Hiszel az ufókban?

 

Én hiszek, sőt, már volt is hozzájuk szerencsém. A múltkor például két ufóból sikerült egyet csinálni. Az egyik, már tönkre ment ufó alkatrészeit felhasználva javítottam ki az új hibáit. És még a kis zöld emberek se haragudtak érte! 😉

 

 

Karácsony táján több ideje van mindenkinek, hogy az otthoni dolgait rendezze, kicserélje például a kiégett izzót a lámpában. Ilyenkor pedig előfordul, hogy az izzócsere alkalmával a lámpa burája leesik, és összetörik. És jön a meglepetés: ilyen burát már nem lehet kapni, új lámpát kell venni! Aztán a következő meglepetés: az új lámpát nem lehet olyan egyszerűen felszerelni, mint ahogyan az üzletben mondták.

De mi köze mindennek az ufókhoz? Csak annyi, hogy a plafonra szerelhető kerek lámpát nevezik ufó lámpának. Tehát sajnos még nem kellett igazi űrhajót szerelnem, de ami késik, nem múlik!

 

De kezdjünk neki a munkának. Első lépésként a régi lámpát szedtem le. Könnyen ment, mindössze két csavart kellett kicsavarni, és a lámpa már a kezemben volt. Ezután jött a munka nehezebb része. Az új lámpát három csavar rögzítette, így a plafonba három új lyukat kellett fúrnom. Majd a fali vezetékről leszedtem a régi szigetelőszalagot.

Az új lámpához nem adtak se foglalatot, se vezetéket, semmit. Egészen kicsit hiányos volt a csomag. Új foglalatot kellett venni, és a régi lámpa vezetékeit felhasználva azt be kellett kötni. A vezeték végére csoki csatlakozót tettem, majd a lámpát a három furat segítségével rögzítettem a plafonra. A fali vezetéket a csokit felhasználva bekötöttem, az üveget a helyére illesztettem, és a lámpa már működött is.

 

Csak azt nem értem, hogy miért kellett ezért ennyit barkácsolni? A távol-keleti gyártó a foglalatot, vezetéket, csavart, stb miért spórolta ki a csomagolásból?

Tanulság: a legegyszerűbb munkához is úgy kell hozzáállni, hogy ne okozzon meglepetést semmi.

És a kis zöld emberkék se maradjanak UFO nélkül… 😉

Design lámpa

 

Biztos Te is szereltél már fel lámpát, csillárt a szobába, konyhába. Biztos Te is elgondolkodtál már azon, hogy az igazán mutatós, formatervezett lámpák csatlakozása vajon miért olyan, hogy csak egészen pici kezű emberke tud hozzáférni a csatlakozóhoz,vagy a rögzítő csavarhoz a burkolaton. Lehet, hogy azon is elgondolkoztál, hogy vajon miképpen lehet a lámpát a csatlakozó roncsolása nélkül levenni, áthelyezni.

Én a minap “belefutottam” egy ilyen design lámpába.

 

 

Nagyon szép, téglalap alakú lámpa, két fénycsővel, kábeles felfüggesztéssel, FÉM CSOKIVAL, műanyag csokivédő huzattal. Tudom, ez nem precíz megfogalmazás, de mivel nem vagyok villanyszerelő, ezért kérlek tekints el ettől a kis bakitól, mert nem ez a lényeg.

 

A műanyag védőke, ahogy a lámpát levették, darabokra hullott, így szigetelő funkcióját már nem látta el. Maradt a csatlakozó, magyarul csoki… fémből. A fém pedig vezeti az áramot, ami nem baj, sőt! A gond ott kezdődött, hogy a csatlakozást takaró elem egy fém burkolat volt. Ha összerakom a csatlakozót, akkor a burkolathoz hozzáér a fémcsoki, és levágja a biztosítékot. Így a fém helyett műanyag csokit tettem be, a szigetelés megoldódott, a lámpa nem verte ki a biztosítékot. De a csoki egy kicsivel nagyobb volt az ideálisnál, és ezért nagyon nehéz volt a burkolatot úgy visszarakni, hogy mindenhol fedje a kábelt, és a plafon síkjától se álljon el.

 

És itt jött el az a pillanat, amikor komolyan elgondolkoztam azon, hogy vajon kinek van olyan apró keze, hogy a miniatűr csavart a miniatűr furatba beleillessze, és ott tartsa, amíg egy miniatűr csavarhúzóval becsavarja? 😉