Szombaton “szabadnapos” voltam, ugyan is az éppen folyó munkámat kedden fejezem be. Erről egyébként a héten olvashatsz majd egy kicsit bővebb képes összefoglalót.
De ne térjek el a tárgytól: szombaton belefogtam egy teraszfelújításba. De hogyan is kezdődik egy felújítás, ami történetesen családon belül marad, nevezetesen Apósomék teraszát kell felújítani?
Természetesen bontással. A régi járólapokat fel kell szedni, a maradék ragasztót, a kiegyenlítő betonréteget szintén. A törmeléket el kell szállíttatni, a területet össze kell takarítani, elő kell készíteni a járólapozásra. A sebesüléseket el kell látni, a ragtapaszt szorosan fel kell tekerni az elvágott ujjra. A bontókalapácsot időnként le kell állítani, ilyenkor meg lehet beszélni, hogy hú, de nehezen jön fel a régi aljzat.
A végén mindent el kell pakolni, össze kell söpörni, le kell ülni, majd sajnos fel kell állni. Ez utóbbi már nem megy olyan könnyen.;-)
És mikor lesz kész? Egy héten belül, persze minden az időjárástól is függ. Vállalnék-e ilyen munkát? Természetesen, de azt tudni kell, hogy ez “sokemberes” munka. Egyedül nagyon sokáig tartana, egyszerűen nem költséghatékony a folyamat. Persze nem rettenek vissza attól, hogy egyedül, segítség nélkül bontsak, de ez neked nem kifizetődő, így jobb, ha rendelkezésre áll még 1-2 plusz kéz.
A bontás egyébként egy nagyon egyszerű munka, csak arra kell figyelni, hogy ne bontsunk többet a kelleténél, csak annyit, amennyit feltétlenül szükséges. Egyszerű munka, de talán fizikailag a legnehezebb az egész folyamatban. Pihenni, lazsálni nincs se idő, se lehetőség. Nem lehet gondolkozni a következő lépésen, nem lehet előre eltervezni, hogy mit is fogunk csinálni, hanem nyomni kell, amíg kész nincs. Épp ezért csak akkor vágj bele egyedül, ha bírod a folyamatos, több órán át tartó terhelést, és másnap ugyan ezt a tempót tudod tartani. Mert ne feledd: amit 2-3 ember egy nap alatt megcsinál, az egy embernek minimum két napjába kerül!
Bontásnál, vagyis a felújítás kezdeténél jobb, ha van segítség.
FÉRFI MELÓ 