Előtető

 

Gondolkodtam valami frappáns címen, de mivel az előtető minden, csak nem frappáns, ezért a cím egyszerű lett. A munka is az volt, de igénybe kellett venni némi segítséget is…

Amikor hazaérsz egy fárasztó nap után, és csöpög az eső, nincs is annál lelombozóbb dolog, mint vizesen, az ajtó előtt állva próbálod a kulcsot beleilleszteni a zárba. Az eső esik, te egyre dühösebb vagy, egyre elkeseredettebb, és arra gondolsz, milyen jó is lenne, ha valaki egy esernyőt tartana a fejed fölé.

No, esernyőtartásra nem vállalkozom, de egy előtető felszerelése talán megoldaná a problémád!

Kollégám is így vélte, amikor megkért, hogy segítsek neki felszerelni az előtetőt. Mert ez nem egyemberes munka, sőt, két ember is kevés hozzá, legalább is ha fém, készre szerelt tetőt épitünk be!

A munka méréssel, próbával kezdődött. Hárman tartottuk a tetőt, a kollégám kijelölte a rögzítő csavarok helyét. Majd leellenőriztünk mindent, megnéztük, merre haladnak a vezetékek a falban, mivel nem lett volna jó, ha belefúrunk. Aztán kifúrtuk a lyukakat, szám szerint tizet. Négy átmenő furatot, és hat “normálisat”.

 

Aztán behelyeztük a dübeleket, felhelyeztük a tetőt, és amíg tartottuk, kollégám gyorsan betekert pár menetes szárt az átmenő furatokba. Ezután a csavarokat csavartuk bele a dübelekbe, és az összes anyát, csavart, rögzítőt meghúztuk. A támasztást elvettük, és a tető a helyére került. Már csak a héjalást kellett rögzíteni, kb százezer szegeccsel.

 

Kész. Azóta nem esett az eső… 😉