Mosogatócsap cseréje

 

Csak csapcsere, vagy egy kicsit több? Természetesen kicsit több munka, de azért nem volt vészes, vagy nehéz a mutatvány.

 

Úgy nézett ki, hogy csak a mosogatócsapot kell kicserélnem. De aztán persze közbe jött ez-az, mint például sarokszelep csere, komplett csőszifon csere.

De nem akarom leírni az egész feladatsort, inkább azt írom le, hogy mire kell figyelni, ha otthon ilyen munkát végzel.

 

 

Először is a legtriviálisabb dolog: a vizet el kell zárni. Csapcserénél elég a sarokszelepet, de ha épp a szelepet cseréled, akkor a főcsapot kell elzárni.

Másodszor: minden tömítést ellenőrizni kell, hogy megfelelőek-e.

Harmadszor: a csavarokat elég erősen meg kell húzni, de nem megtépni, nehogy sérüljön a menet.

Negyedszer: ha sarokszelepet cserélsz, a tömítést teflonszalag biztosítja. Épp ezért, ha már egyszer felszerelted a csapot, azt ne lazítsd meg, mert akkor szivároghat. Vagy ha meglazítottad, akkor cseréld le a teflonszalagot újra.

Ötödször: miután az új szifont felszerelted, pár percig folyasd a vizet, ellenőrizd, hogy nem szivárog-e valahol. Ha szivárog, lehet, hogy valamelyik cső ferdén lett összerakva, és elmozdult a tömítés. Ilyenkor nem biztos, hogy szét kell szedned az az egészet, előfordul, hogy csak meg kell mozgatni a csövet. Tapasztalatom szerint legtöbbször a mosogatótálca becsatlakozásánál szokott ereszteni a cső.

Hatodszor: igazából nincs hatodszor. Csak még talán annyi, hogy a munka elvégzése után figyeld meg, hogy tényleg nem csepeg-e valahol a víz. Amikor sarokszelepet cserélsz, hiába zárod el a vizet, a falban lévő csőből egy kevés még kifolyik. Ilyenkor az új szelep felszerelése után nem biztos, hogy észreveszed a szivárgást, előfordulhat, hogy csak a szerelvény, a fal teljes megszáradása után lehetsz biztos abban, hogy jó munkát végeztél.

 

Mosogató beszerelése

 

Szép, rozsdamentes, csillog-villog… és ott áll a sarokban, mert nincs, aki beszerelje.

Nézzük, én hogyan állok neki!

 

 

Először is: ha az új mosogatót új munkalapba kell beépíteni, akkor nem úszom meg a mérést-rajzolást-fúrást-vágást. Meghatározom a munkalapon a mosogató helyét, majd a mosogatót fejjel lefelé a munkalapra fektetem, és körül rajzolom. Majd a körvonalaknál 10 mm-rel kisebb részt körüljelölök, és kezdődhet a vágás! Dekopír fűrésszel nagyjából 10 perc alatt ki lehet szabni egy kétmedencés mosogatónak a helyét.

A könnyebbik része a dolognak kész. Most jön az igazi munka.

A rozsdamentes mosogatón a csaptelep helye általában nincs kivágva. Ha nem fali, hanem álló csaptelepet szerelek be, akkor bizony a mosogatón ki kell jelölni és ki kell vágni a csap helyét. Ez általában egy 35 mm átmérőjű kör, amit a vízvezeték szerelők spéci szerszámával pillanatok alatt ki lehet vágni. Én viszont nem vagyok vízvezeték szerelő, a spéci szerszám drága, így marad a fúró-tűreszelő kettős. Először kijelölöm a lyuk helyét. Majd körben szépen kifúrogatom a mosogatót, a furatok közötti részeket tűreszelővel lereszelem. A kör nem lesz teljesen szabályos, de ez úgyse fog látszani, ha beépítem a csapot, csak én fogom tudni, hogy nem célszerszámmal lett kifúrva a lyuk. Egyébként a tágító fúró is jó megoldás lehet, de nekem sajnos még nincs 35 mm-es fúróm, csak 32-es. Az a 3 mm eltérés pedig számít…

Térjünk vissza a mosogatóhoz: lyuk kifúrva, mosogató mehet a helyére. De előbb még beszerelem a csaptelepet, könnyebb így, mint amikor a mosogató már be van építve. Itt is, mint minden vizes munkánál, figyelni kell a tömítésekre, az illesztésekre.

Ha a csap a helyén van, és miután a mosogató alsó élére feltapasztottam a tömítő szalagot, és a rögzítő pöckök is a helyükön vannak, a mosogató mehet a helyére. Ellenőrzöm, hogy mindenhol rendben felfekszik-e, majd bebújok a mosogató alá, és jön a legnehezebb, legfárasztóbb része az egész munkának. A rögzítő pöckökkel a mosogatót rögzítem a munkalaphoz. Ilyenkor félig a konyhabútorban fekszem, egyik kezemmel a rögzítőpöcök fülecskéjét illesztem a helyére, másik kezemmel a csavart hajtom be, és közben nyögök. 😉 Ez a munkafázis eltart nagyjából negyed óráig, de a végeredmény magáért beszél: a mosogató stabil, nem mozog, használatra majdnem kész!

Majdnem, mert még hátra van a szifon összerakása, beépítése. Szerencsére a gyári, új mosogatókhoz csomagolnak szifont, ami majdnem jó, majdnem tökéletes. Előfordulhat ugyanis, hogy a lefolyó cső egy kicsit rövidebb, mint kellene, így a szifont nem tudom rákötni a csatorna hálózatra. A legtöbb esetben egy darab 40-es átmérőjű műanyag cső megoldja a problémát, már csak azt kell leellenőrizni, hogy a szifon nem ereszt-e valahol.

Ez elő szokott fordulni. A mai modern, automata leeresztős szifonok elég érzékenyek. Ha nem teljesen precíz az összeszerelés, szivároghat. El lehet vele vacakolni, mire minden tökéletesen passzol.

 

Egyszóval összetett munka a beszerelés. Sokat kell mérni, fúrni, vágni, szerelni. Sok helyen lehet hibázni, igazán oda kell figyelni!

 

A sarokszelepet most nem említettem, de egy előző bejegyzésben erről már elég részletesen volt szó.

 

 

 

 

Méretek: csövek, sarokszelepek

Az elmúlt bejegyzésben ígértem, hogy egy külön fejezetet szentelek majd a sarokszelepeknek, méretezéseknek.

Íme!

 

 

Talán emlékszel, hogy a múltkor említettem a sarokszelepeket, bekötéseket. Akkor a WC-ről volt szó, és az ahhoz használt sarokszelephez.

Ennek mérete 1/2-1/2 coll.

 

De vannak más szabványméretű csövek, szerelvények, amikhez a 1/2-1/2 coll kicsi, vagy éppen nagyon nagy! Lássuk, otthoni barkácsolás közben milyen csőátmérőkkel találkozhatsz!

 

Most nem térek ki a régebbi házakra, a mai, modern vezetékekről, csapokról, bekötésekről lesz szó.

Elmondható, hogy az összes csap csatlakozása, amivel találkozhatsz az otthonodban, 3/8-ad collos. Tehát a 1/2 collos vízvezetékbe egy olyan sarokszeleppel csatlakozhatsz, aminek a kimenő oldal 3/8-ad collos. A dobozon ezt így tüntetik fel: 1/2-3/8 coll. Természetesen a csapokhoz kapható, vagy éppen gyárilag becsomagolt flexibilis bekötőcső is ilyen méretű. Ha a cső rövid, nem ér el a sarokszelepig, akkor a barkácsboltokban kaphatsz hosszabbítót, csak arra figyelj, hogy a mérete jó legyen!

A villanybojler bekötésekor 1/2-1/2 coll méretű csövet, sarokszelepet használj.

Mosógép bekötéséhez 1/2-3/4 coll méretű kell.

 

Csatornarendszer:

WC-nél az általános a 110mm-es csőátmérő.

Fürdőszobai kézmosónál a 32mm-es cső, amivel találkozhatsz a csatornabekötésnél,

míg konyhában ugyanez 40 mm-es.

 

Elmondható, hogy csatornabekötéskor szinte soha se elég az a csőhossz, amit a gyárban a szerelvényekhez csomagolnak. Szinte mindig szükség van még pár centire…

 

 

Mindez a modern lakásokra igaz. A régebbi, háború után épült lakásoknál, házaknál, jelentős eltérés lehet, mivel abban az időben az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint hogy a szabványokkal foglalkozzanak. Meg természetesen az anyagok is változtak. Manapság már senki se épít be eternit csövet, ólomvezetéket. Szerencsére! 😉

Egykaros csaptelep csere rendel, kis kávézással

 

Manapság divat az egykaros keverőcsap. Őszintén szólva nem tudom, hogy jobb-e, mint a hagyományos, de hogy szebb, az biztos. A cseréje se túl bonyolult.

A csaptelepeknek sok változata van. Akad, amelyik falra szerelt, másik álló, vagyis a mosdóra van erősítve. Most egy ilyen mosdóra szerelt, automata leeresztővel ellátott modellt cseréltem.

 

Viszonylag egyszerű munka, kevés szerszámot igényel. Kell hozzá egy vízpumpa fogó, csavarhúzó, 11-12-es dugókulcs, és más semmi.

Először elzárjuk a vizet, majd lekötjük a régi csapot. Kilazítjuk a rögzítőcsavart a dugókulcs segítségével, majd kiemeljük a csaptelepet a helyéről. Az új csapot felhelyezzük, a rögzítőcsavart meghúzzuk, a vízhálózatra rákötjük. Az automata leeresztőt bekötjük a szifonba, és kész is!

 

Gyors, könnyű munka, van idő egy kis kiegészítésre, nevezetesen a kerti csap javítására. A csapot ez esetben cserélni kellett. A régit leszereltem, az új csap menetére teflonszalagot tekertem, majd a csapot a helyére csavartam. Kész!

Ezt mindenki el tudja otthon végezni, nem nehéz, egyszerű munka, csak egy kis izomerő kell a csap megmozdításához. A régi alkatrészek rendesen össze tudnak gyógyulni!

De természetesen itt is van egy-két dolog, amire nem árt figyelni. A legfontosabb a tömítések precíz felhelyezése, és még egy: az új csapra a flexibilis csöveket, amik a hideg-meleg vizet szolgáltatják, csak kézzel, finoman kell meghúzni!

 

És ha már az előző két bejegyzésnél volt egy kis gasztronómia, most se maradjon ki. 😉

Munka után jól esik a kávé. És ha te, hozzám hasonlóan autopress főzőt használsz, vagy kotyogóst, az alábbi tanácsot megfogadva lágyabb ízű kávét főzhetsz. Először forrald fel a vizet, és csak ezután tedd bele a kávét! Mivel a kávé kevesebb ideig kap hőt, és szinte csak a gőz járja át, ezáltal nem ég meg, nem lesz kesernyés az íze.

Tudtad, hogy a kávét nem főzzük, hanem extraháljuk? 😉

 

Ha csöpög a csap

 

A napokban egy csöpögős csap miatt kellett előszedni a szerszámos ládát. Egyszerű munka volt, úgyhogy ráadásnak még egy WC tartályt is sikerült megjavítani. 😉

 

 

Kezdjük a csöpögő csappal. A víz elzárása után az emelőkaros csaptelep “karját” eltávolítottam, magyarul lehúztam az elzáró szerkezetről, majd az ellenrészt meglazítva az elzárót kiszedtem. Sajnos a szerkezetet cserélni kellett, az idő vasfoga megette nem csak a tömítéseket, de a kis műanyag lapocskákat is, ami a szerkezet lelke. Gyors csere után a csapot összeraktam, a vizet kinyitottam, és szerencsére a csöpögés megszűnt.

 

Irány a WC! A szeleppel volt baj, a fő “bűnös” itt is az idő volt. A kis műanyag lapocska eltört, egyszerűen elfáradt a sok munkában. A szelepet kellett kicserélni, típusazonos, de kicsit más formájú egységre. Szerencsére a formán kívül más probléma nem fordult elő, így könnyű, gyors, és egyben sikeres munkám volt.

 

A szerszám, amit mindkét esetben használtam, az örök mindenes: vízpumpa fogó. Beállítottam egy nagy pakkal, és kivettem belőle egy darab eszközt. Picit túlszerszámozottnak éreztem magam…;)