Gipszkarton házilag

Az elmúlt héten egy falnyílást kellett eltüntetnem. Mivel nem vagyok egy David Copperfield, ezért a varázslás helyett inkább a gipszkarton mellett döntöttem. 😉

 

A nyílás két fiúszoba között volt, a téglafalat bontották ki annak idején, így kaptak egy 2X2 méteres átjárót a két szoba között. Mostanra a fiúk felnőttek, nagyok lettek, és igény volt a saját zugra, nem kellett már a közös élettér. Gipszkarton falat javasoltam, két okból. Az egyik, hogy gyors felhúzni, viszonylag tiszta a munka, a másik, hogy téglafalat még soha nem építettem. Az igazat megvallva, gondolkoztam rajta, hogy  Ytong elemekből építem fel a falat, de a gyakorlat hiánya miatt inkább a gipszkarton mellett döntöttem. Javamra legyen írva: közöltem, hogy téglából falat nem építettem, de ha a megrendelő így akarja, akkor inkább keressen meg valaki mást.

 

Engem választottak.

A munka méricskéléssel, anyagbeszerzéssel kezdődött, majd először a keretet raktam össze, amire a gipszkartont rögzíteni kell. Egy ilyen kis felületnél nem láttam értelmét acél profil beépítésének, egyszerű tetőlécből készült a keret. Ezzel pénzt is spóroltam.

Mint látható, dupla keretet készült, mivel a nyílás 13 cm széles volt, a tetőléc pedig csak 5 centiméteres. De először mértem, jelöltem, megint mértem, fúrtam, beállítottam, ellenőriztem, szinte vég nélkül. Fontos, sőt, létszükséglet a keretet úgy beállítani, hogy a 9,5 milliméter vastagságú gipszkarton ne térjen el a falsíktól.

Miután a kerettel kész lettem, az egyik oldalra felcsavaroztam a gipszkarton táblákat. Mivel egyedül dolgozom, ezért “egyemberes”, 60X200 centiméteres táblákat vettem.

 

Az egyik oldal tehát kész, most már csak a szigetelést kellett beépíteni, mielőtt a fal másik oldalát is felszerelem. Hő- és hangszigetelő kőzetgyapot

 

Mint látható, a szigetelést nem kell külön rögzíteni. Egyszerűen bele kell nyomni a keretbe.

Ezután már csak a másik oldal gipszkarton burkolatának felerősítése volt hátra.

A munka ezzel majdnem kész. Már “csak” le kell glettelni, le kell festeni, vagy le kell tapétázni a falat.

Ha teljesen készen lettünk, és képet, polcot szeretnénk a gipszkarton falra felerősíteni, akkor… hm, olvassuk el egy korábbi bejegyzést. Nem kell messzire menni, itt, a Férfi Melón megtalálható. 😉

 

Gipszkarton tipli

 

 

Mosogató beszerelése

 

Szép, rozsdamentes, csillog-villog… és ott áll a sarokban, mert nincs, aki beszerelje.

Nézzük, én hogyan állok neki!

 

 

Először is: ha az új mosogatót új munkalapba kell beépíteni, akkor nem úszom meg a mérést-rajzolást-fúrást-vágást. Meghatározom a munkalapon a mosogató helyét, majd a mosogatót fejjel lefelé a munkalapra fektetem, és körül rajzolom. Majd a körvonalaknál 10 mm-rel kisebb részt körüljelölök, és kezdődhet a vágás! Dekopír fűrésszel nagyjából 10 perc alatt ki lehet szabni egy kétmedencés mosogatónak a helyét.

A könnyebbik része a dolognak kész. Most jön az igazi munka.

A rozsdamentes mosogatón a csaptelep helye általában nincs kivágva. Ha nem fali, hanem álló csaptelepet szerelek be, akkor bizony a mosogatón ki kell jelölni és ki kell vágni a csap helyét. Ez általában egy 35 mm átmérőjű kör, amit a vízvezeték szerelők spéci szerszámával pillanatok alatt ki lehet vágni. Én viszont nem vagyok vízvezeték szerelő, a spéci szerszám drága, így marad a fúró-tűreszelő kettős. Először kijelölöm a lyuk helyét. Majd körben szépen kifúrogatom a mosogatót, a furatok közötti részeket tűreszelővel lereszelem. A kör nem lesz teljesen szabályos, de ez úgyse fog látszani, ha beépítem a csapot, csak én fogom tudni, hogy nem célszerszámmal lett kifúrva a lyuk. Egyébként a tágító fúró is jó megoldás lehet, de nekem sajnos még nincs 35 mm-es fúróm, csak 32-es. Az a 3 mm eltérés pedig számít…

Térjünk vissza a mosogatóhoz: lyuk kifúrva, mosogató mehet a helyére. De előbb még beszerelem a csaptelepet, könnyebb így, mint amikor a mosogató már be van építve. Itt is, mint minden vizes munkánál, figyelni kell a tömítésekre, az illesztésekre.

Ha a csap a helyén van, és miután a mosogató alsó élére feltapasztottam a tömítő szalagot, és a rögzítő pöckök is a helyükön vannak, a mosogató mehet a helyére. Ellenőrzöm, hogy mindenhol rendben felfekszik-e, majd bebújok a mosogató alá, és jön a legnehezebb, legfárasztóbb része az egész munkának. A rögzítő pöckökkel a mosogatót rögzítem a munkalaphoz. Ilyenkor félig a konyhabútorban fekszem, egyik kezemmel a rögzítőpöcök fülecskéjét illesztem a helyére, másik kezemmel a csavart hajtom be, és közben nyögök. 😉 Ez a munkafázis eltart nagyjából negyed óráig, de a végeredmény magáért beszél: a mosogató stabil, nem mozog, használatra majdnem kész!

Majdnem, mert még hátra van a szifon összerakása, beépítése. Szerencsére a gyári, új mosogatókhoz csomagolnak szifont, ami majdnem jó, majdnem tökéletes. Előfordulhat ugyanis, hogy a lefolyó cső egy kicsit rövidebb, mint kellene, így a szifont nem tudom rákötni a csatorna hálózatra. A legtöbb esetben egy darab 40-es átmérőjű műanyag cső megoldja a problémát, már csak azt kell leellenőrizni, hogy a szifon nem ereszt-e valahol.

Ez elő szokott fordulni. A mai modern, automata leeresztős szifonok elég érzékenyek. Ha nem teljesen precíz az összeszerelés, szivároghat. El lehet vele vacakolni, mire minden tökéletesen passzol.

 

Egyszóval összetett munka a beszerelés. Sokat kell mérni, fúrni, vágni, szerelni. Sok helyen lehet hibázni, igazán oda kell figyelni!

 

A sarokszelepet most nem említettem, de egy előző bejegyzésben erről már elég részletesen volt szó.

 

 

 

 

Színtelen polc egy színes egyéniségnek

 

Szeptemberben kaptam egy felkérést egy kedves ismerősömtől. Polcot álmodott meg magának. Megnézte a saját, 2001 óta szolgálatban lévő polcomat, és egy hasonlót kért tőlem, “Ráér!” felkiáltással. Most végre volt időm rá, és ma délelőtt elkészítettem.

 

 

Nézzük, hogy is készült! 😉

Nem vagyok asztalos, nincsenek “rendes” gépeim, nincs gyalupadom, csak két kezem, meg egy pár barkácsgép. Így tekints el az esetleges hibáktól.

A lényegen mindez nem változtat, ma elkészült végre!

 

Először átcsiszoltam az egyes elemeket, mert a gyalult fa kicsit szálkás, festéskor ez nem túl szerencsés. Ezek után kimértem a furatok helyét, majd fúrtam, jelöltem, ellenőriztem, fúrtam, fúrtam. Aztán elkezdődött az összeállítás. Először a legalsó és a legfelső polcokat illesztettem a helyükre, majd rögzítettem bútorcsavarral. Aztán az egyes polcok kerültek a helyükre, és a “mű” elkészült, nagyjából 3 óra alatt!

 

 

 

Egy kis magyarázat: bútorcsavart használok, mert erősebb, jobb, mint a facsavar. Nagyon jól rögzíti az egyes elemeket, és mivel ragasztót nem használok, de számomra fontos a tartósság, nem sajnálom a plusz pénzt, amivel többe kerül, mint a facsavar. Mivel nincs asztalos műhelyem, felszerelve minden jóval, minden egyes alkatrésznek meg van a saját helye. A polcok nem felcserélhetők, mert nem állványos fúróval fúrok, nem használok sablont, így a furatok nem teljesen precízek. Mindez a végeredményt nem befolyásolja, a polc tartós, mutatós. És ami a lényeg: nagy örömet okoz az elkészítése. Próbáld ki, csak egy kis odafigyelés kell hozzá!;)

 

Kapaszkodó

 

Amikor valaki idősebb lesz, vagy átesik egy nagyobb műtéten, a mindennapi élet apró dolgai nagy kihívásokká válhatnak. Ilyen kihívás például a mosakodás, beszállás a kádba, vagy épp a kijövetel, mert kapaszkodni kellene, de nincs mibe.

A megoldás egy kapaszkodó felszerelése a falra.

Ennél a munkánál a mérésnek nagyobb szerepe van, mint a felszerelésnek, mert legyünk őszinték, 6 lyukat kifúrni, majd a kapaszkodót csavarokkal rögzíteni nem nagy ördöngősség.

 

 

De a kapaszkodó helyének a meghatározása már nehezebb feladat.  Figyelni kell számtalan tényezőre, például arra, hogy ha túl meredek a kapaszkodó, akkor beszállás közben csavarodhat, feszülhet a kar, ha pedig nincs megfelelő helyen, akkor balesetveszélyes lehet a használata. Épp ezért egy ilyen munkát mindig úgy kell kezdeni, hogy több variációban kipróbáljuk a kapaszkodót. Bele kell ülni a kádba, meg kell nézni, hogy milyen állásban a legkényelmesebb a kapaszkodás. Meg kell nézni, hogy ha kiszállunk a kádból, segít-e, jó helyen van-e a kapaszkodó.

 

A fúrást megelőzi ez a tíz perces kis “szeánsz”. Miután mindent kipróbáltunk, beállítottunk, és bejelöltük a furatok helyét, jöhet a fúrás, a tipli behelyezése, és végül a rögzítés a csavarokkal. Majd egy próba, hogy tényleg elbír-e minket a kapaszkodó, és kész is.

 

Könnyű munka, de odafigyelést igényel.

Előszoba szépítése

Amikor a fehér fal már unalmas, amikor vágysz egy kis frissességre, de nem akarod az egész lakást átszinezni, amikor csak a kéznyomokat akarod eltüntetni, jó ötlet a tapétázás, tapéta “falvédő” alkalmazása.

A munka a “körülnézéssel” kezdődik. Kiválasztod a megfelelő tapétát, megtervezed, hogy milyen szegőlécet szeretnél, aztán hajrá! Egy kisebb előszoba tapétázása nem nagy dolog, én körülbelül másfél óra alatt végeztem vele.

Nézzük a lépéseket.

Először feljelöltem a falra, hogy milyen magasságig kell tapétáznom. Ez jelen esetben 120 cm volt. Aztán méretre szabtam a tapétát, majd felragasztottam a helyére. A nagyobb felületeken gyorsan ment a munka, az ajtóbeugrásoknál, sarkoknál jobban kellett figyelni. Végül a szegőlécet szabtam méretre, és szögeltem fel a falra.

A elkészült munka egész szép lett, az előszoba szinte átalakult.

Hogy nehéz volt-e? Inkább csak aprólékos. Viszonylag gyorsan sikerült megcsinálni, de egy aprócska, alig pár négyzetméteres előszobácskáról volt szó.

TIPP:

Ha egyedül állsz neki, ne felejtsd el a tapétázás végén kimosni az ecsetet! Ha a ragasztó beleköt, kidobhatod a kukába.