Mosogatócsap cseréje

 

Csak csapcsere, vagy egy kicsit több? Természetesen kicsit több munka, de azért nem volt vészes, vagy nehéz a mutatvány.

 

Úgy nézett ki, hogy csak a mosogatócsapot kell kicserélnem. De aztán persze közbe jött ez-az, mint például sarokszelep csere, komplett csőszifon csere.

De nem akarom leírni az egész feladatsort, inkább azt írom le, hogy mire kell figyelni, ha otthon ilyen munkát végzel.

 

 

Először is a legtriviálisabb dolog: a vizet el kell zárni. Csapcserénél elég a sarokszelepet, de ha épp a szelepet cseréled, akkor a főcsapot kell elzárni.

Másodszor: minden tömítést ellenőrizni kell, hogy megfelelőek-e.

Harmadszor: a csavarokat elég erősen meg kell húzni, de nem megtépni, nehogy sérüljön a menet.

Negyedszer: ha sarokszelepet cserélsz, a tömítést teflonszalag biztosítja. Épp ezért, ha már egyszer felszerelted a csapot, azt ne lazítsd meg, mert akkor szivároghat. Vagy ha meglazítottad, akkor cseréld le a teflonszalagot újra.

Ötödször: miután az új szifont felszerelted, pár percig folyasd a vizet, ellenőrizd, hogy nem szivárog-e valahol. Ha szivárog, lehet, hogy valamelyik cső ferdén lett összerakva, és elmozdult a tömítés. Ilyenkor nem biztos, hogy szét kell szedned az az egészet, előfordul, hogy csak meg kell mozgatni a csövet. Tapasztalatom szerint legtöbbször a mosogatótálca becsatlakozásánál szokott ereszteni a cső.

Hatodszor: igazából nincs hatodszor. Csak még talán annyi, hogy a munka elvégzése után figyeld meg, hogy tényleg nem csepeg-e valahol a víz. Amikor sarokszelepet cserélsz, hiába zárod el a vizet, a falban lévő csőből egy kevés még kifolyik. Ilyenkor az új szelep felszerelése után nem biztos, hogy észreveszed a szivárgást, előfordulhat, hogy csak a szerelvény, a fal teljes megszáradása után lehetsz biztos abban, hogy jó munkát végeztél.

 

Monoblockos WC beállítása

Az ilyen egybeépített, monoblockos WC a legjobb megoldás, ha hozzám hasonlóan nem vagy vízvezeték szerelő. Ilyenkor nem kell falat vésni, csövet hajlítgatni, csak fogod a WC-t, ráülteted a tartályt, és kész is.

 

 

Persze érhetnek meglepetések. Például nincs sarokszelep, nincs bekötő cső, nincs semmi, csak egy lyuk a padlóban. Kezdjük a sarokszeleppel.

Szabvány fali vízvezeték 1/2 collos. A sarokszelep, amit veszel, szintén 1/2 collos, legalább is a “beszállási oldal”. Az “érkező oldal”, tehát ahova a bekötő cső csatlakozik, többféle méretű lehet. Nem részletezem most a méreteket, az majd egy másik bejegyzés témája lesz, most legyen elég annyi, hogy WC, valamint villanybojler bekötéséhez 1/2-1/2 collos sarokszelepet kell venni. A menetet természetesen be kell tekerni teflonszalaggal, majd a sarokszelepet be kell tekerni a fali vezetékbe, és erősen meg kell húzni. Az első lépés ezzel kész is.

Második lépés: a WC kagyló lerögzítése. Itt több dologra kell figyelni. Először is a csatorna 110 mm-es műanyag csőből készül. A földből kiálló részt méretre kell vágni, mert a WC erre a csőre ül rá. Vagy a profibb megoldás, ha ültetőgumit alkalmazol. Ezesetben a csatornát a járólap síkjában le kell vágni, és az ültetőgumit a helyére kell illeszteni. A kagyló kifolyónylása ebbe illeszkedik bele. A lényeg mindenképpen az, hogy a WC kagyló és a csatorna között nem legyen rés, a kagyló pontosan ráfeküdjön a lefolyócsőre. Ez persze csak az alsókifolyású WC kagylóra igaz, a hátsó kifolyásúnál más a menet, de az elv nagyon hasonló. Ezután beállítod a kagylót, majd megjelölöd a rögzítő csavar helyét. Kifúrod a furatokat, és a kagylót ráilleszted a helyére. Én előtte a kagyló alsó peremét sziloplaszttal körbenyomom, majd csak ezután rögzítem a helyére. A végén persze megint körbeszilózom a kagylót, ezzel még biztosabban a helyén marad a “trón”.

Szóval lyuk kifúrva, WC a helyén, csavarok meghúzva. Most jön a tartály.

Általában a leeresztő szelep már a helyén van az új tartályoknál, gyárilag beépítik. Neked csak az úszót és a tömítéseket kell elhelyezni. És itt jön a hibázás lehetősége. A tömítéseket a leírásnak megfelelően kell elhelyezni.

Elmondom, hogyan szoktam ezt csinálni. Először a leeresztő szelep tömítését meghúzom. Ezt, mint írtam, a gyárban beszerelik, de előfordulhat, hogy a csavart nem húzzák meg rendesen.

Utána a rögzítő csavarokat helyezem el. Először egy fém alátét kerül a csavarra, majd talpával felfelé a kúp alakú gumitömítés. Ezt beillesztem a tartály furatába. Ezután gumi alátét, fémalátét, majd az anyacsavar. Jól meghúzom, és a műveletsort megismétlem még egyszer, mivel két darab rögzítő csavar van. 😉

Ezután beszerelem az úszót. Ezt a gyárban nem szerelik be, mivel az úszó kerülhet a tartály jobb vagy bal oldalára is. Egyszerű a művelet, ezt nem is részletezem.

Ezután a nagyméretű gumitömítést a WC kagyló erre kiképzett részére rakom, majd vigyázva, hogy ez a tömítés ne mozduljon el, ráhelyezem a tartályt. A rögzítő csavarokra jön még egy gumialátét, majd egy-egy fémalátét, és végül a szárnyas anya. Jól meghúzom, és kész is!

Majd teletöltöm a tartályt vízzel, beállítom a vízmennyiséget az úszón lévő kis csavarral, és kipróbálom a rendszert. Az esetek többségében nincs szivárgás, de előfordulhat, hogy a gumitömítés mégis elmozdult, és szivárog a víz. Ilyenkor a tartályt szét kell szedni, a tömítéseket meg kell igazítani.

Jótanács: a bekötő cső a sarokszelephez csatlakozik. A csőben van tömítés, ide nem kell teflon szalag. A sarokszelep felőli részt meg lehet húzni jó erősen, mivel a sarokszelep is, és a bekötő cső is fém. Viszont a tartályban lévő úszó, amihez csatlakoztatjuk a bekötő csövet, műanyag. A menet is. Itt érzéssel, de határozottan kell meghúzni a bekötőcső rögzítő csavarját, hogy az úszó menet meg ne sérüljön!

Figyelem! A beállításra fokozottan figyelj! A monoblockos tartály, pont a sok tömítés miatt, hibázási lehetőségekkel van teli. Mire a rendszer teljesen szivárgás mentes lesz, elmehet vele az idő rendesen!