A szombatom igazán különleges és fárasztó volt. Különleges, mert egy olyan munkát vállaltam el, amit nagyon sokszor csináltam már, és ebben az esetben a különlegességet a hely adta. Illetve a hely adottságai, a munkaterület megközelíthetetlensége, az akadályok, és épp ezért volt ez a nap kifejezetten fárasztó.
Aszfaltoztam. Ez számomra nem újdonság, de “férfimelós” mivoltomban ez volt az első ilyen jellegű megkeresés. Aszfaltoztam, méghozzá egy nagyon érdekes helyen, és elmondhatom, hogy a felkészülés igencsak feszültségterhes volt, mivel egy ipari létesítményben, csövek, tartályok, fémlépcsők dzsungelében kellett a területet homogénné, feketévé, aszfaltossá “varázsolni”.
A munka itt is a felméréssel, a munkaterület megnézésével kezdődött. Majd az idegeskedéssel folyatódott, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy elfogadható minőségben meg tudom-e csinálni. Nem akarok nagyon előre rohanni, de végül egy erős közepes átlagot hozva, kisebb hibákkal, de sikerült elvégezni a kért munkát.
Egy aszfaltozás az embereken múlik. Egyedül nem lehet megcsinálni, csapatmunkáról van szó. Van, aki a felület minőségéért felel, van, aki az érdesítésért, van, aki a talicskát tolja, tehát minimum három fő kell ahhoz, hogy egy ilyen munkát el lehessen végezni. Meg persze kell egy teherautó, zúzalék, aszfalt, gázolaj, mosogatószer, talicska, és még folytathatnám. Itt volt még egy nagyon fontos dolog, amire feltétlen szükség volt: méghozzá a munkavédelmi sisak, ugyanis a csövek, lépcsők hálójában a fejünk volt az, amit a legtöbbször beütöttünk… volna, ha nincs rajtunk a kobak. Őszintén megvallva, aszfaltozáshoz eddig még soha nem volt szükség erre a kis műanyag izére, de most nagyon jó szolgálatot tett.
A folyamatot nem részletezem, igazából nem túl bonyolult, de annál látványosabb a dolog. Elég annyi, hogy a talicskából kiöntött aszfaltot a simítós egy kéziszerszámmal, fa simítóval elteríti, majd ezt zúzalékkal megszórjuk, és egy fahengerrel, már ahol hozzáférünk, elsimítjuk.
És mi ebből a tanulság? Aszfalt és más munka között nincs különbség. Odafigyelés, kommunikáció, megbízhatóság kell mindenhez. És a fő jutalom: az öröm, hogy sikerült megcsinálni, tetszik a megrendelőnek, tetszik nekem (ez a legfontosabb!), és épp ezért állok a legközelebbi ilyen kihívás elébe!
Nagy különbség nincs abban, hogy egy kapubehajtót aszfaltozok, vagy egy csőrendszer környékét, vagy felfúrok egy polcot, vagy egy csap csöpögését szüntetem meg. A cél minden esetben azonos.