Polcok, karnisok, konzolok

Érdekes felkérést kaptam: pár polcot, karnist, TV konzolt kellett a falra felerősíteni.

 

Nem kell hozzá más, csak fúrógép, tipli, csavar, csavarhúzó, villáskulcs, mérőszalag, ceruza, vízmérték, szemmérték, odafigyelés.

 

 

Első lépés a méricskélés, ami több időt vesz igénybe, minta tényleges fúrás. Nagy odafigyelést igényel, mert figyelni kell az estleges vezetékek falon belüli elvezetésére, arra, hogy fúráskor a vezeték meg ne sérüljön. Figyelni kell a szimmetriára, nem szabad, hogy a szobában az  egyik karnis lényegesen más pozícióban legyen, mint a másik, vagy a polcok ne “fussanak”, ne legyenek egy vonalban. Figyelni kell arra is, hogy megfelelő nagyságú tiplit, csavart használjunk.

 

Tipp: ne legyünk lusták! Ha a tipli elforog a lyukban, akkor ki kell szednünk, ki kell cserélnünk, akár nagyobbra is! A lényeg, hogy a tipli stabilan rögzüljön, mert ez, és a beletekert csavar tartja a polcot.

 

TILOS az elforgó tipli mellé kis faéket befeszíteni, bízva abban, hogy majd az rögzíti a tiplit. Illetve, ha a polc, konzol nem tart nagy súlyt, elképzelhető, hogy az a kis faék még elfogadható. Viszont könyvespolcnál, konyhaszekrénynél, ahol a csavarra, tiplire nagy súly nehezedik, tényleg TILOS a faék. Még egyszer: ne legyünk lusták, tegyünk be egy nagyobb tiplit!

Persze vannak olyan esetek, amikor se a nagyobb tipli, se semmilyen praktika nem célravezető, mert a fal olyan rossz állapotban van, vagy kifejezetten üreges részbe sikerült fúrnunk. Ilyenkor ipari, nagyerejű ragasztóval lehet a tiplit beleragasztani a falba, bonthatatlanul! A tipli, kis túlzással, örökre ott marad. Ha ki is szakad, akkor a téglával együtt jön ki! Tehát ilyen esetben még fontosabb az odafigyelés, a pontos mérés.

 

Ennél a munkánál szerencsére a ragasztóra nem volt szükség, de többször is előfordult, hogy a lyukba nagyobb tiplit kellett tennem, hogy stabilan rögzítsem a polcot. A polcok, karnisok, konzolok mind felkerültek a falra, igazán örültem, hogy minden rendben lezajlott.

Még egy tipp, vagy mondhatnám úgy is, hogy tapasztalat megosztása: amikor lyukat fúrunk téglafalba, a furat nem lesz teljesen pontos, mert a fal egyenetlenségei, a malter, a tégla egy kicsit eltérítheti a fúrónkat. Ilyen esetben ne ijedjünk meg. Pár milliméter eltérést még elbír a csavar, a tartófül. Egyszerűen erőltessük be a csavart, húzzuk meg, nem számít, hogy kicsit ferdén tekertük bele a tiplibe!

Gres lap fúrása

 

Nem hittem, hogy ez lesz az eddigi talán legnagyobb kihívást jelentő munkám. Pedig csak egy pár lyukat kellett fúrnom…

Mint minden munka, ez is egy előzetes felméréssel kezdődött. Láttam a helyszínt, láttam a lapot, amibe fúrnom kellett, és azt gondoltam, nem lesz nehéz dolgom. Az élet persze rácáfolt mindenre.

 

 

Ha otthon kellett volna ilyen lapot fúrnom, egyszerűen neki estem volna az ütvefúróval, itt viszont nem mertem megkockáztatni, hogy elreped a lap. Egyébként szép, modern lapról van szó, falra felragasztva, igazán mutatósan, szépen kivitelezve.

Tehát nem mertem a fúrókalapácsot használni, inkább vettem egy gyémántszemcsés fúrószárat. Az első lyukat sikerült is kifúrnom/kikínlódnom vele, de a maradék kettő már meghaladta a fúrószár képességeit. Komolyan mondom, meg se karcolta a felületet! Próbáltam finoman, erősebben, alacsony és magas fordulaton, és semmi! Kínomban elővettem a fúrókalapácsot, 6-os vídiás fúrót, alacsony fordulaton elkezdtem fúrni, először ütvefúrás nélkül. És ment! Kis, pici lyukat sikerült kierőltetnem a gépből! Váltakozva használtam a gyémántos fúrót, majd a vídiást. Végül csak a vídiást, ütvefúró üzemben, közepes fordulaton, nagy erővel. Egy óra izzasztó munka után sikerült a két lyukat kifúrni! De nem a ráfordított idő a lényeg, hanem az, hogy sikerült! Nagyon megkönnyebbültem,, de még jobban örültem, hogy több lyukat nem kellett kifúrnom.

 

Nem árultam el a megrendelőnek, de teljesen kimerültem. 😉 Otthon csak beestem az ágyba, és… nem tudtam elaludni. Késő éjszakáig forogtam, és másnap hatalmas izomlázzal ébredtem.

 

Mégis, nagyon örültem a sikernek, mert a lap nem tört el, a renomém, ami most épülget, nem sérült, és a munkát is befejeztem. Érdekel is engem egy kis izomláz! 😉

 

Lyukak. Még mindig.

A múltkor a lyukakról volt szó, mégpedig az eltüntetésükről. Most egy sokkal látványosabb munkáról beszéljünk. A fúrásról, már megint, még mindig!

 

Látványos munka, mert kifúrod a lyukat, tiplit teszel bele és csavart, ráakasztasz egy képet, és mindig a szemed előtt lesz.

 

De itt álljunk meg egy kicsit!

Mire van szükséged, a fúrógépen kívül?

 

 

Tiplire. Szép szó, nekem legalább is tetszik, és nincs is vele semmi gond. Nem kell megvenni, nem kell utána járni, hiszen a gyártók a termékeikhez már csomagolnak tiplit, csavart, mindent.

Persze egy festőművésztől ne kérj akasztót a képéhez, de például egy árnyékolóhoz már kapsz mindent. Így nem kell elmenned a barkácsáruházba, nem kell venned semmit, csak fogod, kifúrod a lyukat, beleteszed a tiplit, aztán…

 

…aztán beülsz az autóba, és irány az első áruház!

 

Ugyanis a tipli, amit kaptál, nagy valószínűség szerint lötyögni fog a furatban, nem rögzít megfelelően. Ennek az oka az, hogy amikor kifúrsz egy lyukat a falban, a vakolat, a tégla, de akár a régi beton is, sérül, mivel az idő előrehaladtával minden egy kicsit porózusabbá válik. A termékhez kapott tipli pedig a legolcsóbb fajta, alig pár fillérbe kerül, és a porózusabb fallal már nem képes megbirkózni, mert amikor becsavarod a csavart, nem feszül neki a furat falának.

 

Tehát amikor megveszel egy árnyékolót, amihez adtak mindent, vegyél hozzá egy pár jobb minőségű tiplit is, és azt tedd bele a falba. A jobb tipli torzul, ahogy a csavart meghúzod, és kitölti a furatot, beleszorul, így a rögzítendő “dolog” nem lazul ki.

 

TIPP:

 

Általában a termékekhez 8-as tiplit csomagolnak. Te is ilyet vegyél, nem kell nagyobb méretű, elég, ha a minősége jobb!