A régi évnek vége, az új még el se kezdődött. Azt hiszem, itt az ideje egy kis ücsörgésnek, lazításnak, és egy kis beszámolónak. No, nem az egész évről, inkább csak a decemberről. 😉
Az építőiparban megszokott, hogy az év vége hajtós, kapkodós. Nem volt ez másként idén sem. Volt pár felkérésem szerencsére, így én is fáradtan, kimerülten kezdtem meg az év utolsó két hetét.
Kezdjük az elején.
Aszfaltoztam, aszfaltoztam, és megint csak aszfaltoztam. Kisebb-nagyobb javításokat, bontást, újraaszfaltozást kértek, ami sok szervezést, utána járást igényelt. A részletekkel nem fárasztanék senkit, inkább az egyik legérdekesebb felkérést írom le.
Egy járdaszakaszt kellett újra aszfaltozni. A régi hengerelt aszfaltos javítást kellett felbontani, az aszfaltcsatlakozást újra megvágni, és öntött aszfaltból a járdát helyreállítani.
Minden a bontással kezdődött. Mivel a felület nem volt nagy, ezért kézi gépekkel, csákánnyal, kalapáccsal bontottunk, az aszfaltot konténerbe raktuk. A girbe-gurba csatlakozást szépen egyenesre vágtuk egy zsinór és egy jelölő kréta, no meg természetesen az aszfaltvágó segítségével.
A területet kitisztítottuk, és előkészítettük a másnapi aszfaltozásra.
Következő nap tehát aszfaltoztunk. 95 méter hosszan, 55 centiméter szélességben, lábazat mellett. Mivel a lábazatra vigyázni kellett, a burkolat elkészítése nem ment gyorsan. 3 hosszú órába telt, mire levonulhattunk a munkaterületről.
A munka érdekessége abban rejlett, hogy a lábazat és az aszfalt között egy munkahézagot kellett kialakítani, ráadásul egy forgalmas irodaház előtt dolgoztunk, nagy gyalogosforgalom alatt. Aminek külön örültem, hogy súrlódásoktól mentesen, gyorsan sikerült megoldani a feladatot.
FÉRFI MELÓ 