A méret a lényeg

 

Aki szerint ez nem igaz, az is olvasson tovább! Miért mondom ezt? Olvass csak tovább bátran. 😉

 

 

Amikor lyukat kell fúrni a falba, viszem a fúrógépem, viszem a fúrószáraimat, aztán szépen készítek egy furatot a falba. Beleillesztek egy tiplit, és felrögzítek egy képet, egy tükröt, vagy éppen egy törülköző tartót.

 

De mi van akkor, ha a megrendelő azt szeretné, ha ÁTfúrnám a falat? Mit csináljak ilyenkor???

 

Kérem szépen, ilyenkor elviszem magammal a vadiúj 600 mm hosszú fúrószáraimat, 10-12-16-22-15 mm-es méretben, és átfúrom a falat! 😉 Mert nagy most az örömöm, új szerszámok érkeztek, amikkel immár nem lehet akadály semmilyen fal a lakásban! Ha kell, kifúrom, ha kell, átfúrom. 😉

Őszinte leszek: nem számítok arra, hogy ezentúl mindenki az ÁTfúrást fogja kérni… De ha mégis, rajtam nem múlik! 😉

Gres lap fúrása

 

Nem hittem, hogy ez lesz az eddigi talán legnagyobb kihívást jelentő munkám. Pedig csak egy pár lyukat kellett fúrnom…

Mint minden munka, ez is egy előzetes felméréssel kezdődött. Láttam a helyszínt, láttam a lapot, amibe fúrnom kellett, és azt gondoltam, nem lesz nehéz dolgom. Az élet persze rácáfolt mindenre.

 

 

Ha otthon kellett volna ilyen lapot fúrnom, egyszerűen neki estem volna az ütvefúróval, itt viszont nem mertem megkockáztatni, hogy elreped a lap. Egyébként szép, modern lapról van szó, falra felragasztva, igazán mutatósan, szépen kivitelezve.

Tehát nem mertem a fúrókalapácsot használni, inkább vettem egy gyémántszemcsés fúrószárat. Az első lyukat sikerült is kifúrnom/kikínlódnom vele, de a maradék kettő már meghaladta a fúrószár képességeit. Komolyan mondom, meg se karcolta a felületet! Próbáltam finoman, erősebben, alacsony és magas fordulaton, és semmi! Kínomban elővettem a fúrókalapácsot, 6-os vídiás fúrót, alacsony fordulaton elkezdtem fúrni, először ütvefúrás nélkül. És ment! Kis, pici lyukat sikerült kierőltetnem a gépből! Váltakozva használtam a gyémántos fúrót, majd a vídiást. Végül csak a vídiást, ütvefúró üzemben, közepes fordulaton, nagy erővel. Egy óra izzasztó munka után sikerült a két lyukat kifúrni! De nem a ráfordított idő a lényeg, hanem az, hogy sikerült! Nagyon megkönnyebbültem,, de még jobban örültem, hogy több lyukat nem kellett kifúrnom.

 

Nem árultam el a megrendelőnek, de teljesen kimerültem. 😉 Otthon csak beestem az ágyba, és… nem tudtam elaludni. Késő éjszakáig forogtam, és másnap hatalmas izomlázzal ébredtem.

 

Mégis, nagyon örültem a sikernek, mert a lap nem tört el, a renomém, ami most épülget, nem sérült, és a munkát is befejeztem. Érdekel is engem egy kis izomláz! 😉

 

Furdal a kíváncsiság

 

Folytatom a kedvenc szerszámokat bemutató kis sorozatom. Most egy olyan eszközről szeretnék írni, ami már nem mindennapi, sőt, talán ritka, mint a fehér holló.

Mert miért is használnánk kis kézi furdancsot, most, amikor olyan jó akkus gépeket kapni?

 

 

Mert könnyű, kis helyen elfér, egyszerű használni, megbízható, és sokkal többet segít, mint azt gondolnánk!

 

Őszinte leszek: nem is tudom, hogy valójában mi a neve ennek a szerszámnak. Furdancsnak hívom, de lehet, hogy más a precíz elnevezés. De mindegy is. Ez a kis szerszám nem más, mint egy vékony fúrószár, a végén egy hurokkal vagy markolattal. Nekem a hurkos változat van, sűrűn használom, főleg önmetsző csavarok esetén. Ezzel előfúrom a csavar helyét, épp csak egy kicsit, hogy a csavar stabilan üljön a fában. Vagy a falon jelölöm meg a helyet, ahova a furat kerül, mert ez a vékonyka kis szerszám egyes esetekben jobb szolgálatot tesz, mint a ceruza, főleg, ha a rögzítendő tárgy vastag, és a fúrás helyét így cerkával nem lehet átjelölni.

 

De a múltkor cipőtartót készítettem, puha, 3. osztályú fenyőből. A léceket ezzel a kis kézi furdanccsal fúrtam át, minden gond nélkül.

 

Tehát egy segítőkész társat ismertem meg ebben az eszközben. Filléres befektetés…