Szekrényajtók

 

A mai bejegyzésnek az adta az apropóját, hogy tavaly év vége felé össze kellett raknom 3 db lapra szerelt szekrényt.

A szekrényeknek ugye van ajtajuk is, és az ajtókkal több a macera, mint magával a szekrény összerakásával.

 

 

Az ajtókat zsanérok tartják, amik a mai modern, otthon is összeszerelhető szekrényeknél  3 irányban, vagy divatos szóval élve, 3D-ben állítható. 😉

De először nézzük, hogyan szereljük fel az ajtót.

A szekrényajtó kijelölt furatába 2 csavarral rögzítjük a zsanért. Ez a furat igazából egy kimart, kimélyített, nagyjából 2 cm átmérőjű kör, amibe a zsanér precízen illeszkedik. A két csavar fix, a későbbi beállításokban nincs szerepe.

A zsanér ellendarabját szintén 2 csavarral rögzítjük a a szekrény kijelölt részén. Ez a ellendarab egyben az állításért felelős darab is a zsanérban. A rögzítőcsavarok furata az ellendarabban ovális furat, így a függőleges állítás bizonyos határok között biztosított.

Ha a zsanér is, és az ellendarab is a helyén van, akkor a kettőt “összeházasítjuk”. 😉

Az ajtót a zsanérral az ellendarabra emeljük, az ellendarabot és a zsanért 2 csavarral összeerősítjük. A furatok az ellendarabon találhatók, egymás mellett. A két újabb csavar közül az egyik az oldalirányú beállításért felel, míg a másik az ajtó síkját közelíti-távolítja a szekrény síkjától. A beállítás itt is bizonyos határok között lehetséges.

Érthető? Nem? 😉

 

Nem lepődök meg, ha ezt így elolvasva nem érted meg egyből. Igazából a gyakorlat se egyszerűbb, sőt, ha viszonylag sok ajtót kell egymáshoz és a szekrény oldalához-tetejéhez síkba állítani, akkor esetenként még a tényleges összeszerelésnél több időt is el lehet pepecselni vele!

A lényeg: a zsanér jól használható, egyszerű szerkezet. Centiméteres nagyságrendű állítást tesz lehetővé, tehát egy sokajtós szekrénynél az állítgatások lehetősége megsokszorozódhat. Mire minden szekrény éle szépen fut, mire az ajtók közötti hézagok mindenhol egyformák, bizony bele lehet őrülni az állítgatásba.

Jó hír, hogy ezeket a mai bútorokat viszonylag pontosan gyártják, tehát a beállítás ha nem is könnyű, de nem lehetetlen. Viszont itt a buktatója is a dolognak, mármint a precízségen. Minél precízebb valami, annál drágább. Minél pontatlanabb, annál olcsóbb. Ami pedig olcsó, nem biztos, hogy könnyen, és jól beállítható. Erre is gondolj, amikor bútort választasz, sok bosszúságtól megkímélheted magad!

 

A zsanért az egyik saját szekrényemen lefényképeztem, ezt a képet láthatod felül, a bejegyzés elején. Kis magyarázat: az egymás alatti csavarok biztosítják a fel-le állítást. A vízszintesen elhelyezkedő csavarok pedig a jobbra-balra, ki-be állítást. A barna színű rész természetesen az ajtó. itt láthatod a kerek furatot. A rögzítő csavarokat nem, azokat egy kis lemezke fedi, de Istenbizony ott vannak alatta! 😉

 

Így már érthetőbb?

IKEA komód, képekben

Rendhagyó bejegyzés következik, kevés szöveggel, sok képpel. A hét elején ugyanis vettünk egy komódot, aminek az összeállítását képekkel fűszerezve megosztom veled.

Jó nézelődést!

 

Először is a komód, még a dobozában, elfoglalta az összeállítás helyszínét, majd “kicsomagolódott”.

 

 

 

Az alkatrészeket szétválogattam, a zacskókat kibontottam, a felesleges csomagolóanyagot félre raktam.

 

Ezután elkezdődött az összeállítás, itt például a komód kerete kezdi elnyerni végleges formáját.

 

 

A hátlap is a helyére kerül…

 

 

 

… meg a tető is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Készülnek a fiókok.

 

 

 

Egyet mellé…

…egyet pedig jó közel. 😉

 

 

 

A fogantyú is a helyére kerül.

 

 

 

Lassan összeáll a szekrényke, de előbb még merevíteni kell a polcot.

 

 

 

Végső összeszerelés után, immár a helyén, nagyjából egy órával és megszámlálhatatlan képpel azután, hogy a szerelés elkezdődött.

 

 

Kész! A komódot belaktuk, a polcok hamar megteltek. Hogy klasszikusokat idézzek: öröm-bódottág! 😉

A szereléssel semmi probléma nem akadt. Az alkatrészek pontosan illeszkedtek, a leírás jó volt, a munka gyorsan, gördülékenyen ment. A végeredmény pedig magáért beszél. 😉

Egy mindenféle nap

Bizony, mindenféle nap! Volt egy kis bútorjavítás, bútor összeszerelés, falfúrás, csapcsere, polc méretre szabása, vízkőmentesítés, tükör felszerelése.

 

 

Bútorokkal kezdeném, és itt főleg a bútor javítására helyezem a hangsúlyt. Összeszerelésről olvashatsz majd még, a napokban, ha minden igaz, komódot fogok összeszerelni itthon.

A javítás más tészta, itt egy meglévő bútort kellett megreparálnom. Egy régi stílusú kis szekrénykéről volt szó, két nyikorgó fiókkal. A nyikorgást kellett megszüntetnem.

Először is megnéztem, hogy a fiókok hol feszülnek meg, hol van felesleges anyag, amit le kell csiszolni. Ezután a rezgőcsiszolóval szépen, apránként leszedtem a felesleges anyagok a fiók oldaláról, és a szekrénykéről. A nyikorgás megszűnt, a fiókok szépen, simán csúsztak a helyükre, igazán megérte ráfordítani azt a fél órát.

 

A csapcsere egyszerű volt. A vizet elzártam, régi kádtöltő csapot leszereltem, az új csapot, a tömítések felhelyezése után, felszerelte, a vizet kinyitottam, kész!

 

Polc méretre szabása se volt túl bonyolult. Bejelöltem, hogy hol kell a polcot elvágni, a fűrésszel leszabtam, a vágás felületét lecsiszoltam, ez is kész!

 

 

Falfúrás, tükör felszerelése.

Ez hosszadalmasabb művelet volt, mert először a tükör helyét kellett nagyon pontosan kimérni, kijelölni. Mindent kétszer ellenőriztem, majd a falat kifúrtam. Tiplik, rögzítők a helyükre kerültek, majd felerősítettem a tükröt.

 

A többi apróság igazán nem vitt el sok időt. Egy lyuk ide, egy oda, egy kis igazítás, és a végén fáradtan, de elégedetten fejeztem be a napot.

 

Egy kis szekrénysor

Amikor megveszed, mindenki azt hangoztatja: könnyű összeszerelni, azért van lapra szerelve, hogy neked a levegőt nem kelljen kifizetned, hogy hatékonyabb legyen a szállítás, a termékhez adott alkatrészekkel gond nélkül, bármilyen lakásban a falra lehet erősíteni…

 

Ha úgy gondolod, ez nincs teljesen így, akkor talán nem tévedsz. És most álljunk is meg egy kicsit. Nem rosszak a lapra szerelt bútorok, tényleg (viszonylag) egyszerű az összeállításuk, és tényleg nem kell kifizetned a levegőt, mivel a bútor kis helyet foglal, és fajlagosan egy kamionba sokkal több fér be, mintha össze lenne szerelve.

De tényleg olyan egyszerű a falra rögzítés? Tényleg minden lakásban alkalmazható az a kis műanyag rögzítő elem?

A válasz igen. És nem. Igen, mivel a kis műanyag elem tökéletesen illeszkedik, strapabíró, erős. Nem, mivel a falak messze nem zárnak be egymással derékszöget, vagyis nincsenek vinkliben. Ilyenkor mindenféle, házilag kialakított, vagy szaküzletben vásárolt kis távtartókkal lehet beállítani a vinklit, rögzíteni a falra a szekrényt. Csalunk, de csak azért, hogy minden passzoljon. És, főleg, ha egy szekrénysorról van szó, a dolgoknak passzolniuk kell. A szekrénysort, amikor összerakod, az egyes elemeket összecsavarozod, rögzíted egymáshoz. A szekrény, mivel előre, géppel, pontosan levágott darabokból készül, biztos, hogy vinkliben lesz. A fal viszont nem lett ilyen pontossággal elkészítve. Hogy ez hanyagságból lenne így? Nem. Egyszerűen egy vakolt falnál nem lehet elvárni a milliméteres pontosságot, van egy tolerálható hibahatár.

Mit kell, mit lehet ilyenkor tenni?

Egyszerű. Először összerakod a szekrényt, az alsó és a felső részét is. Majd szépen összepárosítod a még különálló szekrényeket, úgy, ahogy a falon szeretnéd őket látni, tehát beállítod a szekrényt a helyére. Majd „csalsz”. Mivel egyetlen szoba, egyetlen sarok se teljesen pontos, ezért, a hibát elosztva, megpróbálod úgy beállítani a szekrénysort, hogy a lehető legjobban felfeküdjön a falra. Aztán, ott, ahol mégse fekszik fel, ahol túl nagy a különbség, szépen hézagolókat szabsz méretre, és azokat használva rögzíted a falra a szekrényt. Ja, és természetesen nem a szekrényhez adott, a tökéletes falfelületet feltételezve becsomagolt csavart, tiplit használod, hanem nagyobb tiplit, erősebb csavart. Ezek után feljelölöd a furatok helyét, majd, miután biztonságosan rögzítetted a szekrényt a falra, összecsavarozhatod a különálló részeket.

Ugye azt mondanom se kell, hogy ez nem egyszemélyes munka…

Egy kis polc, egy kis szekrény…

 

Elég érdekes munkám volt a héten, szó szerint minden erőmet össze kellett szednem, hogy be tudjam fejezni. De kezdjük az elején!

 

 

Ismerősömnek segítettem, aki új lakásba költözött. Vett egy szép polcot, átvitte a régi gardrób szekrényét, vett új lámpát, függönyt. Talán a függönnyel kezdem, mert az volt a legegyszerűbb mutatvány. Egyszerűen fel kellett csúsztatni a karnisra, nem kellett hozzá más, mint egy 2 mm-es imbuszkulcs. Meg egy 3 mm-es. Illetve egy 1,5 mm-es is. Vajon a gyártók miért bonyolítják ennyire túl a dolgokat? Miért kell 3 mm-es belső nyílású csavart használni a stifthez, ami a karnis tartókáját a falra rögzíti? Miért kell 2 mm-est használni ahhoz a csavarhoz, ami a karnisrudat rögzíti a tartóelemhez? És végül: miért kell 1,5 mm-est használni a rúd végelzáró eleméhez??? Nem értem…

 

A lámpa bekötése egyszerű volt, szót se érdemel.

 

Gardrób: az új lakásban valamivel kevesebb, rövidebb volt a hely, ahova a gardróbot a költöztetők annak idején beépítették. Eddig nem volt ajtaja, mert a sín, amiben az ajtók futottak, túl hosszú volt. Ezt méretre szabtam, a parkettához ragasztottam az alsó sínt, a felsőt a gardrób tetejéhez erősítettem, majd mindent a helyére raktam. A gardrób így szinte teljesen jól használható lett. Mindössze a szélső elemet kellett kipótolni egy polccal és két akasztórúddal, valamint a fiókokat kellett kiszedni, mivel az ajtók miatt nem lehetett mozgatni őket. A szekrény keskenyebb lett, és így az ajtók túl szélesek lettek. Ez egy kis bosszúsággal járt, illetve most épp a végleges megoldáson töröm a fejem.

 

És jöjjön a lényeg: a polc. Ehhez tényleg minden erőmre szükség volt, mert a polc 108 kilós volt, és senki se tudott segíteni a felemelésében. De kezdem az elejéről. Érdekes kialakítású, eltolt elemekből állt a polc, szép fehér, vastag bútorlapból készült. A kismillió csavart viszonylag egyszerű volt a helyére illeszteni, de a végső összeállításnál az egyik elem makacskodott. A csavar nem ment a helyére, mert a furatok nem voltak egy vonalban. Gondoltam, a polcot egy kicsit megemelem, mert úgy láttam, hogy a furat így lesz egy síkban, és akkor a csavar a helyére kerül. És itt jött a meglepetés: meg se bírtam mozdítani az összeszerelt bútort! Feszítővasnak egy csavarhúzót használtam, és így, nagyon lassan és nehezen, de be tudtam tekerni a csavart! Kész, a polc ott fekszik a földön, már csak fel kell állítani, és a helyére tenni!

 

Nem részletezem, de igazából dühből/erőből sikerült megoldani a feladatot. A polcot a falhoz rögzítettem, majd érdekesség képpen megnéztem a dobozt, hátha rá van írva, hogy mekkora súlyt is emeltem meg: 108 kilót… Én 62 vagyok…

 

Így talán érthető, miért ezt a képet raktam be a bejegyzéshez. 😉

 

Festegetés a magunk örömére

Megrendelőm a nagy skandináv áruházban vett magának két kis komódot, natúr színben, tömör fából.

Három kis fiók, egyszerű összeszerelés, gondolta. De kiderült, hogy az egyszerű összeszerelés mégse olyan egyszerű, mert bizony kell hozzá kétféle csavarhúzó, kalapács, a festéshez ecset, higító, és még kismillió dolog.

A munkához úgy kezdtem, ahogy azt mindig is szoktam, ha ilyen lapra szerelt bútort kell összerakni.

Kicsomagoltam.  Ez nem annyira egyértelmű, mint amilyennek látszik, hiszen a csomagolást úgy kell leszedni, hogy az ne sérüljön. Miért?

TIPP:

A csomagolást rakjuk félre, a későbbiekben még jól jöhet a festéshez!

Az összerakás gyorsan ment, tényleg egyszerű kis szekrénykékről volt szó. A kettővel végeztem 40 perc alatt. a festés bő másfél órát vett igénybe, de lehetett volna több is.

TIPP:

Nem kell az egész komódot lefesteni. Minek? A fiók belső részét, a nem látszó felületeket nyugodtan hagyjuk ki. Így időt és festéket, tehát pénzt spórolunk!

Kövesd figyelemmel a többi munkámat is, figyeld a tippeket!