Termosztát csere

Aki követ a facebook-on, az tudja, hogy az elmúlt hét kaláka-vízszerelésről szólt. Itthon, a szomszédokkal összefogva, sikerült kialakítani egy szabványméretű vízóraaknát, és a hozzá tartozó nyomvonalat.

Viszont nem csak ásásból áll az élet.

 

Így, a fűtési szezon előtt, van pár dolog, ami elromolhat. Például a cirko (tavaly előtt), vagy a termosztát (pont tegnap). A cirkot szakember cserélte, de a termosztátot én.

 

Először a régit szereltem le, majd az új egységet vettem szemügyre. Persze mások a méretek, és más probléma is felmerült.

 

Mint látható, a régi a villanykapcsolók felett helyezkedett el. Mivel az új kisebb, a bekötési pont viszont fix, kicsit játszani kellett a rögzítéssel. Új furatot nem készíthettem, mivel a kapcsolók vezetéke útban volt.

Így reszelgettem egy kicsit.

 

A rögzítésnél csak az egyik furatot használtam, az alaplap másik felét ragasztóval “csavaroztam fel” a falra.

 

Látható, hogy a reszelésre azért volt szükség, hogy a vezeték elérjen a bekötési pontig. Vaku nélkül a részletek is láthatók.

 

A bekötés egyszerű volt. A két vezetéket az 1-2 jelű kapcsokba kellett bekötni. A 3-as jelű üresen maradt, a leírás alapján a 3-as kapocs a hűtés vezérlésére szolgál.

Ezután már csak a vezérlő fedelet kellett visszacsavarozni.

 

 

Maradt egy kis fehér folt. Ez probléma lenne, de igazából inkább inspiráció. Jövőre ki szeretném festeni a lakást, és ez a kis folt talán cselekvésre ösztönöz. 😉

 

A munka nem volt nehéz, csak egy kicsit időigényes a reszelgetés miatt. Kb egy óra alatt szereltem fel. Erre mondják a szaküzletben, hogy “a régit leszeded, ezt feldobod, 10 perc, és kész is!” Szerintem készülj úgy, hogy az időráfordítás 1 óra lesz, ez a reálisabb.

A fűtés most már rendben, megint lehet koncentrálni a vízszerelésre! Ha kész, természetesen beszámolok a munkáról. Ja, és a dekorléc kis kiegészítése sincs elfelejtve! 😉

Mosogató beszerelése

 

Szép, rozsdamentes, csillog-villog… és ott áll a sarokban, mert nincs, aki beszerelje.

Nézzük, én hogyan állok neki!

 

 

Először is: ha az új mosogatót új munkalapba kell beépíteni, akkor nem úszom meg a mérést-rajzolást-fúrást-vágást. Meghatározom a munkalapon a mosogató helyét, majd a mosogatót fejjel lefelé a munkalapra fektetem, és körül rajzolom. Majd a körvonalaknál 10 mm-rel kisebb részt körüljelölök, és kezdődhet a vágás! Dekopír fűrésszel nagyjából 10 perc alatt ki lehet szabni egy kétmedencés mosogatónak a helyét.

A könnyebbik része a dolognak kész. Most jön az igazi munka.

A rozsdamentes mosogatón a csaptelep helye általában nincs kivágva. Ha nem fali, hanem álló csaptelepet szerelek be, akkor bizony a mosogatón ki kell jelölni és ki kell vágni a csap helyét. Ez általában egy 35 mm átmérőjű kör, amit a vízvezeték szerelők spéci szerszámával pillanatok alatt ki lehet vágni. Én viszont nem vagyok vízvezeték szerelő, a spéci szerszám drága, így marad a fúró-tűreszelő kettős. Először kijelölöm a lyuk helyét. Majd körben szépen kifúrogatom a mosogatót, a furatok közötti részeket tűreszelővel lereszelem. A kör nem lesz teljesen szabályos, de ez úgyse fog látszani, ha beépítem a csapot, csak én fogom tudni, hogy nem célszerszámmal lett kifúrva a lyuk. Egyébként a tágító fúró is jó megoldás lehet, de nekem sajnos még nincs 35 mm-es fúróm, csak 32-es. Az a 3 mm eltérés pedig számít…

Térjünk vissza a mosogatóhoz: lyuk kifúrva, mosogató mehet a helyére. De előbb még beszerelem a csaptelepet, könnyebb így, mint amikor a mosogató már be van építve. Itt is, mint minden vizes munkánál, figyelni kell a tömítésekre, az illesztésekre.

Ha a csap a helyén van, és miután a mosogató alsó élére feltapasztottam a tömítő szalagot, és a rögzítő pöckök is a helyükön vannak, a mosogató mehet a helyére. Ellenőrzöm, hogy mindenhol rendben felfekszik-e, majd bebújok a mosogató alá, és jön a legnehezebb, legfárasztóbb része az egész munkának. A rögzítő pöckökkel a mosogatót rögzítem a munkalaphoz. Ilyenkor félig a konyhabútorban fekszem, egyik kezemmel a rögzítőpöcök fülecskéjét illesztem a helyére, másik kezemmel a csavart hajtom be, és közben nyögök. 😉 Ez a munkafázis eltart nagyjából negyed óráig, de a végeredmény magáért beszél: a mosogató stabil, nem mozog, használatra majdnem kész!

Majdnem, mert még hátra van a szifon összerakása, beépítése. Szerencsére a gyári, új mosogatókhoz csomagolnak szifont, ami majdnem jó, majdnem tökéletes. Előfordulhat ugyanis, hogy a lefolyó cső egy kicsit rövidebb, mint kellene, így a szifont nem tudom rákötni a csatorna hálózatra. A legtöbb esetben egy darab 40-es átmérőjű műanyag cső megoldja a problémát, már csak azt kell leellenőrizni, hogy a szifon nem ereszt-e valahol.

Ez elő szokott fordulni. A mai modern, automata leeresztős szifonok elég érzékenyek. Ha nem teljesen precíz az összeszerelés, szivároghat. El lehet vele vacakolni, mire minden tökéletesen passzol.

 

Egyszóval összetett munka a beszerelés. Sokat kell mérni, fúrni, vágni, szerelni. Sok helyen lehet hibázni, igazán oda kell figyelni!

 

A sarokszelepet most nem említettem, de egy előző bejegyzésben erről már elég részletesen volt szó.

 

 

 

 

Mix, vagyis egyveleg, avagy egy klassz kis munka

 

Vannak munkák, amik teljes megelégedettséggel töltenek el. A mai is egy ilyen volt.

Mi történt? Semmi különös, csak egy kis polc javítás, egy kis árnyékoló felszerelés, egy kis zárszervíz, és egy kis pakolás. Szóval igazi mindenes nap. 😉

Egy irodában kellett egy árnyékolót felszerelnem a plafonra. A cél az volt, hogy a sarokban lévő polcot eltakarja egy darab szövet. Először kimértem a rögzítő elemek helyét, majd fúrtam 5 db lyukat, négyet a rögzítőkonzoloknak, egyet a zsinór rögzítő kis huroknak. Majd a konzolba pattintottam a rolót, és kész is.

Majd egy túlterhelt polcot erősítettem meg pár csavarral, és összeszereltem egy tárgyalóasztalt.

Végül pedig egy zárfészket kellett megreszelnem, hogy az ajtót zárni lehessen.

És egy pár bútort vittem át egyik szobából a másikba, és valamint két-három dolgot a pincébe, négy képet szögeltem fel a falra, és egy fogas fúrtam fel.

A kedvenceim az ilyen napok. Mindenfélét kell csinálni, sok-sok apróságot, de csupa olyan dolgot, ami megszépíti az adott környezetet. 😉

Egy kis mindenféle

 

Ebben a munkában minden volt. Egy kis zárszerelés, egy kis vízszerelés, egy kis… ahogy így belegondolok, más nem is volt… 😉 De azért egy összetettebb munka volt, sok összetevővel, csiszolással, reszeléssel, cserével, miegyébbel.

Egy régi bérházban voltam, ahol csöpögött a csap, a lefolyó, ahol nem záródtak az ablakok, ahol nem lehetett elzárni az egyik csapot, ahol kiestek a kilincsek, ahol nem lehetett becsukni az egyik ajtót.

 

 

A konyhában kezdtem. Kicseréltem a régi, elhasználódott csapbetétet, majd szétszedtem, kitisztítottam a lefolyót, természetesen tömítést is cseréltem benne. Egy helyen sziloplasztot is használtam, mert a lefolyó rendszer nem volt megfelelő, az egyik cső picivel rövidebb volt a kelleténél, egy kicsit feszült, így a tömítés nem feküdt fel rendesen.

 

Majd jött a konyha ablak. Régi, rézkilincses, villás zármegoldású ablak, a zár nagy holtjátékkal rendelkezett. Itt se, és a szobában se nem volt más megoldás, mint a zárfészek oldalából egy kicsit kireszelni a multigéppel.

Konyha ajtó. Nem csukódott rendesen, mert a zárnyelv megakadt a zárfészekben. A zárfészek, hogy úgy mondjam, meg lett nyomorgatva, így nem csoda, hogy a nyelv nem illeszkedett a helyére. Elő a vízpumpa fogót! Kicsi feszegetés, igazítás, és az ajtó záródik!

 

Leeső kilincsek. A rézkilincsek furatából kiestek a stiftek. Ezeket apró szögekkel pótoltam. Tudom, ez nem megfelelő javítás, nem az eredeti alkatrészek lettek visszaépítve, de itt most nem a tökéletes restaurálás, hanem egy probléma megszüntetése volt a cél, minél költséghatékonyabban.

 

Mindent sikerült megcsinálni, aminek tényleg nagyon örültem! Ez egy igazi “barkácsolós” munka volt. Ami nem illeszkedett, azt megreszeltem, kihajlítottam, és mivel ősrégi, már nem gyártott alkatrészekkel volt dolgom, ez tűnt az egyetlen célravezető megoldásnak. Ha mindez új, vagy újszerű ablak, ajtó lett volna, talán nem okoz ekkora örömet.

 

 

Ablakok felújítása II.

Amikor belevágtunk az ablakok felújításába, nem gondoltuk, hogy ennyire összetett, és bizony pepecs munka lesz…

Az ablakok nem záródtak megfelelően, a zárszerkezet hiányzott, a festés lekopott, szóval nagyon rossz állapotban volt az összes ablak.

 

Első lépés a zárszerkezet pótlása volt. Nagyon nehéz volt közel 100 éves zárat találni, végül egy ócskásnál bukkantunk rá a megfelelő zárra, csillagászati áron.

 

Következő meglepetés: belepróbáltuk a helyére, jó. Becsuktuk az ablakot, nem jó. Próbáltuk működtetni a zárat, nem jó. Kiszereltük, úgy néztük meg, hogy működik-e, jó. Hosszas fejvakarás következett, aztán rájöttünk, hogy a zár ugyan ide való, jól is működik, de kopott egy kicsit, és nem emel akkorát, amekkorára szükség lenne. Az ablakot levettük, a pici stiftből, ami beakad a zárba, reszeltünk egy kicsit. Ablak vissza, kipróbál, jobb, de még nem az igazi. Hosszadalmas reszelgetés következett, mire azt mondhattuk, hogy az ablakok megfelelőek. Nem tökéletesek, de ennél jobbak nem lesznek. Aztán kijavítottuk a vízvetőt, de ezt már leírtam.

 

 

Volt még sok egyéb: kisebb pótlások az üveg gittelésében, apró karcok, hiányok feltöltése, zsanér újrapozicionálása, rögzítése, és rengeteg szaladgálás, anyagbeszerzés, miegyéb. A ráfordított idő nagyon sok volt. A tényleges javítás 2 egész nap volt, de több napba telt az anyagokat beszerezni. A végeredménnyel meg voltunk elégedve.;-)

 

TIPP:

 

Inkább tanulság. Egy öreg, elhasznált dolog felújítására sokkal több időt kell számolni, mint egy új beszerzésére. Ezt mindenképp gondold át, mielőtt felújításba fogsz!