni.

Elmondom, hogyan szoktam ezt csinálni. Először a leeresztő szelep tömítését meghúzom. Ezt, mint írtam, a gyárban beszerelik, de előfordulhat, hogy a csavart nem húzzák meg rendesen.

Utána a rögzítő csavarokat helyezem el. Először egy fém alátét kerül a csavarra, majd talpával felfelé a kúp alakú gumitömítés. Ezt beillesztem a tartály furatába. Ezután gumi alátét, fémalátét, majd az anyacsavar. Jól meghúzom, és a műveletsort megismétlem még egyszer, mivel két darab rögzítő csavar van. 😉

Ezután beszerelem az úszót. Ezt a gyárban nem szerelik be, mivel az úszó kerülhet a tartály jobb vagy bal oldalára is. Egyszerű a művelet, ezt nem is részletezem.

Ezután a nagyméretű gumitömítést a WC kagyló erre kiképzett részére rakom, majd vigyázva, hogy ez a tömítés ne mozduljon el, ráhelyezem a tartályt. A rögzítő csavarokra jön még egy gumialátét, majd egy-egy fémalátét, és végül a szárnyas anya. Jól meghúzom, és kész is!

Majd teletöltöm a tartályt vízzel, beállítom a vízmennyiséget az úszón lévő kis csavarral, és kipróbálom a rendszert. Az esetek többségében nincs szivárgás, de előfordulhat, hogy a gumitömítés mégis elmozdult, és szivárog a víz. Ilyenkor a tartályt szét kell szedni, a tömítéseket meg kell igazítani.

Jótanács: a bekötő cső a sarokszelephez csatlakozik. A csőben van tömítés, ide nem kell teflon szalag. A sarokszelep felőli részt meg lehet húzni jó erősen, mivel a sarokszelep is, és a bekötő cső is fém. Viszont a tartályban lévő úszó, amihez csatlakoztatjuk a bekötő csövet, műanyag. A menet is. Itt érzéssel, de határozottan kell meghúzni a bekötőcső rögzítő csavarját, hogy az úszó menet meg ne sérüljön!

Figyelem! A beállításra fokozottan figyelj! A monoblockos tartály, pont a sok tömítés miatt, hibázási lehetőségekkel van teli. Mire a rendszer teljesen szivárgás mentes lesz, elmehet vele az idő rendesen!

Egy kis mindenféle

 

Ebben a munkában minden volt. Egy kis zárszerelés, egy kis vízszerelés, egy kis… ahogy így belegondolok, más nem is volt… 😉 De azért egy összetettebb munka volt, sok összetevővel, csiszolással, reszeléssel, cserével, miegyébbel.

Egy régi bérházban voltam, ahol csöpögött a csap, a lefolyó, ahol nem záródtak az ablakok, ahol nem lehetett elzárni az egyik csapot, ahol kiestek a kilincsek, ahol nem lehetett becsukni az egyik ajtót.

 

barkács

 

A konyhában kezdtem. Kicseréltem a régi, elhasználódott csapbetétet, majd szétszedtem, kitisztítottam a lefolyót, természetesen tömítést is cseréltem benne. Egy helyen sziloplasztot is használtam, mert a lefolyó rendszer nem volt megfelelő, az egyik cső picivel rövidebb volt a kelleténél, egy kicsit feszült, így a tömítés nem feküdt fel rendesen.

 

Majd jött a konyha ablak. Régi, rézkilincses, villás zármegoldású ablak, a zár nagy holtjátékkal rendelkezett. Itt se, és a szobában se nem volt más megoldás, mint a zárfészek oldalából egy kicsit kireszelni a multigéppel.

Konyha ajtó. Nem csukódott rendesen, mert a zárnyelv megakadt a zárfészekben. A zárfészek, hogy úgy mondjam, meg lett nyomorgatva, így nem csoda, hogy a nyelv nem illeszkedett a helyére. Elő a vízpumpa fogót! Kicsi feszegetés, igazítás, és az ajtó záródik!

 

Leeső kilincsek. A rézkilincsek furatából kiestek a stiftek. Ezeket apró szögekkel pótoltam. Tudom, ez nem megfelelő javítás, nem az eredeti alkatrészek lettek visszaépítve, de itt most nem a tökéletes restaurálás, hanem egy probléma megszüntetése volt a cél, minél költséghatékonyabban.

 

Mindent sikerült megcsinálni, aminek tényleg nagyon örültem! Ez egy igazi “barkácsolós” munka volt. Ami nem illeszkedett, azt megreszeltem, kihajlítottam, és mivel ősrégi, már nem gyártott alkatrészekkel volt dolgom, ez tűnt az egyetlen célravezető megoldásnak. Ha mindez új, vagy újszerű ablak, ajtó lett volna, talán nem okoz ekkora örömet.

 

 

Lefolyó, szifon, vödör

Mi történik akkor, ha pár év elteltével belenézünk a lefolyóba?

Olvass tovább!

Valamelyik este próbálgattam az elemlámpám, és botor módon belevilágítottam a mosogató lefolyójába. Arra gondoltam, itt az ideje, hogy kipucoljam…

csap2

Először csak a szűrőt szedtem le, de láttam, hogy a lerakódás a szifon felé folytatódik. Aztán leszedtem az első csövet, majd a szifont, majd egy következő csövet, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy az egész rendszer ott fekszik előttem, szétszerelve. Még a túlfolyó is!

Vödör meleg víz és egy hosszabb kefe segítségével kipucoltam a zsíros lerakódást a csövekből, átnéztem a tömítéseket, majd összeraktam a rendszert. Egy kis sziloplasztot kentem a megfelelő helyekre a vízzáróság megőrzése miatt, majd egy próba után késznek nyilvánítottam a munkát. Az egész művelet egy órát vett igénybe, Columbo hadnagy a felügyeletem nélkül nyomozott addig.;-)

Nem volt túl gusztusos munka, de pár évente érdemes elvégezni!

TIPP:

Csak akkor állj neki egy ilyen munkának, ha bírja a gyomrod! A 4-5 éves zsíros lerakódás el tudja venni az ember étvágyát…

csap