Biztos Te is szereltél már fel lámpát, csillárt a szobába, konyhába. Biztos Te is elgondolkodtál már azon, hogy az igazán mutatós, formatervezett lámpák csatlakozása vajon miért olyan, hogy csak egészen pici kezű emberke tud hozzáférni a csatlakozóhoz,vagy a rögzítő csavarhoz a burkolaton. Lehet, hogy azon is elgondolkoztál, hogy vajon miképpen lehet a lámpát a csatlakozó roncsolása nélkül levenni, áthelyezni.
Én a minap “belefutottam” egy ilyen design lámpába.
Nagyon szép, téglalap alakú lámpa, két fénycsővel, kábeles felfüggesztéssel, FÉM CSOKIVAL, műanyag csokivédő huzattal. Tudom, ez nem precíz megfogalmazás, de mivel nem vagyok villanyszerelő, ezért kérlek tekints el ettől a kis bakitól, mert nem ez a lényeg.
A műanyag védőke, ahogy a lámpát levették, darabokra hullott, így szigetelő funkcióját már nem látta el. Maradt a csatlakozó, magyarul csoki… fémből. A fém pedig vezeti az áramot, ami nem baj, sőt! A gond ott kezdődött, hogy a csatlakozást takaró elem egy fém burkolat volt. Ha összerakom a csatlakozót, akkor a burkolathoz hozzáér a fémcsoki, és levágja a biztosítékot. Így a fém helyett műanyag csokit tettem be, a szigetelés megoldódott, a lámpa nem verte ki a biztosítékot. De a csoki egy kicsivel nagyobb volt az ideálisnál, és ezért nagyon nehéz volt a burkolatot úgy visszarakni, hogy mindenhol fedje a kábelt, és a plafon síkjától se álljon el.
És itt jött el az a pillanat, amikor komolyan elgondolkoztam azon, hogy vajon kinek van olyan apró keze, hogy a miniatűr csavart a miniatűr furatba beleillessze, és ott tartsa, amíg egy miniatűr csavarhúzóval becsavarja? 😉
FÉRFI MELÓ 